Székelyföldi krumpliválság: csak a szövetkezés tarthat piacon

Mélypontra került Székelyföldön a krumpli eladási ára: a gazdák előválogatás nélküli, mosatlan krumplival megpakolt zsákjai a tavaszi hónapokban kilónként 40 bani körüli áron keltek el, de akadt, aki 25 baniért adott túl nagyobb mennyiségű, télire tárolt terményén. Tavaly nemcsak Székelyföldön, hanem az ország többi részén is jó volt a termés, de rekordszintű betakarításról érkeztek hírek Lengyelországból, Németországból, Dániából és Ausztriából egyaránt. Több más mezőgazdasági termény túltermelési válságához hasonlóan az európai uniós burgonyakínálatot is az orosz élelmiszerembargó súlyosbítja, amely az EU belső piacaira kényszerítette az előző években orosz piacra szánt hatalmas tételeket.

Ma már akkora a választék a romániai piacon, hogy az árujukat szervezetlenül kínáló székely kisgazdák csak ráfizetéssel tudnak túladni portékájukon. Ez meghatározta a krumplival bevetett idei területek nagyságát is, amely 2015-ben jelentősen csökkent. Háromszéken néhány éve még 16 ezer hektáron termeltek burgonyát, idén viszont már 10 ezer hektár alá esett a krumplival beültetett terület léptéke. A Kovászna megyei Mezőgazdasági Vezérigazgatóság vezetője, Könczei Csaba mérnök szerint a krumplis területek kétharmadán termelnek kis- és közepes gazdák: tőlük származik a teljes háromszéki burgonyamennyiség 57 százaléka. A burgonyamennyiségnek a területnagyság csökkenése ellenére való növekedése a gépesített, modern technológiával dolgozó agrárvállalkozók érdeme. „Háromszéken mintegy 25 kisebb-nagyobb cég van, amely megfelelő minőségű és mennyiségű burgonyát képes termeszteni. Uniós pályázati támogatással jelentős raktározási kapacitást építettek ki, a nagybani piacra jutást pedig előválogató, mosó és csomagoló gépsorok segítik elő” – magyarázza a háromszéki szakember. Kézdivásárhely környékén több, 200–300 hektáron termelő agrárvállalkozó fogott össze, így nekik sikerült bekerülni a romániai áruházláncok piacára. A székelyföldi termelők többsége azonban erről álmodni sem mer.

Félelem az összefogástól

Ma Háromszéken tízszer több pityókát termelnek, mint amennyi a megye belső szükséglete, a szervezetlen kisgazdák azonban teljesen kiszolgáltatottak a piac kényének-kedvének. A nagy tételekben érkező importkrumpli miatt a székely termelők számára egyre ritkább a nyereséges év, a gazdák 60–70 százaléka 0,5–3 hektár közötti területeken termel. A sikeres értékesítés összefogást követelne, hogy közösen, nagyobb tételben tudjanak egységes minőséget szállítani.

Könczei Csaba szerint a székely gazdát nagyon nehéz meggyőzni a szövetkezés előnyeiről. A háromszéki tejtermelők egy része idén végre hajlandó volt tejszövetkezetbe tömörülni, miután egyértelművé vált: összefogás nélkül nem tudják többé értékesíteni a tejet. A krumplitermesztők valószínűleg még nem „szorultak” be olyan mértékben, hogy erre kényszerüljenek, de a lépés már rövidtávon is elkerülhetetlennek tűnik. „Mi nem tudunk szövetkezeteket szervezni, de több gazdatalálkozót is rendeztünk az elmúlt években, ahol elmondtuk: az értékesítésben csak szervezetten lehet előre lépni. A gazdáknak kell helyi szinten igényelniük a szövetkezet megalakítását. Ha ez az igény megszületik, mi logisztikával, szervezői munkával, jogi és egyéb tanácsokkal tudunk segíteni” – mondta Könczei, aki pozitív példaként említi a kézdiszéki agrárvállalkozók összefogását.

Nyári pangás

A Hargita megyei termelők a háromszékieknél is nehezebb helyzetben vannak, mert a legtöbben kis- és közepes gazdák. Igaz, ott működik Székelyföld egyetlen, a krumpli közös értékesítésére létrehozott alcsíki gazdaszövetkezete, a csíkkozmási Burgocom Ciuc Egyesület. Ötszáz tonnás tárolókapacitása nagy segítség a tartós piacra kerülésben. De ez a kis- és közepes gazdákat tömörítő összefogás sem működik az elvárt szinten. Sok gazda nehezen fogadja el a szövetkezeti értékesítés játékszabályait: jó évben a szövetkezeti tagok maguk igyekeznek eladni a megtermelt krumplit, rossz évben pedig a szövetkezetre bíznák, hogy alkudjon ki számukra jobb árat. Ebben az is közrejátszik, hogy a közös befektetéssel megvásárolt előválogató és csomagoló gépsorok csak minőségi, megfelelő nagyságú, hibátlan krumplit engedik tovább, ami legalább 5–6 százalékos veszteséget jelent. Több kistermelő is nehezen fogadja ezt el. Pedig az 58 taggal üzemelő szövetkezet csak minimális, a géppark működtetéséhez szükséges összeggel terheli meg a piacra kerülő krumpli eladási árát. Miklós Attila, a szövetkezet elnökének tájékoztatása szerint a szövetkezeti tagok mintegy 250 hektárról származó termését augusztus és március között folyamatosan tudják értékesíteni üzleteknek és nagybani zöldségforgalmazóknak. Nagyáruházakkal nem szerződtek, mert nem tudják biztosítani a folyamatos ellátást. „Az áruházláncokba sincs esélyünk bekerülni, mert egy ilyen szerződés azt feltételezi, hogy egész évben, folyamatosan meghatározott számú üzletet lássunk el áruval. Márpedig a székelyföldi krumpli március és augusztus között kiesik a piacról, július vége előtt nem tudunk új krumplit előállítani. A nagyáruházakkal szerződéses viszonyban levő nagybani beszállítók ebben az időszakban Egyiptomból, Görögországból importálják a krumplit, de most már nagy mennyiségben hoznak más országból is. A kényszerű székelyföldi kiesés így nemcsak a tavaszi-nyári periódusra korlátozódik, hanem immár egész évben átveszi helyünket a külföldi krumpli” – fogalmaz a csíki termelő.

Biokrumplit minden mennyiségben

A globális piac megjelenésével a szakemberek szerint gyökeresen átalakult a krumplitermesztés technológiája is. Hiába adott az ideális környezet a Csíki-medencében a krumplitermesztés számára, fajtaválasztékban és technológiában egyaránt ugyanarra a típusú tömegtermelésre kell összpontosítani, mint az osztrák, a német vagy a lengyel gazda, ha meg akarnak maradni a hazai piacon. Ez extra mennyiségű műtrágya-adagolást követel, amitől a gumók piacos méretűvé nőnek. A túlzott vegyszerezés azonban ront a krumpli ízvilágán és beltartalmán egyaránt. Mivel a nagyáruházi vásárláshoz szokott tömegek méret alapján döntenek a portéka kiválasztásában, az apróbb, de jobb minőségű székely krumpli nehezebben talál vevőre.

Az igazi kitörési lehetőséget a biokrumpli jelentheti, tartja Miklós Attila. A csíki szakember az európai krumplitermesztő országokban azt tapasztalta, hogy a jövő nem az agyonvegyszerezett termesztési technológiákban rejlik: „A mi esélyünk a külföldön nagy tételekben értékesíthető biokrumpli. Ehhez adott a székelyföldi klíma, a megfelelő fajtaválaszték. Az éleződő uniós burgonyaversenyben ez lehet a székely pityóka egyetlen kitörési lehetősége.”

Miklós Attila nem tartja járható útnak a földek folyamatos koncentrációját sem, amely a székelyföldi falvak népeltartó képességének drasztikus csökkenésével járna. „Ha egy-egy falu határát három agrárvállalkozó és hat mezőgépész dolgozza meg, mi lesz a többi emberrel?” – teszi fel a kérdést. Szerinte is a kis- és közepes gazdák védőhálójaként felépítendő beszerzési és értékesítési szövetkezet jelentheti az egyetlen kiutat a mai áldatlan helyzetből. Könczei Csaba az áfacsökkenés remélhetőleg jótékony hatására célozva abban is reménykedik, hogy a nagybani kereskedőket, viszonteladókat az intézkedés arra készteti, hogy elsősorban itthonról töltsék fel a készleteiket. Már önmagában az áfacsökkentés javíthat a gazdák piacra jutási esélyein, az igazi áttörést azonban ő is a széles alapokon nyugvó székelyföldi szövetkezeti hálózat kiépítésében látja.