
A Kanadából érkezett Forrás Néptáncegyüttes Kiscsőszön 2024-ben a Minden Magyarok Tánctáborában
Fotó: Molnár család archívuma
A kiscsőszi Minden Magyarok Tánctáborában nehéz volt megtalálni az interjúalanyokat. Mire a Kanadából érkezett Molnár Józseffel és Sieglindével befejeztem a beszélgetést, kissé fáradtan került elő lányuk Izabella és vejük Bodó András Tihamér. Az elmondottak alapján a két generáció sorsa igencsak összefonódott. A kiscsőszi beszélgetés második, befejező része következik.
2025. február 24., 20:182025. február 24., 20:18
2025. február 24., 20:312025. február 24., 20:31
Bodó András Tihamér: „Csíkszeredában születtem, 2009-ig Tusnádfürdőn nevelkedtem és éltem, amíg át nem települtem Kanadába. A néptánc alapelemeivel már egész kicsi korban – kézfogással, énekkel, tánctanulással – az óvodában kerültem kapcsolatba, ahol javarészt székely táncokat tanultunk.
A társulatban magas színvonalú munka folyt; összetartó közösség volt, a Hargita Székely Népi Együttesből hívtak oktatókat. Számos tehetségkutató versenyen vettünk részt, amiket meg is nyertünk, a Román Televízió magyar adásában is rendszeresen szerepeltünk. Később a Hargita Együttesben folytattam, itt már hivatásos táncosként dolgozhattam. 2009-ben egy falubeli ismerős hívására költöztem bátyámmal Calgaryba, és kőművesként dolgoztam. Sokáig, mintegy másfél évtizedig elég magányosan éltem, de nem adtam fel, olyan párra vágytam, akivel – az egyéni szimpátia mellett – a közös kultúra és a hit is összeköt. A calgary tánccsoporthoz való tartozás jelentett számomra némi gyógyírt, viszont ottlétemet beárnyékolta, hogy az együttesben nemigen beszéltek magyarul, s én kezdetben nem beszéltem angolul. Vancouverben ellenben már teljesen otthon éreztem magamat, mindenki magyarul beszélt, s egyaránt ismertük a táncokat és az énekeket. De ne menjünk ennyire elébe!”
Izabella és Tihamér 2024-es esküvője esküvője koszorús legényekkel és lányokkal, székelyföldi viseletben
Fotó: Molnár család archívuma
Bodó Izabella: „Amióta megszülettem táncolok, szüleimnek köszönhetően a magyar népi kultúra vett körül. Minden nyugat-kanadai néptáncfesztiválon – hat hónapos korom óta, immár huszonhat éve – részt vettem. Amikor édesapám bőgőzött, én az igazak álmát aludtam a robusztus hangszer előterében. Az Együttesben az első babaként mindenki kényeztetett, s mindenkivel jól elvoltam, amikor alighogy felcseperedtem, már táncolgattam és énekelgettem.
Hatévesen a Csárdás gyermekcsoportban kezdtem, tizenhárom éves koromig itt tevékenykedtem. Ezután a Forrás Tánccsoportban folytattam, immár a felnőttek között. Felvételem nem volt egyértelmű, – mivel általában tizenhat évesen lehetett bekerülni a nagykorúak közé – szavazással döntöttek sorsomról. Egyébként a táncosok életkora igen széles skálán mozog: tizennyolc évestől, hatvanévesig terjed. Megháláltam, hogy befogadtak, tizennégy évesen már a ’Csárdás gyerekeket’ oktathattam, most már férjemmel tanítjuk őket együtt. Minden két évben hazamentünk Magyarországra, és édesapám vajdasági szülőfalujába.”
Az ifjú pár székelyföldi viseletben, egy vancouveri parkban
Fotó: Molnár család archívuma
(B. A. és B. I.): „Mindig nagy élmény volt számunkra a Nyugat-Kanadai Magyar Néptánc Fesztivál. Igazi seregszemle, zsűritagok, oktatók érkeznek Magyarországról, a hangulat fergeteges, a napi programra az esti táncház teszi fel a koronát. Ezek az alkalmak ismerkedésre is lehetőséget adtak, így mindenki nagyon várta a találkozót. Mi is itt találtunk egymásra, fesztivál fesztivált követett, míg nem… Itt kell megemlíteni az Edmontonban élő, kiskunhalasi Vörös Sanyit, az Összetartozás Táncegyüttes megálmodóját. A nemzeti összetartozás éve, 2020 adta számára az ötletet, hogy egész Kanadából, minden tánccsoportból a két-három legügyesebb párt összeválogassa, s a trianoni megemlékezésen egyórás műsorral léphessenek színpadra. Mi is benne voltunk a válogatottban, méregettük egymást, összenéztünk, összekacsintottunk, majd véget nem érő beszélgetések következtek. Ezután egy fáradtságos, de emlékezetes időszakot éltünk át: kéthetenként felváltva mentünk a másikhoz. Ne feledjük, a két város mintegy ezer kilométerre fekszik egymástól. Egy évig tartott a széptevési ’jet korszak’, majd eldöntöttük, hogy a Csendes-óceán partján kezdünk családi életet.
Minden evés kezdetén keresztet vetünk, eljárunk vasárnaponként a templomba, s az éneket és a táncot is a megmaradás fontos részének tekintjük. Számos ismerősünk, barátunk más nemzetiségűvel kötötte össze a sorsát, de életük nem teljes: a különböző kultúrák összeegyeztetése mindennapi szinten csak keveseknek sikerül.
Táncpróba Kiscsőszön
Fotó: Kovács Ivett
Családunk két generációja érkezett Kiscsőszre, s később Erdélybe is ellátogatunk a családhoz. Gyakran gondolkodunk, mi is köti össze a nemzedékeket. A szeretetet említhetjük elsőként, emellett az azonos kulturális örökség az összekötő kapocs. Ha nem szól otthon a mindennapokban háttérként a népzene, ha nem nevelnek félő gonddal szüleid, ha nem beszélnek anyanyelveden otthon, a felmenők mulasztásának kizárólag te lehetsz a vesztese.
Az is fontos, hogy a tánccsoport tagjai – jóllehet két főn kívül mindenki Kanadában született – mégis beszélnek magyarul. A gyermekeknél már több a gond, hiszen közülük már kevesebben beszélik az anyanyelvünket, s az óvodában és iskolában tanultak és hallottak gyakran erősen különböznek elvárásainktól. A helyi miliőben nemcsak szabadabban, inkább szabadosabban viselkednek. Nagy tapintattal közeledhetünk hozzájuk: oda kell figyelnünk, hogy meg se bántsuk őket, ugyanakkor keményebb követelményeinknek is megfeleljenek. Általában magyarul szólunk hozzájuk, s azokat az általános emberi értékeket próbáljuk átadni, amit mi is örökül kaptunk. Itt említhetjük az idősebbek tiszteletét, az olyan alapvető udvariassági szabályok betartását, mint a köszönés, s a tanácsok megszívlelését. Többük vegyes házasságban született, így nem evidens számukra a magyar kultúra: erre a tánc és a zene szeretetén keresztül lehet indirekt módon rávezetni őket.
Ugyanúgy töltődhetnek fel, mint mi itt Kicsőszön. Már ide tartva a vonaton szívtuk be a Dunántúl levegőjét, csodáltuk a táj szépségét, s türelmetlenül vártuk a találkozót.
A kiscsőszi táncházban ropják a táncot a fesztivál résztvevői
Fotó: Kovács Ivett
Említettük a velünk érkezett fiatal táncosainkat, akik még visszafogottabban vesznek részt a próbákon. Őket bátorítja e közeg, s az élő zenével is szorosabb kapcsolatba kerülnek, amire otthon csak nagyon ritkán adatik lehetőség. Ittlétünk jelértékű: részvételünkkel mutatjuk, hogy látszólag távol élünk egymástól, de a közös kultúra szeretete feloldja e messzeséget".
A Csendes-óceán partvidékén fekvő Vancouvert a világ egyik „legélhetőbb” városának tartják. A milliós metropolisz ideális fekvése és kellemes hőmérséklete vonzza az idetelepülőket, utcáin színes forgatag és bábeli nyelvzavar uralkodik. Vancouverben és környékén mintegy harmincezer, magát magyar származásúnak valló lakos él, a közösségi életben viszont csak töredékük vállal szerepet. 2015-ben egy előadássorozat alkalmából nyelvészeti összefoglalót tarthattam a Magyar Házban, feleségem Csermák Judit pedig az időskori tanulásról beszélt. Nagy élmény volt számunkra a március 15-ei ünnepségen való részvétel. A magyar színjátszás Vancouverben jelentős hagyományokra tekint vissza: tudomásunk szerint az amerikai kontinens egyetlen magyar teátruma, és az előző évben ünnepelte negyvenedik születésnapját. Az ünnepi beszédek után az Olvastam költőtárs című színdarab bemutatója következett. A debreceni Csokonai Nemzeti Színház előadása nyomán született egyfelvonásos Arany János és Petőfi Sándor barátságának állított emléket. Az esten fellépett a Csárdás és a Forrás tánccsoport is, az előbbi egy gyermektánc-betéttel, az utóbbi egy toborzóval színesítette az előadást. Az együttes tagjaival most Kiscsőszön találkozhattam. Szavaik nyomán, a közös ismerősök említésével végigélhettem a Vancouverben töltött emlékezetes napokat.

Az elmúlt év egyik legnagyobb élménye volt a Minden Magyarok Tánctábora Kiscsőszön, ahova Kanadából is érkeztek vendégek. A népes csapatot felvonultató hagyományőrző seregszemlén találkoztam a vancouveri Molnár Józseffel és feleségével Sieglindével.
Egy ország, ahol alig használnak készpénzt, ahol külön női parlament működik, ahol szinte mindenki beszél angolul, és ahol a kisebbségi nyelveken is lehet tanulni.
Pénzügyi összeomlás fenyegetné Romániát, ha beigazolódna megannyi elemző félelme, és a nemzetközi hitelminősítők bóvli kategóriába sorolnák az országot. Az április óta tartó politikai instabilitás miatt számolni kell ezzel a sötét forgatókönyvvel.
Gran Canaria Európától jóval távolabb fekszik, mint Afrikától, a hódítások során azonban spanyol gyarmattá vált. Az Atlanti-óceánban elfoglalt stratégiai fekvése miatt Kolumbusz Kristóf is érintette a szigetet útjai során.
Afrika északnyugati partjai közelében találhatók a Kanári-szigetek. A Spanyolországhoz tartozó szigetcsoport egyik legnépszerűbb tagját, Gran Canariát kerestük fel. Megkapó hegyvidéki tájak, homokos partok és különleges régészeti emlékek fogadtak.
Már kisgyermekként tudta, hogy tanítónő szeretne lenni. Azóta harminchét év telt el, Komjátszegi Fábián Réka kezei közül pedig tanítványok százai kerültek ki. Ő ma is ugyanazzal a lelkesedéssel lép be az osztályterembe, mint pályája kezdetén.
Egy elsüllyesztett repülőgép belsejében úszni vagy cápákat figyelni a Vörös-tenger mélyén sokak számára életre szóló élmény. Szabó Kolos brassói búvároktatóval a búvárkodás veszélyeiről, vonzerejéről és az erdélyi lehetőségekről beszélgettünk.
A francia Nemzetgyűlés első olvasatban elfogadta a Korzika autonómiájáról szóló alkotmánymódosítást, amely élénk politikai vitát váltott ki Franciaországban és az Európai Parlamentben is.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
szóljon hozzá!