Szakmunkásszemle Flandria szívében

Az 1800-as évek végén Roubaix-Lille volt a világ textiliparának fővárosa – idézi fel mindjárt a múltat Florence Houvenaghel, a kisváros idegenforgalmi hivatalának sajtómunkatársa. – Ha a textiliparban már nem is, de a különleges textilkutatásban tovább élnek a hagyományok. A gyerekeket, fiatalokat különösen érdekli őseik munkája, gyakorlati foglalkozásokon ismerhetik meg a szövés titkait. A fiatalok kitűnő végszó, hiszen Flandria fővárosa, Lille kiállítási csarnokában, a Grand Palais-ben rendezték a 2014-es EuroSkills elnevezésű szakmai versenyt. A háromnapos megmérettetésen 25 ország 450 fiatalja találkozott, a magyarok pedig ismét öregbítették hírnevüket: húsz éremmel a zsebükben tértek haza. A méretes intézmény amúgy is népszerű az ifjúság körében, hiszen expó funkciója mellett az ötezer főt befogadó hangversenyterme számos nagy „buli” színtere volt. A rendezők az EuroSkillsre is 120 ezer látogatót vártak, de már az első napon bebizonyosodott, hogy a tekintélyes méretű csarnok is szűk lehet egy ilyen nagy eseményhez. A francia rendezők jól döntöttek a verseny helyszínének kiválasztásakor, hiszen Lille Párizstól egy órányi, Londontól másfél órányi járásra esik, Brüsszeltől pedig 30 perc alatt lehet eljutni a gallok negyedik legnagyobb városába, amely 2004-ben Európa kulturális fővárosa is volt.

A verseny természetesen politikusok felvonulási terepe is volt, így jelen volt Najat Vallaud-Belkacem francia oktatási miniszter is, aki arra a kérdésünkre, hogy milyen pálya irányába terelgetné gyermekét, a következőkre hívta fel a figyelmünket: „Mindenképpen azt sugallnám, hogy ne korlátozza döntését és ambícióit, és ne úgy kategorizálja a szakmákat, hogy neki valók, avagy sem. Azt kell választania, amihez kedve van, s el kell felejtenie a szakmák társadalmi hierarchiáját. Minden mesterien űzött hivatás gyönyörű lehet, a választójának nincs más dolga, mint jól dolgozni. Tudatosuljon bennük, hogy egy változó világban élünk, e 15 éves fiatalok elsődleges feladata a mozgásban lévő világ építése.” Czomba Sándor magyar foglalkoztatáspolitikai államtitkár szakmai kíséretével vett részt a jeles eseményen. „Országimázs szempontjából is nagyon fontosnak tartom, hogy Magyarország a szakmunkásképzés területén is jól szerepel – hangsúlyozta a gazdaságpolitikus. – Nem adják ingyen a sikert, a magyar szakképzési rendszerben komoly átalakítások zajlanak. Az idei tanévben először teljes vertikumú duális képzésben iskolázhattuk be a fiatalokat, a radikális változás első eredményei 2018-ra már markánsan meg fognak mutatkozni. Ugyanakkor gesztusként értékelem, hogy – elsőként Kelet-Közép- Európából – a közeljövőben mi rendezhetjük a világversenyt.”

A szlovák csapatban két magyarral is találkozhattunk: Végh Tamás és Máriássy Evelin a virágkötő csapat tagjaként vett részt a versenyen. „A Kárpát-medence országai közül Ukrajna, Szerbia és Románia még nem tagja a szervezetnek – tudtuk meg dr. Szilágyi Jánostól, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara képzési igazgatójától. – A versenyekre való felkészítés, a tagdíj ugyan minden országra ró anyagi terheket, a befektetés azonban többszörösen megtérül. Az adott ország szakmai képzése a versenyeknek köszönhetően igazodhat az európai normákhoz, a tagok megismerhetik egymás munkamódszereit, a fiatalok között barátságok szövődnek. Az Euroskillsben fokozottan érvényesül a mondás: nem a győzelem, a részvétel a fontos.”

A magyar csapat húsz érme között aranyosan csillognak az ICT specialista, karbantartó tisztító specialista, valamint tisztítási technológiák szakmában szerzettek, míg ezüstöt faipari technológiák és mechatronikus szakmában vihettek haza a fiatalok. Bronzéremben a bútorasztalos, az ács, a virágkötő, a faipari gépkezelő, valamint az ápolás és gondozásban jártas ifjú szakemberek részesültek. „Biztos vagyok benne, hogy akik 2018-ban Budapestre látogatnak, jól szervezett rendezvényre érkeznek – jelentette ki Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. – Készülünk a nagy megmérettetésre, erős kormányzati támogatással, markáns gazdaságfilozófiai háttérrel láthattunk munkához. A társadalom megértette: csak a hozzáadott érték gyarapíthatja az országot, ehhez pedig elengedhetetlen a szakmunkásképzés fejlesztése.”