Útravaló

„Irgalmasságot akarok és nem áldozatot.” (Mt 9,9-13)

Filmszerűen peregnek az események Máté elhívásakor. Mi csak annyit látunk, hogy engedelmeskedik a hívásnak. Nem látjuk korábbi élethelyzetét, nem ismerjük gondolatait, csak a lényeget közli velünk a szentíró: felkel, és követi Jézust. Egyik pillanatban még régi életében látjuk, a következő pillanatban pedig már Jézus társaságában. E kettő között azonban történik valami lényeges. Mégpedig az, hogy az Isten látókörébe kerül ez az ember. Az Úr megáll mellette, és megszólítja. Nem udvariassági köszöntés vagy érdeklődés hangzik el, hanem Isten ellenállhatatlan kegyelme: Kövess engem! Máté társasága, környezete nem halászemberekből áll, mint Andrásé és Péteré. Vámszedőket, egy megvetett és gyűlölt társadalmi réteg képviselőit ültet Jézus mellé. Ők a megszálló római hatalom elkötelezettjei; úgy gondolják: cserébe nekik is csurran-cseppen. Megvásárolják a hódítók barátságát, de közben elszakadnak a néptől, Elszakadnak gyökereiktől, identitásuktól, önmaguktól. Másik végletként a vallásos önigazultság képviselőit látjuk, akik meg vannak győződve: senki sem érhet fel hozzájuk. A vallásos fanatizmus képviselői, akik önhittségükben elszakadnak a néptömegektől, majd magától Isten fiától is. Emberileg azt mondhatnánk hát: két véglet közé kerül Jézus. Hogyan lehet ezt a gordiuszi csomót átvágni? Kinek a barátságát, közelségét válassza? Isten azonban lesepri a jellegzetes emberi gondolkodást. Ő csak bűnös embert lát maga körül. Megmentésre szoruló embereket. Hívják őket vámszedőnek vagy farizeusnak, mindannyiuknak Isten gyógyítására van szükségük. A vallásos ember ítélkezésével szemben Isten a megmentés programját hirdeti. Közel jön és felkarolja a betegeket, mindegy, milyen címkével illeti őket a társadalom: vámszedők, bűnösök, prostituáltak. Irgalmasságot cselekszik, mert menteni, megtartani akar. Igaz hát a farizeusok vádja: Istent a bűnösök társaságában látjuk! A menteni akaró Isten jön közel hozzám, és megszólít igéjén keresztül. Amit Máténak mond, azt velem is közli: Kövess engem! Krisztus áldozatvállalását megelőzi a közösségvállalás. Ezt csak a bűnös ember képes értékelni. Akinek kell az Isten közelsége, mert bűne nyomja, húzza a föld felé. Akinek Isten a kapaszkodó, a megtartó. Az Úr nem ítéletet vár ettől a világtól, hanem az irgalmasság cselekedetét. A szamaritánusi lelkületet. A biztató szót, a segítségnyújtást a felebarátok irányába. Képes vagyok rá? Máté, aki eddig embernek farkasa volt, most Isten irgalmasságáról beszél. Barátai Jézus köré gyűlnek. Csupa bűnös ember vegyül Isten köré. Isten fia olyan úton indít el, amelyen az életem róla beszélhet. Ahol ítélet helyett, megmentettként, magam is az irgalmasság cselekedője lehetek.

Uram, add, hogy az elesettet, krisztusi módon felemelni, ne pedig megítélni és megtaposni akarjam. Ámen.