A remetei „öthatvanas” újjászületése

Kedves-Tamás Gyopár

A gyermekkorban kedvelt ízek örökre megmaradnak. Az 1980-as években az „öthatvanas” remetei házicsokoládé, a „baton lapte” volt az édességek királynője. Gyergyóremetén készült, nem volt alakra mindegyik egyforma, ettől is házi jellegű volt, de nagyon rákattant akkoriban a gyermeksereg. Nem is lehetett mindig kapni a cukrászdákban. Ha hoztak, hamar elfogyott. Aztán a tejporgyár megfosztotta a környékbeli gyermekeket mind a fagyijától, mind az „öthatvanastól”. Kezdődhetett az otthoni házicsoki-készítés a szomszéd néni receptje alapján. De valami mindig hibázott: vagy túl folyósra sikeredett, vagy a fogtündér varázsolta olyan keményre, hogy csak úgy pattantak ki atejfogaink, amikor beleharaptunk. Az íze is olyan volt, amilyen tejport épp kaptunk.

Alaprecepttől a feliratig

Évtizedes házicsoki-elvonás, „éheztetés” után egyszer csak néhány üzletben megjelent az egyszerű csomagolású, ránézésre nagyon hasonló állagú-színű házicsoki. Néhai Laczkó Endre és felesége, Ibolya (portrénkon) indította el 2000-ben a vállalkozást, innen a csoki neve is: End-Ibo. Jelenleg 46 embernek ad munkát a gyergyóremetei gyár, a termékskála folyamatosan bővül. Románia valamennyi városába viszik a cég autói a csokit, magyarországi megrendelői is vannak az End–Ibo-termékeknek, sőt, Németországban és Spanyolországban is rákaptak a remetei házicsokira. A tejporgyár közelében van a házicsokigyár, a helyiek úgy igazítják útba a keresőt, hogy nem kell a tejporgyárig menni: az az épület, amelynek a teteje tele van napelemmel.

Laczkó Ibolya cégtulajdonos élelmiszeripar szakon tanult, a családja és ő is a tejporgyárban kezdte a munkát. A részleg bezárása után kereskedelemmel foglalkoztak egy ideig, aztán úgy döntöttek, a termelésben kellene gondolkodniuk. „Édesanyám vezette éveken át a tejporgyár fagylalt- és csokoládérészlegét, tudta, hogyan kell készíteni, és nem volt nehéz kialakítani a jelenlegi receptet.”

Értettek hozzá, hát próbálkoztak. „Nagyon nehéz volt, sok beruházás, banki kölcsön – idézi fel Ibolya. – Először a lakásunkban kezdtük, aztán lassan bővültünk. Szerencsénkre az emberek szerették, szeretik a régi ízeket. Celofánba csomagoltuk, kis címkéket ragasztottunk rá. Igaz, nem is volt követelmény, csak annyi, hogy ráírjuk: házicsoki, és hány grammos. Vásárolták az ára miatt, és mert hagyománya volt a remetei házicsokinak. A csomagolást illetően ragaszkodunk az átlátható csomagoláshoz, mert azt szokták meg a vásárlók. Van nagyon szép új dobozunk, azon is látszik a cég neve, mert az fontos.”

Ma már készítenek fehér csokit, rumos ízesítésűt, mazsolásat, barackosat, dióst, nápolyist. Mézes pogácsa is szerepel a kínálatban, újabban kekszszalámi is. Naponta akár egy tonnányi csokit is készíthetnének, a csokigyár kapacitása megengedné, de csak annyit gyártanak, amennyire igény van. „Próbálunk újítani mindig, alkalmazkodunk a piachoz és próbálunk szinten maradni, mert külföldről is sok olcsó terméket behoznak. Sokan gyártanak házicsokit is, volt olyan megrendelő, aki elpártolt tőlünk, aztán visszajött. Mi nem tudjuk olcsóbban előállítani, mert az alapanyagok ára nem csökkent. Most kókuszgolyóval kísérletezünk, készül Magyarországon a gép, itt a receptet próbálgatjuk. Rendeltek már tőlünk ajándéktárgynak is feliratosat, ennek is eleget tettünk.”

Ránézésre, nem kóstolásra

Ibolya azt mondja, ránézésre tudja, melyik a jó házicsoki, ennek ellenére mindig megvásárolja a friss termékeket és megkóstolja – holott nem szereti az édességet és a házicsokit sem. Egyik vásáron, ahol helyi terméket árusítottak, egy leleményes „termelő” kínálta a gyárukban készült diós csokit kicsomagolva… „Elmesélte nekem azt is, hogyan készült... Ügyes eladó volt. Nevettem rajta.” Aztán elmesélte, hogy a szabályok értelmében a csak öt százaléknyi kakaót tartalmazó édesség neve ezentúl nem csoki. Sem Romániában, sem Magyarországon. Hogy minek keresztelik majd, nem tudni, de a felirat, a cég neve a régi marad. Ránézésre felismerhetően.

A számok nyelvén
Az End-Ibo Kft. hat emberrel kezdte tevékenységét egy 128 négyzetméteres üzemegységben, ma közel ötven alkalmazottal 450 négyzetméteres termelőfelületen valósítanak meg több mint egymillió eurós termelést. A 2014-es mérlegadatok szerint az elmúlt fél évtizedben a 2011-es év bizonyult a leggazdagabbnak, akkor 1,7 millió euró volt a cég üzleti forgalma, amelyből 188614 eurós profitot valósítottak meg. Tavaly 1,14 millió eurós forgalom mellett 125335 euró volt a nettó nyereség.

A csapatról is faggattuk. „Nincs nagy szigorúság, jó a csapat, rend van, fegyelem, én mindig többre értékeltem a szép szót, mint a másfajta irányítást. Lényeg, hogy jó hangulatban készítik a termékeket. Én ennek is örülök.” Az alapanyagokról beszélve megtudtuk: cukor és cukor között is van különbség. „Ha kapunk egy kamionnyi nem megfelelőt, szenvedünk, mert nem áll össze a csoki, habzik. Sok esetben ugyanazon gyár gyártja, mégsem egyforma a két szállítmány. Hasonló helyzet a tejporral is: az a legjobb, amely a környékünkön legelésző tehenek tejéből készül. Amíg működött a szomszédban a tejporgyár, az látta el a kis üzemet 26 százalékos tejporral, a minőségével nagyon elégedettek voltunk” – mondta. Ha nem sikerül egy nagyobb adag csoki – „aki dolgozik, az téved, és nem megfelelő minőségű alapanyag miatt is csináltunk már finom, de az állaga miatt piacra nem dobható csokit” –, viszik az óvodákba Böjte Csaba testvér gyermekeinek.