
Képes Csaba tordai méhész szerint a hazai termelőknek egyre nehezeb talpon maradni
Fotó: Oláh-Badi Levente
Rájár a rúd a méhészekre, egyre nehezebb a minőségi méz és más méhészeti termékek értékesítése. A nagy tételekben importból származó olcsó ,,édes áru” sok méhészt késztet arra, hogy feladja foglalkozását. A kitartóak még reménykednek, ahogyan a tordai Képes Csaba is, akivel a Kolozsvári Magyar Napok Farkas utcai kézműves vásárában beszélgettünk.
2024. augusztus 24., 10:212024. augusztus 24., 10:21
2024. augusztus 24., 18:362024. augusztus 24., 18:36
Lesújtó képet lát az ember az erdélyi méhészet jövőjéről, ha méhészekkel beszélget, akik növekvő raktárkészletüket immár évek óta nem tudják értékesíteni. A nagybani felvásárlási árak idén már a méztermelés önköltségét sem fedezik, a nagyobb méhészetek számára pedig a kis kiszerelésben eladható méz csepp a tengerben, ezért egyre több termelő kényszerül arra, hogy más foglalkozás után nézzen.
Az országszerte megtartott mezőgazdasági és kézműves vásárok méhészeti felhozatalán is látszik, sokan ezt a lehetőséget is igyekeznek kihasználni, hogy legalább mézkészletük kis részét tudják elfogadható áron értékesíteni.
Eladhatatlan raktárkészlet. Az erdélyi méhészetekben sok száz tonna méz vár vevőre
Fotó: Makkay József
A Kolozsvári Magyar Napok Farkas utcai kézműves vásárán a fesztiválozók folyamatos áradatában az évek óta visszatérő árusoknak van ,,versenyelőnye”, akik kialakították vásárlói körüket, így megjelenésük egyféle igazodási pont a termék iránt érdeklődő vevők számára. Képes Csaba tordai méhész ebbe a körbe tartozik, hiszen 8-9 éve rendszeresen eljár a Farkas utcai sokadalomba, a kincses városban már sokan ismerik. Standján kilencféle mézet kínál, amiből három a legkeresettebb: a mézfogyasztók többsége az akác- és vegyes-mézet vásárolja, az ínyencségre vadászó turistáknak viszont a fenyőméz a kedvencük.
Lehet válogatni havasi vegyes, málna-, cseresznye-, repce- és más mézkülönlegesség között is. A vásári méhészsátorban virágport, propoliszt, lépes mézet, és különböző szárított gyümölcsöket tartalmazó mézes keverékeket is kínál. Minden olyan termék szerepel a felhozatalban, amit a vásárló megkívánhat.
A nagyapja által megalapozott családi méhészet – amelyet szüleivel közösen visz tovább –, fordulóponthoz ért, miután harminc tonna eladhatatlan mézkészlet gyűlt fel tordai raktárukban. Aminek értékesítésén az sem segít, hogy a Kolozs megyei városban méhészeti termékeket forgalmazó saját boltot tartanak fenn, és rendszeresen eljárnak vásárokba is.
Több aranyosszéki faluban – Bágyonban, Kercsedben és Harasztoson – is működő, ötszáz családos méhészetük termelésének kis részét tudják csak kiskereskedelmi csatornákon értékesíteni, korábban a nagybani felvásárlók jelentették a biztos piacot. Az utóbbi években azonban annyira visszaesett a mézkereskedők által kínált ár, hogy a méhészek számára nem éri meg önköltségi ár körül, vagy az alatt eladni termékeiket, inkább kivárnak.
Mézesbolt. A minőségi mézet egy szűk vásárlói kör keresi
Fotó: Makkay József
Képes Csaba szerint a romániai méhészek közül senki nem tudja, milyen sors vár az ágazatra. Az állami támogatásként érkező pénz túl kevés ahhoz, hogy fedezni tudja a méhész veszteségét, ráfizetésből pedig senki nem tud megélni.
ezek alacsony árával a minőséget termelő hazai méhészek nem tudnak versenyezni. Olcsó keverékmézekkel vannak tele a nagyáruházak polcai, ahova az ötszáz méhcsaláddal termelő méhészetnek nincs esélye bekerülni.
A romániai vásárlói szokások átalakulása miatt az emberek többsége nagyáruházakból vásárol mindenféle élelmiszert – mézet is –, a fennmaradó szűk réteg pedig túl sovány ahhoz, hogy a minőségi termékeket kínáló hazai méhészeket eltartsa.
Vannak, akik ezeket a mézárakat is sokallják, mert magasabbak, mint az áruháziak” – magyarázza a tordai méhész, aki már azon gondolkodik, hogyha nem lesz pozitív változás, előbb-utóbb ők is feladják. Egyelőre azonban sok száz méhésztársához hasonlóan ő is reménykedik, hiszen számára a méhészkedés nem csak napi munka, hanem szenvedély is.

A Farkas utca kézműves vására megkerülhetetlen igazodási pont Kolozsváron a magyar napok idején. A mintegy 110 kiállítóra sok ezer vásárló jut, és a kínálattól, valamint a szerencsétől is függ, hogy ki milyen vásárfiával tér haza.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!