A gazdák szövetkezése a megoldás

Nem beszélve azokról a sokszor nyíltan diszkriminatív pályázati feltételekről, amelyek a Kárpátokon túli megyék gazdálkodóit igyekeznek előnybe hozni. De hosszasan lehetne beszélni az alapanyagok árain nyerészkedő és gyalázatos felvásárlási feltételeket és árakat kínáló kereskedőkről, akik az egész termelési év munkájának hasznát fölözik le két oldalról is.

– Az EMGSZ-t nemrég hivatalosan is felvették a Kárpát-medencei gazdaszövetségbe. Ez konkrétan mit jelent az erdélyi gazdaegyesületek számára?

– A Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fórumának, a KEF-nek elsőszámú működtetője és gondozója a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK). Tagfelvételünk legfontosabb hozománya az a hatalmas kapcsolati tőke, amelyet a magyar gazdaélet vérkeringésébe kerülve tudhatunk magunkénak. Tagságunk révén immár mindenki számára elérhető gyakorlati haszon is származik ebből. A részletek kidolgozása még zajlik, de az anyaországban a kamarai tagság sok előnnyel jár: bizonyos alapanyagok tekintetében a gazdák árkedvezményt kapnak, de szaktanácsadói szolgálatot és egyéb kedvezményeket is igénybe vehetnek. Bízunk benne, hogy ebből minél többet lehet majd itthon is érvényesíteni.

– Hogyan látja a Kárpát-medencei magyar–magyar gazdakapcsolatok alakulását? Az erdélyi gazdák mennyire tudják kihasználni lehetőségeiket?

– A KEF üléseinek alkalmával megismert gazdatársakkal és egyesületeikkel kivétel nélkül kiváló a viszony. Hatalmas érték, hogy ugyanazon a nyelven tudunk hét országban boldogulni, és mind a hétben segítségünk is van. Olyan lehetőségről beszélünk, amely komoly hasznot hozhat, hiszen az egységesülő Kárpát-medencei gazdasági tér minden részében egyedül mi, magyarok mozgunk otthon. Ismétlem, nagy és kihasználatlan lehetőség ez mind szakmai, mind kereskedelmi összefüggésben.

– Sikerül-e a bukaresti szakminisztérium irányába nyitnia az EMGESZ-nek? Ezen a téren mit tervez a gazdaszövetség?

– Ez ügyben sok még a tennivaló. Szövetségünk nagy hiányossága, hogy főként a budapesti kapcsolatainkat erősítettük. Tény, hogy Bukarestben nem csupán a magyar gazdák képviselete gyenge, de általában az erdélyi gazdák érdekei is másodlagosak, függetlenül attól, hogy magyarok-e vagy románok. Ez újabb lehetőség a szövetség számára, hiszen valamennyi erdélyi gazda képviseletét vállalva, jobban hallható lesz szavunk. Kérelmeznünk kell tagfelvételünket a Romániai Mezőgazdasági Termelői Egyesületek Szövetségébe (LAPAR) és – szeretjük vagy sem – meg kell szoknunk a bukaresti minisztériumot is.

– Van-e párbeszéd az erdélyi magyar gazdaszervezetek között? Az RMGE és az EMGESZ közötti viszonyt sikerül-e normalizálni?

– Mindkét fél tett lépéseket a jó irányba. A kezdetektől azt mondtuk, baj és megoldandó feladat sajnos van elég nem csupán kettő, hanem tizenkét ernyőszervezet számára is. Arról meg vagyok győződve, hogy valamennyi erdélyi gazdaérdekvédelmi szervezet a jó ügy mellett áll, és a gazdákért akar dolgozni. Budapesten meg tudtuk tenni az első lépéseket a normalizálódó viszony érdekében, és reményeim szerint az egyikünk számára sem túl baráti bukaresti terepen teljes együttműködés jön majd létre.

– A gazdafórumokon egyre gyakrabban hangzik el a szövetkezés fontossága. Van-e konkrét elképzelés arról, hogy a gazdaszövetség miként tudja a gazdákat a szövetkezés irányába bátorítani?

– Igen, van. Mint sajnos majdnem mindenre, erre is van egy rövid válaszom: a pénz. A már korábban említett kiszolgáltatott állapotunk megszüntetésére egyetlen megoldás létezik: a szövetkezés.

Mi nem a termelésben akarjuk szövetkezésre bírni a gazdákat, hiszen ettől sokan tartózkodnak. Szerintünk a beszerzés és az értékesítés esetében kell elsősorban együttműködni, és ez könnyebb is.

– Hogyan ítéli meg a különböző uniós agrártámogatások hatékonyságát?

– Tekintettel arra, hogy a pályázati rendszer túlszabályozott, a kiírások sokszor célzottan olyanokra vannak szabva, akik jóval közelebb ülnek a tűzhöz, és a felelős intézmények részéről érkező tájékoztatás is finoman szólva hézagos, célzott. Egyértelműen rossznak látom a rendszert. Mintha az lenne a cél, hogy azok, akik valóban a mezőgazdaságból élnek, és abból tartják el családjukat, még véletlenül se tudjanak forrásokhoz jutni.

– Néppárti tisztsége is van. Ez mennyire befolyásolja az EMGESZ élén vállalt elnöki munkáját?

– Van politikai tisztségem is, hiszen az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke vagyok, és ezt büszkén vállalom. Ugyanakkor sok munkám van abban is, hogy az Érmelléki Gazdák Egyesülete – amelynek ügyvezető elnöke vagyok – alig három esztendő alatt a megye legnagyobb magyar gazdaegyesülete lett. Ezt azért mondom, mert az egyesületen belül soha senki nem érezhette, hogy politikai meggyőződése miatt megkülönböztették.

hiszen a családi gazdálkodóknak van épp elég bajuk, ám mindentől függetlenül érdekeik közösek. A gazdaélet a normalitás terepe, és ennek az az alapja, hogy mind ugyanattól a sorstól szenvedünk, és egyformán vagyunk magyarok.