Macskafogmosás

A kutyák és a macskák szájproblémái sokban különböznek, ezért nem tárgyalhatjuk egy kalap alatt őket, és mivel a macska a kisebb, neki adunk elsőbbséget. A macskának, mint kizárólag húsevőnek, félelmetes fogsora van. Akinek volt már pechje egy macska fogain fennakadni, valószínűleg fájdalmas emlékeket hordoz, mert bizonyára nem úszta meg a sérülést követő gyulladás nélkül. Mivel vérbeli ragadozó, fogai természetüknél fogva keskenyek, hegyesek és élesek. A macska szájnyálkahártyája számos immunsejtet tartalmaz, amelyek lokális védelmet biztosítanak.

Figyelembe véve, hogy prédája nem steril, a macska – amely egyébként sok időt tölt önápolással – higiéniai szokásai hatásosak kell legyenek. A macskák főbb szájüregi rendellenességei közvetlen vagy közvetett módon bizonyos fertőzésekkel hozhatók összefüggésbe. Egyes állítások szerint a 3 évesnél idősebb macskák 70 százaléka szenved valamilyen fajta szájbetegségben. Sajnos a gazdik, főleg egy olyan társadalomban, ahol az emberek maguk is elhanyagolják a higiénia ezen részét, későn, csak az elváltozás előrehaladott stádiumában fedezik fel az állat szájüregi betegségét. E betegségek sokszor étvágyvesztést okoznak – ennek önmagában is drámai következményei lehetnek –, vagy a fájdalom által kiváltott agresszív viselkedéshez vezetnek. A macska nagyevő, gondolhatjuk, mennyire szenvedhet az élelmet visszautasító állat.

A periodontium szöveteit érintő gyulladások a fokozott nyálképződés és bűzös lehelet (halithosis) mellett a szívre, a májra, a vesékre és az ízületekre is komoly kihatással lehetnek. A foglepedék kialakulásától a fogínygyulladáson és az epitélium kötésének megszűnésén át egész a fogalveolusok csontállományának károsodásáig a peridontium betegségeiről beszélünk. Agingivitis-stomatitis komplex a macskáknál gyakran előforduló rendellenesség, jelen álláspont szerint a szindróma immunológiai eredetű. De mit érthet ebből az ártatlan macskatartó-macskaszerető ember? Nevezetesen azt, hogy az idült gyulladás a tartós bakteriális és vírusos fertőzöttség következménye, minthogy a szervezet nem tud megszabadulni a kórokozóktól. Az ilyen macskák 70 százaléka fognyaktáji bántalmakban is szenved. Ezek leginkább radiológiai vizsgálatok során derülnek ki, a cement, a dentin és a zománc felbomlásában nyilvánulnak meg, és a magas D-vitamin-tartalmú táplálék túlzott fogyasztása is szerepet játszhat a rendellenesség kialakulásában.

A traumás eredetű szájbetegségeken kívül beszélhetünk még a szájűri daganatokról, amelyek egyáltalán nem ritkák, és sajnos 80 százalékuk rosszindulatú (karcinóma). Az állatorvosnak egyre inkább a megelőzésre kellene odafigyelnie: oltáskor, bármilyen kezeléskor ellenőrizze a fogazatot, és ajánljon megelőzést, ha még lehet. A beteg fogakat fontos eltávolítani, a fogkövet rendszeresen tisztítani. Az is lényeges, hogy az étrend kalcium- és magnéziumtartalmát tekintve kiegyensúlyozott legyen, valamint ne tartalmazzon túl sok D-vitamint. Jó, ha macskánk kölyökkortól megszokja a száraz eledelt, a ropogtatással a fogtisztítás problémája is megoldódik. Ez azért fontos, mert néhány hónapos kor után a macskák nehezen váltanak étrendet. Láttam olyan állatot, amely egy életen keresztül csak tejet és csirkemájat volt hajlandó zabálni, ami nagyon egyoldalú, és D-vitaminban túlzottan dús. Kevés macskát lehet fogmosásra bírni, bár természetesen ez lenne a legjobb megoldás. A kémiai anyagok közül a cinktartalmú sók gátolják a fogkő kialakulását, a baktériumok fejlődését és a bűzkeltő-bűzokozó molekulák termelését. Az A-vitamin és a C-vitamin hámvédő szerepet játszik. A zöld teában lévő polifenolok baktericid tulajdonsággal rendelkező antioxidánsok. Az esszenciális olajok pedig gyulladáscsökkentők és baktericid hatással rendelkeznek. Tehát a macskák orálhigiénéjének kérdése nem lekicsinylendő, megérdemli, hogy az állat egész életét végigkísérő állatorvosi figyelmet kapjon.