Jelenet a Kincsem című magyar filmből
Fotó: MTI
A hetvenes, nyolcvanas években mindenki Chuck Norrist és Schwarzeneggert követte a mozivásznon és tévéképernyőn. A klasszikus akciófilmeknek mára többnyire leáldozott, a fantasy és a sci-fi mellett azonban lassan újraélednek a történelmi filmek. Utánajártunk, mi vonzza manapság a nézőket a moziba.
2017. április 20., 13:482017. április 20., 13:48
2017. május 04., 09:312017. május 04., 09:31
A legelső, alig pár perces fekete-fehér némafilmek kedves, egyszerű tematikájú családi mozik voltak, amelyeket a Chaplin-, illetve Stan és Pan-féle, a valóságot szélsőségesen túlzó vígjátékok, burleszkek követtek. Kevesen tudják azonban, hogy az akciófilm is majdnem egyidős a mozival: a tömegfilmek egyik legnépszerűbb műfajának gyökereit már az 1910-es években felbukkant hajszafilmekben találjuk. A kalandfilmmel legtöbbször kéz a kézben járó akció a bűnözők komikus üldözése után – és főként a hangosfilm megjelenésének köszönhetően – merészebb alapból kezdtek meríteni. Így a 20–30-as években már megjelent Robin Hood és Zorro a vásznon. Tömegfilmes műfajjá főként a 70-es, illetve a 80-as években vált, amikor már nem kellett moziba menni egy-egy egész estés szórakozásért, elég volt leugrani a sarki videotékába és kikölcsönözni a Rambo, Top Gun vagy Drágán add az életed! jellegű klasszikusokat, amelyek közeli tűzharccal, súlyos ökölcsapásokkal és kíméletlen valótlanságaikkal vonzották a nézőket.
A 90-es évek még ontották a többé-kevésbé sikeres, farmerdzsekis pisztolyáradatot, azonban mind a kritikusok, mind a nézők egyre kevesebb színt láttak bennük. A drámával és thrillerrel nem keveredő, tiszta akciók a 2000-es években már egyre silányabbá váltak a lejárt kommandós lendületre és bosszúvágyra alapozott mozgatószállal, bár ez az időszak is adott néhány maradandó példát – A szállító vagy a Halálos iramban – a műfaj halhatatlanságára. Manapság ugyan a Halálos iramban folytatásával még valamelyest eredményesen erőlködnek, de az elmúlt néhány évben egyedül a Mad Max–A harag útja volt képes minőségi alapossággal életet lehelni a műfajba ritmusos aprólékosságával, precíz színészi gárdájával és lehengerlő látványával. Egyelőre a műfaj pihen, bár sokan fűznek reményeket Vin Diesel és sebességbolond barátainak új történetéhez.
A horrorfilmeket sokan alantas műfajként ítélik meg. Nem is csoda, hogy története során nagyjából háromszor sikerült betörnie a hollywoodi főáramba: az 1930-as évek Universal-produkcióival, az 1970-es években a sátán-, illetve démonűző filmekkel, az 1990-es években pedig a sűrűn vitatott olcsó tinihorrorokkal. A katasztrófafilmek sem működnek ma már a mozivásznon, csupán a tévéképernyőn: a 2012 című apokaliptikus történet után egyre kevésbé nyúlnak a műfajhoz, amely leginkább a 70-es és 90-es évek között hódított. Az akciófilmek mellett a bűnügyi mozik is hasonló utat jártak be, Alfred Hitchcock és Francis Ford Coppola után leginkább csak Quentin Tarantinónak sikerült tömegeket vonzania a vetítőtermekbe, bár így sem a várt számban.
A múlt század végétől, illetve a 2000-es évek elejétől rekordszámú bevételeket a fantasy és a science fiction, illetve ezek kevert műfaja hozott. A Gyűrűk Ura, a Harry Potter és a Csillagok háborúja klasszikus fantáziaeposzok nyomán – a Hobbitot leszámítva – sikeres, nagyrészt pozitív kritikát kapott filmek arattak dollármilliárdokat: a közelmúltban a Legendás állatok és megfigyelésük, a Star Wars folytatása, a tudományos fikciók esetében pedig a Gravitáció, Csillagok között, Ex-Machina, Érkezés. Mindemellett a rajongók és a bevétel számát tekintve napjaink legnagyobb sikereit a frissen újraéledt, egész történetuniverzumokat alkotó képregényfilmek érik el. Egyre népszerűbb és elismertebb alkotások születnek az életrajzi dráma műfajában is, mint a Kódjátszma, A mindenség elmélete, A király beszéde. Új műfajként a magas költségvetésű, drámával keveredett, történelmi beágyazódású művészfilmek válnak egyre népszerűbbekké, mint A visszatérő vagy a Tizenkét év rabszolgaság. Mindemellett úgy tűnik: a történelmi drámák – sikereket halmozva – ismét terítékre kerülnek.
Sokáig azt hittük, hogy a megszámlálhatatlan világháborús ihletettségű katonai film, a holokausztot megfestő Schindler listája és a Sorstalanság után már kevés újdonságot kaphatunk a műfajtól. Erre többek közt A király beszéde és a Saul fia is rácáfolt. A történelmi filmek az elmúlt egy-két évben mégsem feltétlenül a mozivásznon hoztak lehengerlő sikert, hanem a brit tévécsatornáknak és az amerikai Netflix online működő sorozatgyártó vállalatnak. Miután már számos kiváló angol történelmi filmet láttunk neves uralkodókról – Az ifjú Viktória királynő, Elizabeth: Az aranykor – a brit ITV televíziós csatorna elindította a Victoria című minisorozatát, amely lenyűgöző képi világgal a régmúlt legkedveltebb angol uralkodójának kezdeti éveit ábrázolja. Hogyan tudta megőrizni az angol morális értékek hagyományát az ipari újítások mellett, milyen ember volt valójában a szigorú angol erkölcsök mögött – így igyekszik bemutatni Viktóriát a film amellett, hogy sokkal jobban megismerhetjük Albert főherceg figuráját, mint eddig bármelyik alkotásban.
Az angolok kosztümös történelmi drámában sem szenvednek hiányt: hat évad után nemrég ért véget ugyanis a szintén jókora sikert aratott Downton Abbey, amely érzékletes hitelességgel és aprólékossággal ábrázolja a huszadik századelő modernizálásai közepett hervadozó, de a régi rendszerért a végsőkig küzdő, angol arisztokrata család mindennapjait. Szintén az ITV-n futó sorozatot több magyar tévécsatorna is közvetítte magyar szinkronnal.
Úgy tűnik, a történelmi drámák mellett a magyar filmipar is felocsúdni látszik, s talán pont a történelmi filmek adják meg ehhez a szükséges lökést. A klasszikus történelmi regények hűséges adaptációit tekintve az egyik leggazdagabb példatárat éppen a magyar filmiparban találjuk, hiszen sokan vagyunk, akik dolgozatírásra készülve, körmünkre égett gyertyával nagyokat köszöntünk Gertler Viktornak Az aranyemberért vagy Várkonyi Zoltánnak A kőszívű ember fiainak filmre viteléért. A hatvanas évekig a magyar filmipart erős irodalomközpontúság jellemezte, aztán egyfajta filmes emancipáció után egyre eltávolodtak a mozgóképek az irodalomtól. A hetvenes évektől egyre inkább megnőtt a film művészi kifinomultsága, önállóbbá, kísérletezőbbé vált – a műfaji áttetszéseket is gazdagítva.
Az átdolgozások az irodalomtól függetlenül is erős, közvéleményt befolyásoló hatásúakká váltak, a film önálló, szociális nevelő hatású médiummá és művészeti ággá formálódott. A hetvenes–nyolcvanas évektől a magyar filmek már nem a romantika történelmi nagyjainak kezdtek emléket állítani, hanem a magyar valóság hétköznapi és rendkívüli botlásaira, nehézségeire, társadalmi hibákra világítottak rá – elsősorban a vígjáték műfaját tökéletesítve és modernizálva. A Hahó, Öcsi!-től kezdve az Indul a bakterházig számos, ma is megnevettető alkotással vált gazdagabbá a filmtörténelem. A 90-es években, illetve a 2000-es évek elején is sikerült néhány felejthetetlen értéket teremteni, mint a Sose halunk meg, A miniszter félrelép, Anyád! A szúnyogok, Meseautó vagy később a Magyar vándor, sőt, a Sacra Coronával a történelmi dráma műfajában is igyekeztek a Honfoglalás után alaposabb munkát végezni. A filmkedvelők többsége valamiért mégis inkább az Argo-szerű leleményes, parodisztikus, de nem túl mély háttértartalmú, néhol lagymatag akcióvígjátékokra ült be a moziba. Még az Üvegtigris sem hozta el teljesen a várt sikert, így a 2000-es évek elején láthatóan megrekedt a magyar filmgyártás, de úgy tűnik, a 2010-es évek végén végre megtörik a jég.
Testről és lélekről, Ernelláék Farkaséknál, Csak a szél – csupán néhány olyan alkotás, amit a Mindenkin és Saul fián kívül neves nemzetközi elismeréssel díjaztak a közelmúltban. Ezek az alkotások továbbra is inkább lélektani műfajokhoz állnak közelebb, mint a történelemhez, mégis Oscart, Arany Medvét, illetve Ezüst Medvét hoztak alkotóiknak, bár a Saul fia már megpedzette az ötletet, hogy bizony nem árthat újra nagyobb históriákhoz nyúlni. Az Anyám és más futóbolondok a családból lenyűgöző eredetiséggel, precíz hangulatú fényképezéssel futtatja végig hétköznapi magyar emberek szemszögéből a huszadik század hányattatását bizonyítva, hogy ma is érdemes, sőt szükséges a régmúlt klasszikus ihletésére alapozni. A történelmi dráma legnagyobb magyar reménye pedig épp a bevételi rekordot döntő Kincsemmel kelt szárnyra: alig néhány nap alatt az elmúlt évtized legnagyobb magyar filmsikerévé vált, maga mögött hagyva a Saul fiát az első hétvégi vetítésekkel. A csak március közepéig 100 millió forintnyi bevételt hozott mű nem egyszerűen a sikert sikerre halmozó, hosszú távon nem túl érdekes cselekményvázat nyújtó versenylóról szól, hanem az osztrák–magyar kiegyezés és a levert szabadságharc hangulata keltette személyközi konfliktusokról is. Szerelmi szál és személyi dráma kényes, színes történelmi korszakba ültetve, csipetnyi ízes-magyaros szenvedéllyel: úgy néz ki, kasszasikereket ígérő láncreakció indult el a Kincsemmel.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Hűvös hajnalokkal, de sok napsütéssel és 20 fok körüli délutáni hőmérsékletekkel köszönt be október Erdélyben. A HungaroMet következő hét napra szóló előrejelzése alapján számottevő csapadékra egyelőre nem kell számítani.
Egyszerre fest valós és kínos képet a szuverén román állam sebezhetőségéről a leleplezés, miszerint az Ilie Bolojan vezette kormány tavaszi bukásához az Egyesült Államok is hozzájárulhatott. De az összkép a teljes román politikumot szemlélve lesújtó.
Nem múzeumi anyagként, hanem ma is élő, szerethető és megszólító kultúraként szeretné bemutatni az operett és a magyar zenés színpad örökségét a Hat élet, hat sors című új kolozsvári programsorozat, amely szeptember 27-én kezdődik Kolozsváron.
Világszerte már 1,17 milliárd embert érint valamilyen mentális zavar, és Erdélyben is egyre többen kérnek segítséget. Vajda Ildikó pszichiáter szerint különösen aggasztó, hogy mind több fiatal és serdülő kerül rendelőbe.
Hiába nőttek a romániai fizetések, ez nem hozta magával automatikusan a vásárlóerő növekedését is, az infláció ugyanis többet „vett ki” a zsebünkből – ez a munkaerőpiacot vizsgáló tanulmány egyik legfontosabb következtetése.
Egyre több partiumi, sőt erdélyi kertben érik be a füge (Ficus carica), sőt akadnak helyek, ahol a indián banán vagy datolyaszilva is megterem.
Megőrizni a tájegységekre jellemző hagyományos, népi mintákat és formákat vagy a vevők igényeihez igazítani a cserépedényeket – erre a kérdésre is keresték a választ a fazekasok Marosvásárhelyen az Erdélyi Mesterségek Ünnepén.
Egy rövid erdélyi körút mindig több az egyszerű kirándulásnál: történelem, épített örökség vagy éppen érdekes találkozások egyvelege. Mi mind a hármat megtapasztaltuk, amikor Erdély több épített örökségét felkerestük.
A hét második felében még késő nyárias, 24–25 Celsius-fokos idő várható Erdélyben, a hétvégén azonban jelentős változás kezdődik. Szombattól megnő a záporok, zivatarok esélye, majd vasárnaptól tartósabban csapadékosra fordulhat az idő.
Egy épület akkor válik igazán otthonná, amikor élettel telik meg. A Kolozsvár melletti Kajántón évtizedes álom valósult meg az új református gyülekezeti ház felépítésével, amelynek története az imádságról, adakozásról, sok munkáról szól.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!