
A Crişul cipőgyár, amelyhez két bőrcserző is tartozott. Mára csak fantomépület
Fotó: Sütő Éva
A kommunizmus éveiben a paraszti világ felszámolása a falvak rendszeres lerombolásában nyilvánult meg. Iparosítás jelszó alatt a földből élők bekényszerültek a nagyvárosok idegen, számukra élhetetlen szűk világába. A ʼ89-es változások után pedig sorra szűntek meg a gyárak, amelynek hozadékaként már alig maradt lehetősége a földművesből lett gyári munkásnak.
2021. július 17., 16:352021. július 17., 16:35
Az 1989-es változások után sok ember életében lezárult egy korszak, nemcsak politikai értelemben, de megélhetés szempontjából is. Sok évtizedes szolgálat után letették a kalapácsot, a gyalut, a dohányfűző tűt, a gyári köpenyt, megálltak a gépek. Volt közöttük olyan, aki már a háborút követő években elszegődött egy-egy gyárba, s ott nyugdíjas koráig dolgozhatott. Bihar megyében volt olyan gyár, amely több nemzedéket is kiszolgált. Az ötvenes években a nehézsorsú fiatalok szinte gyermekfejjel szegődtek el dolgozni, ki hova tudott. Minden családban sok volt az éhes száj, jól jött a legkisebb jövedelem is. Henyélésnek nem volt helye.
Nagyváradon a hatvanas-hetvenes években sokan dolgoztak a gyárakban. Az építőipari Azbociment mellett téglagyárak működtek: a Püspöki út elején Vulcan (a volt Weisz József téglagyár) néven az egyik, a Kolozsvári úton a másik, illetve a velencei állomás közelében a harmadik. Jelentős volt a medgyesi üveggyárhoz tartozó üvegcsiszoló műhely is, amelynek Cristal volt a neve. A bútorgyárak nagy része több telephellyel is rendelkezett. A többiek szövetkezetként működtek. Ide tartozott a régi hordógyár is.
Jellegzetes romániai átalakulás. A nagyváradi Înfrăţirea szerszámgépgyár helyén ma lakópark áll
Fotó: Sütő Éva
A textiliparban, a Püspöki úton a Crişana volt a legnagyobb fonoda és szövöde, míg a csipke- és fűzőgyár Drum Nou néven biztosított megélhetést a családoknak. A cipőiparban három nagy cég is létesült: a Crişul, amelyhez két bőrcserző is tartozott (az egyik Szőlősön, a Rollinger-malom közelében, a másik a Decebal úton), valamint a Solidaritatea és az Arta cipőgyárak. A többi kis műhely az Încălţăminte szövetkezetben tömörült. A konfekcióiparhoz tartozott a szőrmegyár, a ruha- és a kötöttárugyár.
Az élelmiszeripar volt a megyeközpont erőssége: a Kolozsvári úton a Szesz- és Élesztőgyár tartotta el munkásait az Avântul konzervgyárral együtt. Őssiben tejfeldolgozó és vajgyár, olajgyár, Szőlősön a sörgyár szolgáltatta a munkát a dolgos kezek számára. Ezek mellett a vágóhídon is jól lehetett keresni, amely húsfeldolgozással is foglalkozott. A malmokból később csak a Léderer és Kálmán-malom maradt. Működtek kenyérsütödék is, valamennyi a malom részeként. A Velencei-negyedben gyümölcsbegyűjtő, válogató és exportáló is működött Fructexport néven, a volt Vámház utcában pedig a Plafar gyógynövény-begyűjtő és feldolgozó. Vinalcool néven bor- és szesztermékbegyűjtő, tároló és palackozó működött, a biharpüspöki állomás mellett pedig egy borexportáló cég, a Vinexport várta Bihar megye-szerte a munkásokat.
A Diamant cukorgyár. Úgy tartják, szándékosan vitték csődbe telekspekuláció miatt
Fotó: Sütő Éva
Az Înfrăţirea szerszámgépgyár Nagyvárad egyik büszkesége volt. 1902-ben Tátrai Sándor lakatos és Jaroslav Klein öntő társulásából létrejött egy kisebb műhely. 1904-ben költöztették az öntődét arra a területre ahol a mára már nem létező gyár felépült. 1907-ben csatlakozott hozzájuk még egy bádogos- és lakatosműhely, és elkezdtek többféle mezőgazdaságban és háztartásban használt termékeket gyártani. 1908-ban az Amerikából hazatért Schuler Adolf és Zsuba Martin átalakította ezeket egy komolyabb vállalkozássá, amivel állami megrendeléseket is lehetett teljesíteni. Ez volt az első nagyváradi öntöde és szerszámgépgyár. Miután a város román fennhatóság alá került, a vállalkozás Phoebus gyár név alatt futott tovább. 1940-ben a gyár és a munkások egy részét Brăilara telepítették át, ami Nagyváradon maradt, több kis műhely formájában dolgozott tovább néhány évig. 1947-ben a kommunista párt Bihar megyei bizottságának kezdeményezésére több helyi vállalkozás egy részvénytársaságba egyesült szintén a Phoebus név alatt.
A legendás szerszámgépgyár
Az 1948-as államosításkor még több kisebb vállalkozás összevonásával létrejött az Înfrăţirea gyár. 1949-ben megkezdték a szerszámgépek gyártását, 1950 után pedig új öntödét építettek és új berendezéseket hoztak. A hatóságok a vállalat fejlesztését választották a meglévő telephelyen, bár az már nem a külterületen volt, hanem lakásokkal volt körülvéve. 1960 után még új csarnokokat is üzembe helyeztek, beleértve a gépi feldolgozásra szolgálókat is. Az export 1955-ben kezdődött. Fénykorában 45 országba jutottak el a gyár termékei.
Az 1970-es évekig a gyár a legjövedelmezőbb időszakát éli meg, a termelés értékének megfelelően Bihar megye egyik legfontosabb gazdasági egységévé vált. Az új csarnokok építése folytatódott, a régiek bővültek, és jelentősen növelték az alkalmazottak számát. Nemcsak Váradról, de az egész megyéből ingáztak e gyárba, amely egész Biharban legenda számba ment.
1980 után azonban a felújítási beruházásokat leállították. Mivel az új berendezések és alkatrészek behozatala már nem volt engedélyezett, a valuta megszorításai miatt a meglévőket nehéz volt fenntartani. A folyamatos áram- és fűtéskimaradások miatt a termelés visszaesett.
Az érmihályfalvi dohánybeváltó az 1800-as években épült. Sok nemzedéket szolgált ki
Fotó: Sütő Éva
Így járt a Diamant cukorgyár is, amelyet egyesek szerint szándékosan vittek csődbe telekspekuláció miatt. A vállalat 200 alkalmazottja az utcára került, mivel a gyár működtetése már „nem volt gazdaságos”. A német tulajdonosa importcukrot forgalmaz Romániában… Félévszázados folyamatos működését követően mintegy három évvel ezelőtt végképp lehúzta ez is a rolót.
Csak azok érzik, mit jelent egy régi munkahelyi „relikvia”, akik már nyugdíjba vonultak, és nehezen tudnak átesni a haszontalanság érzetének azon a szakaszán, amikor csak teng-leng az ember és megpróbálja felépíteni gyáron kívüli életét.
Szintén az érmelléki kisvárosban a dohánybeváltónál egy negyvenes években öntött kisharang kolompolása jelezte, „munkára emberek”. De kongatott a „fröstök” idejére is, amikor előkerült a tarisznyákból a paprikás szalonna. Azonban volt idő, hogy legtöbb dohányfűző asszony batyujában csak napraforgóolajjal vagy lekvárral (marmaládéval) megkent kenyér lapult. Bár az is jólesett a kemény kétkezi munka után, noha nem sok kalóriát biztosított a munkásnak. A nehéz dohánybálák bizony kiszívták az erőt még a férfiemberből is, nemhogy a gyengébbik nemből – mesélik azok az idős emberek, akik évtizedeket húztak le a szárítóban, fűzőkben, bálázókban, illetve onnan is mentek nyugdíjba.
A dohánybeváltó az 1800-as években épült, amelyet a helyiek csak „dohánygyárnak” neveznek mind a mai napig. Kovács Rozália mihályfalvi helytörténész szerint ez a raktár, szárító és csomagoló épületegyüttes még a katonai térképeken is fel van tüntetve. Egyik tárolón még látható az 1823-as évszám is. A dohánybeváltó ma magánterület.
A raktárak is elhagyatva várják az enyészetet, amely az udvar méteres dudváit, illetve a roskadozó kolosszust tekintve nincs is olyan messze.
Még lehetne sorolni híres gyárakat Bihar megye településeiről, például a közigazgatásilag Élesdhez tartozó feketeerdői üveggyárat, Margitta, Székelyhíd, Szalonta felszámolt megélhetési forrásait és az ebből származó magyar népességfogyást.
Feketeerdő a 19. század közepén alapított gyára miatt vált híressé. Üvegkészítményei messze földön híresek voltak. Az 1990-es évek első felében a gyár tönkrement és bezárt. A település lélekszáma azóta felére csökkent. Ha meghal a gyár, fogynak az emberi lelkek is.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!