
Katalán függetlenségi tüntetés 2019-ben. Mindkét fél folyamatosan emelte a tétet
Fotó: Facebook/Assemblea Nacional Catalana
Az erdélyi magyarság harminc éve sóvárogva nézi a spanyolországi Baszkföld és Katalónia jól működő autonómiáját. A spanyolszakos tanárként madridi diplomatakarriert befutó Benyhe Istvánnal a spanyolországi nemzeti közösségek önrendelkezéséről és ezek európai üzenetéről beszélgettünk.
2020. december 17., 08:142020. december 17., 08:14
2020. december 18., 08:442020. december 18., 08:44
– Magyar diplomataként hosszú ideig Spanyolországban dolgozott. Milyen a magyarság megítélése az ibériai országban?
– Franco halálának évében, 1975-ben felfigyeltem rá, hogy Spanyolországban szinte mindenki tudott Magyarországról. Az idősek ismerték az Osztrák–Magyar Monarchiát. Az én generációm a magyar futballistákat, különösen Puskást, Kocsist és Kubalát. Mindenki elismeréssel szólt az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hőseiről. Sokan máig büszkék, hogy egyedül Spanyolország ajánlott katonai segítséget a magyar forradalmároknak. Ez a figyelem ma is érezhető: azt tapasztaltam, hogy szinte politikai meggyőződéstől függetlenül a magyarság gazdasági, kulturális és politikai teljesítménye a spanyolok nagy részében rokonszenvet, segítőkészséget vált ki.
– A Kárpát-medencei magyarok – főleg az erdélyiek – az 1989-es rendszerváltás után sóvárogva tekintettek Spanyolországra, ahol a spanyoltól eltérő népcsoportok autonómiát élveznek. Ma mennyire működnek jól ezek az autonómiaformák?
– A Franco halála után a trónra lépő, Bourbon házból való János Károly király és politikai köre folytathatta volna az 1939 óta tartó diktatúrát. De látták, hogy azzal kizárnák az országot a demokratikus és egységesülő Európából, és növelnék az ország egységét veszélyeztető belső feszültséget, fokoznák versenyhátrányát.
A tartományoknak külön kormánya, városi rendőrsége, költségvetése van. A nyelvükben spanyol autonómiák, mint Kasztília vagy Andalúzia, ugyanazt az önállóságot élvezik, amit a baszkok, katalánok, noha náluk a nyelvi különállás identitásuk meghatározó része. A tartományi kormányok garantálják a nyelvi és politikai önrendelkezést, ami kedvező gazdasági helyzetben nyugalmat, fejlődést biztosít. Az ország uniós csatlakozása példátlan fejlődést, gazdagodást hozott. A spanyol autonómiák rendszere ezért máig szilárd, de mivel költséges, a gazdasági válság felveti az egyenlőtlenségi kérdéseket. A 2008-as mély krízis megrázta az egész gazdaságot, kiélezte az autonómiák közötti viszonyokat, sőt feltépte a polgárháború óta már jórészt begyógyult sebeket is. Több autonómia is a többiek rovására szerette volna a válság hatásait csökkenteni.
Benyhe István diplomata szerint a magyarság rossz eszközöket használ az autonómiaküzdelemben
– A széleskörű önrendelkezés ismeretében többen meglepődtek, amikor hangsúlyossá vált a katalánok elszakadási mozgalma. Ön szerint ezt mi indokolja?
– A gazdagabb, iparosodott Baszkföld és Katalónia vonakodik jövedelme egy részét átengedni a szegényebbeknek. Akik haszonélvezői a központi kormány kiegyenlítő politikájának, mindig Madrid mellé állnak, míg a gazdagabbak igyekeznek autonómiájuk eszközeivel minél több gazdasági hasznot elérni. Követeléseiket olykor elszakadási tervekkel nyomatékosítják. Az ETA évtizedekig terrortámadásokkal küzdött a baszk függetlenségért, a katalánok főleg politikai eszközökkel. A katalán elszakadási politika új pénzügyi egyezség követelésével indult. Madrid elzárkózott, míg a katalánok azzal érveltek, hogy a baszkokkal Madrid engedékenyebb volt. Mindkét fél folyamatosan emelte a tétet.Ha Katalóniában az autonómia kezdte kiszorítani a spanyol nyelvet a közéletből, a központi kormány jogszabályokat hozott a spanyol nyelv oktatásának kötelezettségéről és helyi támogatásáról. Katalóniában a függetlenségi erők egyre több szavazatot kaptak, míg az országos spanyol pártok látványosan visszaestek. A tartományi politikában kifizetődő lett egyre nagyobb követelésekkel előállni, az hozott nyilvánosságot és egyre több szavazatot. Kezdetben a spanyol baloldal jobban alkalmazkodott ehhez, de mára az országos pártok mindkét oldalon oda jutottak, hogy a katalán szeparatizmust egységesen ítélik el és próbálják felszámolni.
– Az elszakadáspárti katalán politikusok zöme kemény baloldali beállítottságú. Az ideológiai háttérnek van-e valamilyen szerepe az elszakadáspárti mozgalom szempontjából?
amely francia és itáliai hatások alatt vált a félsziget legtájékozottabb, legműveltebb részévé. A feudális és agrárjellegű spanyol többség uralmát mindig fejlődése kerékkötőiként fogta fel. Hamar gyökeret vert a szindikalizmus, az anarchizmus, a baloldali világnézet. Az egyházellenesség itt volt a legerősebb a polgárháború előtt, mivel a katolikus egyházban a királyság és a központi kormány fő kiszolgálóját látták. A polgárháborúban sokáig tartották magukat Francóval szemben, így Katalónia autonómiája, nyelvhasználata, egyáltalán a katalán lét került veszélybe Franco uralkodása alatt. Régi hagyomány volt a királyság ellenzése, a baloldali gondolkodás, a katalán nyelvhez való ragaszkodás és a központtól való függés lazítása. Ez az ideológiai alap termékeny táptalajt ad a gazdasági vitákból kipattanó nézeteltérések elfajulásának.
– A spanyol kormány és a katalán vezetők között évek óta állóháború dúl. Van, aki ellen nemzetközi elfogatóparancs van érvényben, mások spanyol börtönökbe kerültek. Ennek milyen az európai uniós megítélése?
– Az EU-t nemigen érdekli a katalán kérdés, de más nemzeti őshonos kisebbség sem. A korábbi katalán vezetők, akik Madrid tilalma ellenére megrendeztek egy elszakadáspárti népszavazást, most börtönben vagy emigrációban vannak. Brüsszel nem támogatja a szeparatizmust, és az autonómiákkal sem tud mit kezdeni. Ha rákényszerül, szinte mindig érdektelenséget tettet, húzza az időt, kerüli a konfliktust.
Ráadásul utóbbiak számára lehet egységes viszonyulást hirdetni, míg az őshonos kisebbségek esetében ez nehéz. Brüsszel nem szeretné a kisebbségügyet központi témává emelve kiváltani nagyobb tagországok rosszallását, ezért igyekszik a lehető legalacsonyabb szinten tartani a konfliktusokat. A katalán vezetőknek formális menedékjogot nem adtak, de találtak olyan hivatkozást, ami miatt a hozzájuk menekülteket nem kell bilincsben átadniuk Madridnak.
– A baszk autonómia vezetői hogyan tekintenek a katalán elszakadáspártiakra? Mennyire válhat kísértéssé a katalán törekvés más nemzeti közösségek számára is Spanyolországban?
– Baszkföld hosszú, sok áldozatot követelő küzdelmen van túl. Az ETA Európa egyik leghosszabb küzdelmét vívta a központi kormányzattal – az északír IRA mellett. Mára a lakosság és a világ elítéli a terrorakciókat, így a központi hatalommal való kiegyezésnek nincs alternatívája. A baszkok pénzügyi megállapodása a madridi kormánnyal egyik kiváltója volt a katalánok küzdelmének, ezért Baszkföldet a katalán példa nem lelkesíti. Fontos a francia hozzáállás is, mert mindkét tartomány átnyúlik Franciaországba. Ha ott a szeparatista mozgalmak nem kapnak támogatást vagy megtűrtséget, akkor nincs hátországuk, és a spanyol kormány felmorzsolja őket. Katalónia ma Spanyolországban vagy Európában nem pozitív példa. Egy erdélyi magyar már a töredékével is boldog lenne azoknak a jogoknak, amelyeket egy katalán ma élvez. Katalónia különleges és Spanyolországban is egyedülálló helyzetben van, példája leegyszerűsített válaszokra nem alkalmas. A katalánokkal küzdő kormány árgus szemmel figyeli az EU tagállamait, hogyan viszonyulnak a kérdéshez. Egy magyar vagy erdélyi magyar nyílt politikai kiállás a katalán szeparatizmus mellett jelentősen nehezítené a nemzetközi térben a magyar autonómiatörekvések megítélését, de Magyarország érdekérvényesítését is.
– Egyes vélemények szerint nemzetközi szinten a székelység autonómiatörekvéseit negatívan befolyásolhatja a katalán elszakadási kísérlet. Mekkora ennek a reális veszélye?
– Véleményem szerint a katalán kérdés nem nemzetiségi, kulturális vagy nyelvi kérdés, hanem hatalmi és gazdasági, vagyis az ezeket rendező és szervező politika kérdése. A katalán nemzet megmaradását, nyelvi és kulturális identitását megnyugtatóan rendezi alkotmányos autonómiája. A veszélyeztetett erdélyi magyarság, különösen a székelység autonómiája a továbbélés vagy a feloldódás kérdése. Ezért
Természetesen Európa kisebbségei tudjanak egymásról, ismerjék egymást és – ahol lehet – álljanak ki egymásért. Ezért hálásak lehetünk, ha a katalán nemzet néhány európai képviselője kiáll az erdélyi magyarság ügye mellett, és természetesnek tartanám, ha autonómiájuk, nyelvi és kulturális identitásuk védelmében, emberi jogaikért ezt a magyar képviselők is megtennék. De élesen külön kell választani a nemzetazonos létet, amely minden kisebbséget megillet, és a jólétet, politikai előnyszerzést, amely saját feladat.
– Spanyolországi tapasztalatai szerint milyen út lenne járható az erdélyi magyar közösségek számára, hogy területi, illetve kulturális autonómiát vívjanak ki Romániában?
– Az autonómiáért küzdeni kell. Vannak eszközei, és mi általában rossz eszközöket használunk. Létkérdés, hogy jó példákat hozzunk fel, mert nemcsak a közvéleményt, hanem a politikai vezetőket is meg kell nyernünk hozzá. Sosem hallom, hogy Közép-Európában lenne jól működő autonómia. Pedig van. Moldovában a gagauz autonómia Komrat fővárossal több, egymással össze nem függő területen is jól működik, pedig az ország történelme nem a tolerancia aranylapjaira kívánkozik. A Vajdaság (a néhai magyar Délvidék) ugyan nem etnikai, de mégiscsak a térség olyan területi autonómiája, ahol a magyarságnak ma több joga van, mint a székelyeknek.
Megszüntetnék úgy, mint a Maros Magyar Autonóm Tartományt? Vagy úgy módosítanák az alkotmányt, hogy a gagauzoknak lehet, de a székelyeknek nem? Vagy akkor már igen? Első lépésként sürgősen nyitnék egy magyar főkonzulátust Komratban, jelezve, hogy a magyarokat érdekli a térségben az autonómia kérdése. Rendre a gagauzokkal beszélném meg az autonómiával kapcsolatos problémákat, hiszen ők posztszovjet térségben élnek, és értik a mi gondjainkat.
A jelképek segítik a gondolatot. A székely zászló éppúgy lelkesít, mint a katalán. Használni kell. Amúgy pedig minden politikai és kulturális fórumon, amelyen magyar ember részt vesz, valamilyen módon jeleznie kell az erdélyi (székely) autonómiához való igényt. Spanyolország autonómiarendszere bennünket is lelkesítő példa. A skótok választása mutatja, jó autonómiákból nem kívánkoznak el a lakóik. Katalónia helyzete különleges: tanulsággal szolgál központosítónak és kisebbségnek egyaránt. Ahol egy nép elszántan és akár évtizedekig állhatatosan akar valamit, az előtt meghajlik a történelem. Mindig kínálkozik esély, a szerencse időről időre kopogtat, de ha nem várjuk felkészülten, akkor továbbáll, és az a nemzedék már nem biztos, hogy kap más alkalmat.
Benyhe István
Budapesten született 1954-ben. Tanár, közgazdász, író, geopolitikai szakértő. 1986-tól az Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézetének munkatársa, majd középiskolai tanár. A rendszerváltozás után kerületi és fővárosi képviselő, a Miniszterelnöki Hivatal főosztályvezető-helyettese, majd 2002-ig államtitkár. A Duna Televízió kommunikációs irodáját 2005-ig vezette, majd a Bolyai Műhely Alapítvány igazgatója volt. 2011-2017 között a madridi magyar nagykövetség oktatási és kulturális szakdiplomatája. Szakcikkek, tanulmányok, esszék, novellák, szerzője, főleg spanyol nyelvű irodalmi művek fordítója.
Már kisgyermekként tudta, hogy tanítónő szeretne lenni. Azóta harminchét év telt el, Komjátszegi Fábián Réka kezei közül pedig tanítványok százai kerültek ki. Ő ma is ugyanazzal a lelkesedéssel lép be az osztályterembe, mint pályája kezdetén.
Egy elsüllyesztett repülőgép belsejében úszni vagy cápákat figyelni a Vörös-tenger mélyén sokak számára életre szóló élmény. Szabó Kolos brassói búvároktatóval a búvárkodás veszélyeiről, vonzerejéről és az erdélyi lehetőségekről beszélgettünk.
A francia Nemzetgyűlés első olvasatban elfogadta a Korzika autonómiájáról szóló alkotmánymódosítást, amely élénk politikai vitát váltott ki Franciaországban és az Európai Parlamentben is.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
szóljon hozzá!