
2013. október 18., 11:522013. október 18., 11:52
A reggeli istállóprogram lejárt. Nem volt semmi különös, s ma a szénát is jó volna megforgatni a körzet lovainak, ha már ilyen szép az idő.
– Doktor úr, mehetünk a faluba. A felszegről szóltak Kocsis Pistáék, hogy gelesztásak a malacok. A Nádikán es van egy pár sánta bárány – mondja Misi bácsi.
– Hová siettek úgy? Ott sehó se tőtenek pálinkát. Gyertek, igyunk meg reggeli előtt egy betont, most keverem – marasztalt Árpi, a „nyakkendős bika”.
A beton a fertőtlenítésre kiutalt etilalkohol és a vénás injekciónak szánt szőlőcukoroldat keveréke volt. Jobb napokon vasbetonra is futotta, ami a beton sziruppal javított változata volt. Bekaptunk egy-egy betont és máris indultunk a felszegbe. Misi bácsi eléállt a két kerekű sarétával és Szellő máris repített. De nem jutottunk messze: nagy integetve szaladt felénk egy testes asszonyság.
– Jaj, Istenem, doktor úr! Aszittem meg se kapom. Jőjjön hamar mett erőst beteg a kocám, minnyá kigyúl olyan lázzas.
A sápítozó Mari néni istállójában egy unatkozó ló és három kérődző tehén társaságában egy 120 kiló körüli koca féloldalára feküdve nyögött. Testén nagy piros foltok, mint egy pettyes labda. Megtapogatom a foltokat: kemények, a bőr felszínére kipúposodnak. Végbélben megmérem a lázat : 41C. Ez orbánc. Feloldom és beadom az ilyenkor bevált gyógyszereket.
– Ne búsuljon, nem lesz semmi baj. Orbáncos a disznó. Erősen lázas, de helyrejön. Szedjen a kertből tormalapit, tegye alája, hogy arra feküdjön. Az jól lehúzza a lázat. Este aztán Misi bácsi visszajön megismételni a kezelést.
– Isten fizesse, de jőjjenek be na, igyanak meg egy pohárka pálinkát vagy egy kávét.
– Köszönjük, de még sok a dolgunk – hárítottam el a meghívást.
– Ó igen, magiknak örökké sok a dóguk, örökké csak futnak – elégedetlenkedett Mari néni.
A kapu előtt azon tanakodtunk Misi bácsival, hogy ő elmegy szénát forgatni biciklivel, én meg befejezem a kezeléseket, s utána lemegyek a kaszálóra segíteni. El sem váltunk rendesen, amikor szembe jött velem biciklin a kollektív brigádos.
– Doktor úr, jőjjön mett egy teheny a Géza Pista csoportjából nem tud megbornyuzni. Erősen kénlódik. Az elnök es erőssen ideges.
Megfordítottam a kocsim rúdját, és vissza a kollektívbe. Az istálló felé idegesen fogadott a kollektív-elnök.
– Hol a fészkes fenébe jár maga, doktor elvtárs! Egy tehén minnyá megdeglik, s maga a faluban fiszlikol! Na ájjon oda!
– Hohó, elnök elvtárs, én nem vagyok a kollektív alkalmazottja! A faluban levő beteg állatokat is el kell, hogy lássam.
– Maga csak ne pofázzon, mert szólok én pártvonalon, s magát úgy elintézik, hogy csak!
Úgy láttam, jobb, ha végzem a dolgom: okos enged alapon nem volt értelme folytatni a meddő vitát, főleg mivel egy gyönyörű pirostarka tehén, a Bözsi féloldalára fekve nyögdécselt, erőlködött hasztalan.
– Vigyázz, doki, mert ebbe úgy lehet, két borjú es van. A mútt hónapban a vizsgálatkó azt mondtad több lábat érzel, és hogy ebbe két bornyú van – aggodalmaskodott az istállóba lépő Árpi, a beondózó.
– Mikor jött el a vize ? – kérdem.
– Hát vagy 10-15 perce.
– Na akkor még várjunk egy kicsit, hogy táguljon a medence. Addig úgysem tudja kinyomni. Árpi, te meg hozd ide a borjúztató kötelet, amivel kihúzzuk majd ha kell, és a méhgyertyás dobozt.
– Na mit mind nezik! Csináljanak má valamit! – kiabálta az istállóajtóból az elnök.
– Elnök elvtárs! Ez az én szakmám, ebbe ne szóljon bele! Ha akar, feljelenthet a pártnál is! Inkább küldjön ide még vagy két embert segíteni – szóltam oda dühösen.
Szokás szerint levetkőztem derékig, a kezem bekentem vazelinnel, hogy jobban csússzon, aztán Pistával félrehúzattam a tehén farkát és lefeküdtem a szalmára, hogy benyúlhassak a pérán és hüvelyen keresztül. El sem helyezkedtem rendesen, loccs szembe egy kis váladék. Megszokott. Kezemmel benyúlva nem éreztem sem a borjú lábát, sem a fejét, csak valami nagy keményet.
– Ez ejsze háttal van. Pista, hívjon még valakit. Az elnök, úgy látom, nem szereti ezt a munkát nézni, csak a szája jár.
Az érkező segítségek szakavatottak voltak. Eloldották a tehén láncát, megfogták a szarvát, hogy a nyomások között ne verje be a fejét a földbe. Felállásról szó sem lehetett.
Újra benyúltam. A tehén is nyomott. Azt hittem, kettészakad a kezem a szorítástól. Megpróbáltam kitappintani merre van a borjú feje. Két nyomás között visszábbnyomtam a borjút, próbáltam megfordítani. Izzadtam, nyögtem, káromkodtam. Az emberek osztották az észt. Az elnök az istálló ajtóból szivarazva nézte. Nem szólt bele.
Kihúztam a kezem. Felálltam, kissé megmozgattam az elzsibbadt derekam és vártam. Aztán a tehén megint nyomott.
– Na emberek, fogják meg, hogy nehogy beverje a fejét. Ha a lábakat ki tudom halászni és rákötöm a kötelet, óvatosan, amikor mondom, akkor húzzák erre lefele, de csak óvatosan és parancsra, nehogy a tehén megszakadjon.
Újra benyúltam. Szegény tehén nyögött, nyomott, kínlódott, de a borjút nem tudta kinyomni mert az háttal volt a kijáratnak. A talpamat megvetettem a Pista lábához, hogy el ne csússzak és minden erőmet beleadva próbáltam a borjút visszább nyomni. A tehén is nyomott. Megvártam, amíg pihen és újabb rohamra indultam. Lassacskán sikerült a borjút elfordítani és megéreztem a térdét. Most jött a következő nehéz pillanat. Óvatosan benyúltam a patácskája alá, hogy ne sértsem meg az anyaméhet vele, és húzni próbáltam. A tehén megint nyomott. Nem bírtam tartani, visszacsúszott. Újra próbálkoztam. Sikerült előrehúzni az egyik lábat. Újra benyúltam, hogy elővegyem a másik lábat. Nehány próbálkozás után sikerült.
– Na, most reateszem a kötelet, és húzzák. De csak óvatosan, mert elő kell vegyem a fejét is. Ha mondom ájj, akkor tovább ne húzzák.
Feltérdeltem. A két kis lábacskát éppen csak kihúztam, mellettük újabb próbálkozás, hogy megtaláljam a visszafordult fejet. Húúú ! Ez egy nagy busafej. Ez bikaborjú. A péranyíláson a két lábacska között kilátszott a nyelve. Végre a megszokott látvány, a helyes ellőpozíció!
– Na emberek, most húzzuk!
Húztam, a tehén nyomott. Húztam, nyomott. Egyszerre kibuggyant a fej és jött – jött a borjúcska.
– Na még egyet, nehogy elakadjon!
És kijött. Felsóhajtottunk. A tehén is.
– Na, hálistennek – mondtuk szinte kórusban.
– Még egy kell legyen benne – térített meg Árpi a megnyugvásból.
– Egy kicsit pihenünk, a tehén is, aztán megnézzük. Hátha a másik rendesen jön – töröltem le az izzadságpatakot a homlokomról.
És rendesen jött. Mindenki felsóhajtott. Mehetnek szénát forgatni. Az elnök is közelebb merészkedett, de tartotta a tisztes távolságot.
– Köszönöm a segítséget – mondám az embereknek. Pista maga még maradjon egy kicsit. Csutakolja le jól a borjakat száraz szalmával, s a tehén elé tegyen egy kicsi sós korpás moslékot. Én megnézem, hogy minden rendbe van-e, kiszedem a pokla (méhlepény) nagyját, s teszek be méhgyertyát, hogy a többi is kiürüljön holnapig. A borjakat tegye a tehén elé, hogy az nyalogassa. Jobban megindul a keringésük. Estefele visszajövök, és megnézem.
Árpi a jobb markomba tett vagy 8-10 gyógyszeres méhgyertyát. Pista száraz szalmát tett a tehén hátsórésze alá. Én térdre ereszkedtem, aztán megint lefeküdtem, és benyúltam. Egy kis tapogatózás után felkiáltottam.
– Jőjjenek vissza az emberek! Ebbe van még egy!
Újabb nyögések, szuszogások, és a szegény Bözsi egyre gyengébb nyomásai után, egy kis segítséggel megszületett a harmadik borjú.
– Na Árpi, ilyen neked sem sikerült eddig – vicceltem a nyakkendős bikabarátommal.
– Emberek, ez megér egy pohár pálinkát – mondta az elnök. Jöjjenek elé az irodába.
A szénaforgatásban aznap én sem vettem részt. A gelesztás malacok s a sánta bárányok délutánra maradtak. A három borjú világrajövetele sürgősebb volt. Váratlan meglepetés.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!