Bár már nem széleskörűen elterjedt a vödör vízzel való öntözés, egyes tájegységeken még élő hagyomány
Fotó: Bencze Emese
Átalakulóban van a húsvéti locsolás hagyománya, viszont a városi vagy zártabb falusi közösségek más-más mértékben és intenzitással érintettek – mondta a Krónika érdeklődésére Miklós Zoltán-István muzeológus-néprajzkutató. A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatójával a húsvéti locsolás néprajzi gyökereiről, Erdélyben való megnyilvánulásáról, a tájegységenkénti különbségekről beszélgettünk, kitérve arra is, hogyan lehetne a fiatalabb generációt ezen szokás továbbörökítésére ösztönözni.
2026. április 06., 09:002026. április 06., 09:00
2026. április 06., 21:352026. április 06., 21:35
– Napjainkban szinte minden erdélyi, székelyföldi, partiumi lányos háztartásban festett tojással készülnek húsvét hétfőre, a fiúk pedig kölnikészletüket töltik fel locsolás napjára. Kicsit visszaugorva az időben: milyen történeti és néprajzi gyökerei vannak a húsvéti locsolás szokásának? Milyen jelentéstartalmak kapcsolódnak a locsoláshoz a népi kultúrában?
– A magyar nyelvterületen élő keresztények számára, s értelemszerűen Erdélyben is a húsvét az egyik legjelentősebb vallási ünnep, amely egy hosszas felkészülési időszakkal veszi kezdetét, lehetőséget biztosítva a lelki és testi megtisztulásra, s mindenki egyéni vallásgyakorlásának megfelelő katarzissal, a feltámadás élményével zárul. A liturgikus mozzanatokkal párhuzamosan, vagy ezekkel egyidőben a szokáselemek egész sora volt dokumentálható a falusi közösségekben.
A közismert forrásokat említve, Apor Péter vagy Bod Péter is dokumentált 18. századi erdélyi szokáselemeket, melyek minden társadalmi réteg körében tetten érhetők voltak és a lakosok intenzíven megéltek. Húsvét másodnapja vízbevetőhétfőként vált ismertté, s már eleve a megnevezés is sugallja, hogy mennyire jelentős volt a víz, mint termékenységszimbólum ezen nap eseményeiben.
Ugyanilyen princípiumokkal bír az ünnep másik elengedhetetlen eleme, a tojás is. Európa szerte a termékenység jelképe, az élet szimbóluma mind a víz, mind a tojás. A Krisztus vérét megtestesítő színre, pirosra festett tojásokat mágikus jelentésű ornamentikával díszítették, ezáltal is fokozva ezek jelentéstartalmát. Az archaikus közösségekben a húsvéti tojást még napjainkban is Jézus szimbólumaként tartják számon.
Miklós Zoltán-István néprajzkutató szerint korosztályfüggő is, hogy mennyire élénk a locsolás mozzanata iránti igény
Fotó: Józsa Levente
– Mennyire élő hagyomány ma a húsvéti locsolás Erdélyben? Megfigyelhető-e visszaszorulás, átalakulás, vagy éppen újraéledés bizonyos közösségekben?
– A teljes emberi élet egy folyamat, s ez igaz a közösségek életére is, rengeteg külső hatás ér minket, amelyekre receptívek vagyunk, bizonyos elemeket befogadunk, saját világnézeteink szerint átalakítva teszünk magunkévá, másokat elutasítunk vagy éppen elszenvedünk. Ilyen értelemben a szokáselemek változása is egy természetes folyamatként értelmezendő, függetlenül attól, hogy azt értékvesztésként éljük meg. A húsvéti locsolás hagyománya is átalakulóban van, csak az egyes (városi vagy zártabb falusi) közösségek épp más-más mértékben és intenzitással érintettek.
A lányok részéről tanúsított várakozás élménye is változó, s míg korábban presztízs volt a minél nagyobb számú locsoló fogadása, ma már sokan kötelezettségként, teherként élig meg ezt a szerepkört. A korokkal együtt változott a motiváció is, hiszen míg pár évtizeddel ezelőtt a piros tojás gyűjtése, és minél nagyobb mennyiségben való begyűjtése jelentette a fiúk számára a legfőbb szempontot, napjainkban felértékelődött a locsolópénz. S ez a motiváció már a legkisebb korosztály esetében is tetten érhető, hiszen a nagyszülők, keresztszülők és rokonság „bőkezű” adakozása a fiatal korú locsoló legények igényeit is modellálja. Fontos ugyanakkor kihangsúlyozni, hogy nagyban felértékelődtek a hozzáértéssel, minőségi kézi munkával kivitelezett írott tojások. Reneszánszát éli a hagyományos mintakincs elsajátítása, s presztízst jelent a lány számára, ha ilyen hímes tojással ajándékozhatja meg a locsolókat.
Reneszánszát éli a hagyományos mintakincs elsajátítása, egyre többen érdeklődnek a tojásírás iránt
Fotó: Orbán Orsolya
– A tojásírás hagyománya vidékenként eltérő, a díszítési technikák, színek, motívumok változóak. A locsolkodási szokásokban vannak-e markáns különbségek az egyes tájegységek között?
– A locsolás hagyománya alapvetően egységesnek minősíthető az erdélyi magyar közösségekben, s a felekezeti hovatartozás sem generált eltéréseket. Az etnikailag vegyes közösségek szokásai hatással voltak egymásra, s bár ritkán kapcsolódtak be a román vagy szász lakosok a locsolásba, de tiszteletben tartották a falustárs szokását, s vegyes családokban/közösségekben gyakori volt az ünnep alkalmi látogatás, csak épp a kölnivíz hiányzott a készletükből.
Tájegységi vagy településekre jellemző sajátosságokról azért beszélhetünk, hiszen a Nyárád mente és a Sóvidék bizonyos falvaiban hagyománya van a szalagokkal díszített fenyőfaág állításának.
Általánosságban elterjedt, s még napjainkban is gyakorolják a fiatal legénykék a tojások összekoccantását, virtuozitásukat bizonyítva a másik féltől az eltört tojás elnyerését szolgálja. Hagyományos közösségben, például a bukovinai székelyek vagy moldvai csángók körében is fellelhető a szokáselem, de a mélyebb beágyazottságú, fehérvasárnapot követő hétfőn gyakorolták.
Az eredeti funkció nem változik meg azáltal, hogy a vizet lecserélték kölnire
Fotó: Haáz Vince
– Hogyan változott a locsolás formája az idők során? Mit jelentett régen a vödör víz, és hogyan alakult át a szokás a kölnivel való locsolásig?
– A vízzel, de főként a vödörrel történő locsolásnak megvolt a maga varázsa. Amennyiben ezt a gesztust egy szokáselemként nézzük, akkor értéket társítunk hozzá, s bár az elszenvedő lányok számára nem kellemes élmény, sokan nosztalgiával tekintenek rá. Az eredeti funkció nem változik meg azáltal, hogy a vizet lecserélték kölnire, hiszen továbbra is a közösség nőtagjainak frissítése, éltetése a deklarált cél, csak éppen humánusabbá vált a kivitelezés. Bár meggyőződésem, hogy a legkülönfélébb kölnik használatából eredő pacsuliillat miatt alakult ki a hölgyek részéről az ellenszenv, emiatt nem szívesen fogadnak már nagyobb számú locsolót.
A vödör vízzel való locsolás még feltűnik, de ezek már reprezentációs alkalmak, akár hagyományápoló csoportok tagja körében. A külső szemlélő nosztalgiával tekint rá, mint hagyományos elemre, de valójában ez már folklorizmus.
A család, a közösség és tanintézetek mind szerepet játszanak abban, hogy a húsvéti locsolás hagyománya továbböröklődjön
Fotó: Pinti Attila
– Mit gondol, milyen jövője van a locsolás hagyományának? Van-e esély arra, hogy a fiatalabb generációk is továbbvigyék, és ha igen, milyen formában?
– A család, a közösség és tanintézetek jelentőségét hangsúlyoznám a hagyományos elemek örökítési folyamatában. Identitásmodellálóak azok a mintázatok, melyeket közvetlen környezetükben megtapasztalunk. S ha a fiatal korosztály képviselője a közvetlen családi körből nem tapasztalja meg a locsolás élményét, de a pedagógus irányításával részesévé válhat ezen kulturális tudásnak, amely kíváncsivá teheti és igényt formálhat a szokáselem iránt. Meggyőződésem, hogy mindannyiunk felelőssége a húsvéti élmény minősége!
Van valami különös varázsa annak, amikor egy kisgyerek először vesz a kezébe tojásírót. Videós riportunkban mi is jelen voltunk a Hagyományok Háza tojásírást oktató több foglalkozásán Kolozsváron.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Könnyű beleszeretni a francia Riviérába: a tengerbe, a pálmafákba, a kikötőkbe, az óvárosok szűk utcáiba, abba a nyugodt eleganciába, amellyel a helyiek élik a mindennapjaikat.
A használtautó-piac az elmúlt években nagy változásokon ment keresztül: a Covid-időszak, az üzemanyagárak ingadozása, és az elektromobilitás térnyerése mind hatással voltak a vásárlói szokásokra. Juhos Dávid használtautó-kereskedővel beszélgettünk.
Felzúdulást váltott ki a romániai társadalomban a készülő közalkalmazotti bértörvény, miután kiderült, hogy a közméltóságok, magas rangú köztisztviselők fizetése emelkedne, számos társadalmi kategóriájé viszont érintetlen maradna.
A nyárias meleg még kitart szerdán Erdélyben, ám a hét második felétől fokozatos lehűlés kezdődik. A hét közepéig tartó kánikulai meleget hétvégére záporok, zivatarok válthatják fel, vasárnap pedig kiadósabb csapadék is érkezhet.
,,Ez egy következmények nélküli ország, ahol mindent ellopnak” – mondogatta az utóbbi időben szomszédom magyarországi unokatestvére, akiről utólag kiderült, hogy jobban él, mint sokan közülünk Erdélyben.
Temesvár mellett feltárt avar lovas harcos sírok újraírhatják a térség avar múltjáról alkotott eddigi ismereteket. A leletek szerint az avar elit nemcsak jelen volt a Bánságban, hanem katonai és gazdasági ellenőrzést is gyakorolhatott.
A következő három napban a néphagyományból ismert fagyosszentek idén nem hozzák „igazi formájukat”: a meteorológiai előrejelzések szerint Erdély legnagyobb részén nem kell fagyra számítani.
Egy japán kisváros művelődési házában erdélyi ételek főnek: tyúkhúsleves, pörkölt, töltött káposzta kerül az asztalra, a falakon kalotaszegi minták, a konyhában pedig egy olyan ember dolgozik, aki mindezt nem tanulta, hanem hozta magával.
Az e heti fejlemények ismét csak bizonyították, hogy nincs olyan súlyos válsághelyzet Romániában, amelyet a politikai osztály ne lenne képes tovább fokozni.
Bár csütörtökön többfelé alakultak ki záporok Erdélyben, a gazdák többsége hiába várt a tartós, kiadós csapadékot. A meteorológiai előrejelzések szerint azonban a hétvégén többfelé megérkezhet az eső.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!