Gazdaszövetkezet sváb módra

– emlékszik az indulás körülményeire vendéglátóm.
Az összefogásnak végül az adott nyomatékot, hogyha ekkora legelőre és kaszálóra területalapú támogatást igényelnek a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökségtől, az APIA minden évben jelentős összeget utal át a szövetkezet számlájára. Az induláskor feliratkozott 33 személyből végül 24-en váltak szövetkezetalapítókká: többen meggondolták magukat és kiléptek, de később új tagok is érkeztek.

A 125 pénzügyi résszel rendelkező szövetkezetben ötezer eurót ér egy „részvény”, és a törvény értelmében egy tag legfentebb 20 százalékot birtokolhat. Van, akinek csupán egy rész befizetésére futotta, de olyan is akad, aki a legtöbb, 20 százaléknyi részvénynek megfelelő összeget fizette be. Az elején összegyűlt nagyobb összegből vásároltak a faluban egy ingatlant tágas udvarral, ahol raktárépület is és a mezőgépeknek parkoló is található. „Első gépünk ez a negyvenéves traktor, amivel a legelején elkezdhettük a mezei munkákat” – mutatja vendéglátóm a kutyáktól őrzött telephelyen az idős masinát, amit manapság a takarmányok szállítására használnak a tanyán.

Nem kezes jószágok

A villanypásztorral kisebb-nagyobb területekre tagolt legelőrészeket folyosórendszer köti össze, így az állomány bármikor áttelepíthető más karámokba. A tanya közepén az állatgondozó lakásának szomszédságában áll az ellős tehenek kifutója, így a pásztor mindig kéznél van, ha gond van az elléssel, vagy ha a világra jött borjút kell szemrevételeznie.

Habár jól ismerik a pásztor szavát, nem kezes jószágok, mint a jászol mellé kötött fejőstehén. „Idomításukat” szolgálja az egymástól leválasztott és villanypásztorral határolt többféle legelőrész, amelyekben körforgásszerűen rendre minden szarvasmarha megfordul. A kis áramerősségű villanydrót a figyelmetlen ember kezét is jól megcsípi, ha hozzáér, de ez a rendszer az egyetlen biztosíték arra, hogy a pásztor ott találja, ahova hajtotta őket.
Már megtörtént, hogy a napelemekkel feltöltött akkumulátorra kapcsolt villanydrótokat véletlenül áramtalanították: a tehenek hamar rájöttek, hogy szabadok, és a vékony villanydrótot letaposva, hetedhét határból kellett őket visszaterelni.

A fiatalember azt meséli, hogy az elején egy lakókocsiban húzta meg magát, újabban munkaadói egy tágas lakókonténert hoztak, ahova tartós ittlétre rendezkedtek be.
A tanyán a tehenek mellett lovakat és szamarakat is tartanak: kiderül, húsukból kiváló minőségű szalámi készül. A szövetkezetnek ugyanis nagy tervei vannak két vágóhíd és egy húsfeldolgozó üzem beindítására. Mielőtt megnéznénk az új beruházást, elidőzünk a téli takarmányok szénakazlainál. A szálas takarmány egy részét a bálázó gép nyersen vagy félszárazon műanyagfóliába tömöríti, így télen az állatok silóminőségű zöldtakarmányhoz jutnak.
„Csanáloson mi honosítottuk meg e módszert. Amikor a gazdák rájöttek, hogy mennyire szeretik a tehenek és milyen jó a tejhozam, ráharaptak az új bálázásra. Már nemcsak magunknak gyártjuk az így csomagolt szénát, hanem bérmunkában a falubelieknek is” – meséli Czier Attila, akivel a falu másik felében található vágóhídhoz megyünk. Pontosabban a leendő vágóhídhoz, mert a kéthektáros farm egyelőre üres, de

A lebetonozott helye már megvan, ahova a villanyáramot, a szennyvízelvezető csatornát, illetve az ivóvizet kötik be a munkások.

Házi készítésű húsáru

A kihalt farmot egy árverésen vásárolta meg a szövetkezet. Az egykoron szarvasmarhafarmként működő állattelep csődeljárás alá került, így sikerült valós értékének töredékéért, 100 ezer euróért hozzájutni. A modern felépítésű istállókat átalakítják, és az egyikbe rendezik be a nagyvágóhidat és a húsfeldolgozó kisüzemet. Az épület előtt konténerben üzemelő kisvágóhíd a falubeliek és a környék gazdáinak az állatait vágná le. Napi kapacitása 6–8 sertés, juh, kecske vagy két-három borjú. Saját állatfarmjukról is vágnának itt borjakat, amit elsősorban friss húsként értékesítenek a kisvágóhídhoz csatolt mobil mészárszékben.

A pénz már a rendelkezésükre áll, és a kisvágóhíd átadásával párhuzamosan vágnak bele a beruházásba. A két vágóhíd kiegészítené egymást, és a szövetkezet vezetői abban bíznak, hogy a húsfeldolgozó részleg beindulásával a környéket sikerül már a jövő esztendőtől prémium minőségű hidegfelvágottakkal ellátni. Húsáruválasztékuk nem a megszokott hentestermékek kategóriájába tartozik, hiszen a biominőségű húsmarha, a faluból felvásárolt házi sertés és a saját tenyészetükből származó szamár- és lóhús keverékéből készülő hidegfelvágottak nemcsak drágábbak, hanem sokkal jobb minőségűek is.

– fogalmaz a szövetkezet vezetője.

Uniós pénzek bőséggel

A Schöntal Szatmár megye szövetkezeti sikertörténetévé vált. És nemcsak azért, mert az évekig parlagon heverő közbirtokossági legelőnek megtalálták a legjobb értékesítését, hanem az embereket ráébresztette arra, hogy egy ilyen közösségi vállalkozás az egész település kincsesbányájává válhat. Az eddigi tíz alkalmazottnak hamarosan a sokszorosa fog a közösségi vállalkozásban dolgozni. Az is a faluközösség haszna, hogy az eddig parlagon maradt mezőgazdasági területeket tisztességes áron bérlik a földtulajdonosoktól.

A csanálosi szövetkezet uniós pályázatokból vásárolt modern gépparkot: gyakorlatilag minden mezőgéppel rendelkeznek, ami a takarmánytermesztéshez és az állattenyésztéshez szükséges. Tenyész-
állataik egy részét is pályázati forrásokból szerezték be. A Limousine húsmarhák Franciaországból és Magyarországról származnak, a pirostarka állomány hazai állatfarmokról.
„A román pirostarkának egyelőre nincs húsvonala – a romániai állatfarmokon elsősorban tejtermelésre hasznosítják –, és mi ezen próbálunk most változtatni. Mesterséges megtermékenyítéssel olyan apaállatok értékes tulajdonságait hozzuk be az állományba, ami hosszabb távon jelentősen javítja a pirostarka hústermelési mutatóit is” – magyarázza a szakember. Csalánoson ragaszkodnak a pirostarka vonalakhoz is, mert tapasztalatuk szerint gyorsabban fejlődnek. Azt szeretnék, ha a pirostarka vágáskor nyert 50 százalékos húsarányát közelíteni lehetne az import Limousine fajta hatvan százalékához.

Gazda, szakmunkás és állatorvos

Beszélgetésünket a székházban fejezzük be, ahol estére már elcsendesedik az élet. Az udvaron ott áll egy frissen vásárolt kombájn is, amelyet a svábokat segítő, németországi forrásokat felhasználó, szatmári alapítványtól kapott kölcsönből vásároltak. Szintén az alapítvány segítésével építik ki a leendő vágóhíd és az egész farm villanyellátását.
A szövetkezet ügyvezető igazgatója vendéglátóm 28 éves fia, Tamás. A társaság választása azért esett rá, mert ha fiatal gazda vezeti a szövetkezetet, akkor további támogatásokhoz juthatnak hozzá.

Szerencsésnek tartom, hogy idejében léptünk, mert egyértelművé válik, hogy egyéni gazdaként egyre nehezebben lehet talpon maradni. A pár tehenes kisgazdaságoknak nincs jövőjük, egy nagyobb farmot pedig nehezen tud egymagában összehozni a gazda. Csak az összefogás marad, de ehhez elengedhetetlen a teljes átláthatóság, hogy a tagság tudja, befektetése biztonságban van” – fogalmaz Czier Attila.
A szövetkezetet héttagú bizottság vezeti, amely heti rendszerességgel összeül, hogy megbeszélje az aktuális teendőket. A szövetkezeti tagok többsége helyi gazda, de van közöttük állatorvos, jogász és szakmunkás is. Tevékenységükre megyeszerte figyelnek, és működésük sokak számára válhat ösztönzővé.