Új pénzügyi seprű nagyon seper

Új adótörvény szerint éljük az életet 2016. január elsejétől, miután a törvényhozás szocialista többsége az ellenzéket is meggyőzte igazáról, és a parlament elfogadta az Adótörvénykönyv immár végleges, új változatát. A Hotnews.ro portál által felkért független pénzügyi tanácsadók – Adrian Benţa és Dragoş Pătroi – megpróbálták higgadtan elemezni, mi jót és mennyi rosszat hoz a törvénycsomag. A két szakember arra a következtetésre jutott, hogy az új adótörvénnyel a román gazdaság és a cégként működő vállalkozások nyerhetnek ugyan, de ennek ára van. Az új törvény a Manole mester (a magyarok számára ismerősebb Kőműves Kelemen) balladájának történetét követi: valakit fel kell áldozni ahhoz, hogy az új „pénzügyi projekt” sikeres legyen. Lapunk több, névtelenül nyilatkozó könyvelőt is megkérdezett a témában. A szakembereknek ez az igen széles tábora van leginkább kitéve az utóbbi 5–6 esztendő pénzügyi modernizációs kísérletének, így nem véletlen, hogy ők a legszkeptikusabbak a folyamatos jogszabály-változtatási láz miatt, ami nem kevés pénzbe és csomó plusz időbe kerül, az adófizetők pedig rendszerint húzzák a kurtát.

A végzetes ablak

Az adózási tudnivalók módosítása azonban nem egyszerű történet. Egy józan és független szemlélő azt feltételezné, hogy az adóhatóság (ANAF) a nagyobb hatékonyság érdekében közli az érdekeltekkel, milyen módosításokról kell tudniuk. A romániai adózó azonban már tisztában van vele, hogy ilyen eligazításra időben nem számíthat. Az adófizető odakerül egy ablakhoz a pénzügyigazgatóság vagy a polgármesteri hivatal épületében, és ott tudja meg, hogy „már hat hónapja” ilyen vagy olyan rendelkezés született, aminek az a következménye, hogy neki újabb űrlapot kell kitöltenie, de arra semmi garancia, hogy a friss szabály huzamosabb ideig érvényben marad. Erre jön az adóhatóság részéről a válasz, hogy érdeklődnie kellett volna. A román adóhatóság részéről azonban az érdeklődés csak akkor hatékony, ha valaki elolvas évente többmázsányi Hivatalos Közlönyt, bújja a hatóság honlapját, meg ráadásul tucatnyi sorstársát faggatja, vajon éppen mi változott.

A helyzet az egykori szibériai fogolytáborokra hasonlít leginkább, ahol a soha nem ismertetett szabályok megszegőit kalodába kötötték. Bonyolítja a helyzetet, hogy a 2013. június 26-án megjelent, az adóhatóság átszervezéséről szóló 74-es sürgősségi kormányrendelet értelmében nyolc regionális igazgatóságot hoztak létre Brassó, Bukarest, Galac, Iaşi, Craiova, Kolozsvár, Temesvár és Ploieşti központtal. Az átszervezés során az ANAF magába olvasztotta a vámhatóságot és a pénzügyőrséget, és létrejött egy új Adócsalás-ellenes Hatóság is. Az ANAF ezekkel az átalakításokkal kívülről egyféle multinak látszik, ahol a kulcsembereket földi halandó soha nem látja, a megyei közpénzügyi igazgatóságok szerepe pedig a pénzbehajtásra szorítkozik. A nyolc regionális igazgatóság osztja a lapokat. Évente meghívják a sajtó képviselőit, ahol kiderül, hogy például a magánszemélyeknél végzett pénzügyi ellenőrzés következtében behajtott extra pénzösszegekkel hány százalékkal teljesítették túl a „tervet.”

Kisvállalkozók, reszkessetek!

Az új adótörvényben az áfa-visszaigénylés egyszerűsödött, az osztalékadó 2017. januárjától 5 százalékra csökken. De ez csak a látszat, hiszen aki osztalékot vesz fel, annak pluszban ki kell fizetnie még 5,5 százaléknyi egészségbiztosítást. Akkor is, ha az osztalékot kapó személy maga is alkalmazott.

Az új adótörvénykönyv címeres trófeája az áfakulcs 24-ről 20 százalékra történő csökkentése, amit a politika hatalmas győzelemként ünnepel, ám a pénzügyi szakemberek szerint ennek a végső felhasználó, a magánember fogja meginni a levét.

Az adótörvénykönybe univerzális fegyverként építették be az egészségbiztosítási járulékot, amit mindenre kivetnek, ami él és mozog, azokat a magánszemélyeket is beleértve, akiknek nincs jövedelmük, illetve a külföldön dolgozó munkavállalókat is. Benţa és Pătroi szerint az új adótörvénykönyvvel legtöbbet az engedélyezett magánszemélyek (PFA) buknak, hiszen korábban – amennyiben egy cég alkalmazottai is voltak – nem kellett külön társadalombiztosítást fizetniük. 2016-tól ez kötelező lesz, tehát minimálisan a nettó jövedelmük 10,5 százalékát kérik el tőlük ilyen jogcímen, vagy ha „teljes hozzájárulást” akarnak, akkor 26,3 százalékot kell fizetniük.

Lássunk egy konkrét példát. Korábban egy engedélyezett magánszemély, aki egy cégnél rész- vagy teljes munkaidőben dolgozott és évente bruttó 39 409 lej jövedelemmel rendelkezett, ebből az összegből leírhatott költségként 8654 lejt, így az adózandó jövedelme 30 755 lej maradt. Az összeg adója 4921 lej volt és 5,5 százalék egészségbiztosítás, azaz 1692 lej. Ez utóbbit költségként leírhatta az aktuális év könyvelésébe, csökkentve az adózandó alapot. A megkeresett 39 409 lejből megmaradt 24 142 lejjel, azaz a teljes összeg 61 százalékával. 2016-tól a már említett bruttó bevétel adóalapja az egyéb járulékok miatt megnő, így a becsületesen adózó állampolgár megmarad a teljes összeg 40,7 százalékával.

Cristian Răpcencu pénzügyi tanácsadó szerint a kft-ként működő mikrovállalkozással sokkal jobban jár az ember. Számításai szerint a mikrovállalkozásként működő cég mintegy 60 százalék nettó jövedelemmel marad. Igaz, ezek a számítások kizárólag a mikrovállalkozás költségeire szorítkoznak. A mikrovállalkozások alkalmazásában levő munkavállalóknak éppúgy társadalombiztosítási és egészségbiztosítási járulékot kell fizetniük, mint ahogy jövedelemadót is.

A Ponta-kabinet maga sem hiszi, hogy a súlyosan veszteséges nyugdíjrendszer sokáig fenntartható lesz, így aztán a tűzoltóakcióban kivetett tb-járulékokkal legfennebb egy-egy aktuális költségvetési lyukat tudnak betömködni.