Empire Day Parade: felvonulás Nanaimoban, 1990
Fotó: Molnár család archívuma
Az elmúlt év egyik legnagyobb élménye volt számomra a Minden Magyarok Tánctábora Kiscsőszön, ahova Kanadából is érkeztek vendégek. A népes csapatot felvonultató hagyományőrző seregszemlén találkoztam a vancouveri Molnár Józseffel és feleségével Sieglindével Kanadából, valamint lányukkal és vejükkel Izabellával és Bodó András Tihamérral. A kávé melletti beszélgetés igen hosszúra nyúlt, két részben közöljük.
2025. február 10., 20:532025. február 10., 20:53
Molnár József: „1988-ban jöttem ki Délvidékről, az észak-bánsági Padéról Kanadába. Az anyagi körülmények kényszerítettek, valamint az az ősi ösztön, hogy a gyerekeimnek jobb jövőt biztosítsak. Unokatestvérem élt Vancouverben, s mikor lehetőségem nyílt kiutazni, már nem tértem vissza. Eredeti szakmám autószerelő, aminek a messzi távolban is volt ugyan keletje, de – mivel nem beszéltem angolul – minden munkát el kellett vállalnom.
A fiatalok látták, hogy derekasan ropom a táncot, s érdeklődtek, nem akarom-e tudásommal a néptánccsoportot gazdagítani. Nem sokat gondolkoztam, igent mondtam, jóllehet a falumban még inkább a klasszikus táncok voltak divatban. Így kerültem be az akkori Vancouver Csárdás tánccsoportba. Nem volt megállás, hamarosan a színjátszó csoport is szemet vetett rám. Abban az időben a magyar összetartás példamutató volt, élénk közösségi élet folyt a református, a katolikus közösségben, valamint a Magyar Házban.”
Molnár Sieglind: ,,Édesapám tatabányai, s a Forradalom után került Bécsbe, édesanyám Bécs környéki osztrák, s 1966-ban vándoroltak ki Kanadába. Vancouverben születtem, s miután bekötötték a fejemet, két gyermekünkkel, Mónikával és Izabellával gyarapodott a család.”
József és Sieglinde esküvője 1995. augusztus 5-én
Fotó: Molnár család archívuma
A kanadai magyar együttesek aranykora az ötvenes évek végén volt. Nem véletlen, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc után a hazájukat elhagyni kényszerülők közül nagyon sokan telepedtek le a nyugat-kanadai városban. A Soproni Erdőmérnöki Főiskola legtöbb hallgatója a vancouveri British Columbia Egyetemen folytathatta tanulmányait, s friss jelenlétük új lendületet adott a magyar közösségnek, ami sokáig kitartott. 1992-ben például a Magyar Ház fizető tagsága meghaladta a kétezret.
Közösen nem léptek fel, de a magyar műsorokban mindig szerepeltek. Mindkét együttesben akkor még a férfiak-nők aránya kedvezőbb volt, az idők folyamán a női dominancia érvényesült. A Csárdás repertoárjában az erdélyi, mezőségi és kalotaszegi táncok, a Forrás műsorán a kalocsai, dél-alföldi, sárközi, rábaközi táncok voltak a legnépszerűbbek.
Izabella, József, és Sieglinde viseletbemutatón 2000-ben Vancouverben
Fotó: Molnár család archívuma
József a Csárdásban, Sieglinde a Forrásban táncolt. De a sors közbeszólt, az egyik barát, aki a Forráshoz tartozott, 1990-ben felkérte Józsefet, hogy legyen vőfély a lakodalmán. A megtiszteltetés viszont arra is kötelezte a ceremóniamestert, hogy a menyegzőre való felkészülés alatt a Forrás próbáin is részt vegyen. A „konkurrens” együttesben tevékenykedő Sieglindével már ugyan tudtak egymásról, a próbák és a vigasság alatt vált szorosabbá kapcsolatuk. Haladt az idő, s öt évre rá – mindketten a Forrás tagjaiként – már oltár elé állhattak. Később a két együttes kapcsolata konszolidálódott: a Csárdás képviseletét is a Forrás vette át, s a Magyar Házban próbálnak. Az utánpótlás nevelésében a Csárdás még mindig aktív. A táncos családi hagyományok öröklődtek, lányuk és a vejük a kicsiket, Sieglinde pedig a felnőtt csoportot tanítja a vejével együtt. A Forrás repertoárja tovább bővült, és kiegyensúlyozottá vált, az erdélyi táncok mellett, a már említett magyarországi táncok, a sárközi, a dél-alföldi, Felvidékről a magyarbődi, az imregi, a Galga menti táncok szerepelnek a műsoron.
Sajnos, József szülőföldjéről, a vajdasági táncok hiányoznak, betanulásához nehéz oktatót találni. A csapat most huszonöt főt számlál, ebből hat-hét férfire számíthatnak, a többi hölgy. Kiscsőszre tizenöten érkeztek.
2016-ban a Nyugat Kanadai Magyar Néptánc Fesztiválon zoborvidéki táncot mutattak be
Fotó: Molnár család archívuma
M. J. és M. S.: „Az Együttesben rajtunk kívül is számos, házassággal végződő kapcsolat született, erre a saját családunkon belül is vannak szép példák: Sieglinde nővére is a tánccsoporton keresztül találkozott a férjével, annak sógornője, valamint lányunk Izabella is így találta meg az igazit. A közös érdeklődés, a kultúra szeretete és a magyarság, mint összefogó erő, biztosíték lehet egy tökéletes házassághoz. A legtöbb kapcsolat tartósnak bizonyult, de természetesen egy sikeres frigyben még számos más tényező is közrejátszik.
Ebben közrejátszik, hogy nagyon sok nemzetiség él az európányi területen, így gyökereik is százfélék. Másoktól különbözően, nekünk magyaroknak nagyon fontos az identitásunk fenntartása, s ennek segítésére Kanadában ki is alakult egy hatékony intézményrendszer, aminek fenntartásáért nagyon sokat teszünk. Sajnos, anyagi forrásaink végesek, így ’magad uram, ha szolgád nincs’ alapon gyakran magunk varrjuk a viseleteket, amik ugyan nem tökéletesek, de hasonlítanak az eredetiekre, és saját kezünk munkáját dicsérik. Az új évezredben a Kőrösi Csoma Sándor Program is segíti mindennapjainkat: ennek nyomán az elmúlt évben dél-alföldi viseleteket tudtunk otthonról vásárolni.
Az autentikus táncok elsajátításához megfelelő felkészítőkre van szükség; névsoruk igen hosszú. Korábban Magyarországról hozattunk ki oktatókat, vagy a Calgaryban dolgozó tanárokat hívtuk meg. A velük átlagosan eltöltött egy hét hamar elrepült, de törekedtünk arra, hogy a tanultakat elmélyítsük. Ebben a videófelvételek is segítettek. Itt kell megemlítenem a családi köteléket:
Tagjaink javarészt tudnak magyarul. Van egy zenekarunk, de a távolságok (az egyik zenész például három órányi autóútra lakik a várostól), az idő végessége miatt ritkán tudjuk bevonni munkánkba. Korábban József is aktívan zenélt – követve édesapja tamburaprímási hagyományait – ő is e hangszeren játszott, később, mikor a bőgős kiesett a sorból, ő állt a helyébe. Egy sérülés vetett véget ,,karrierjének”.
Forrás Néptánc Együttes a 45-ik Nyugat Kanadai Magyar Néptáncfesztiválon Saskatoonban, 2023
Fotó: Molnár család archívuma
M. J. és M. S.: ,,A vancouveri magyar közösség még mindig aktív, de azt vesszük észre, hogy ma már ugyanazokat az arcokat látjuk minden programon. Örvendetes, hogy a Forrásból többen vállalnak munkát a Magyar Ház vezetőségében.
Évenként más tánccsoport töltötte be a házigazda szerepét, akik a költségek javát is állták. Mára a teherviselés kiegyenlítődött, minden meghívott hozzájárul az ottlétéhez. A pandémia után a résztvevők száma lényegesen csökkent, de még így is nyolc tánccsoportra számíthatunk résztvevőként, s a jeles esemény mindenkit inspirál. Az átélt élmények alapján az újonnan belépőket mindig arra biztattuk, hogy ,,a fesztiválig bírd ki, utána nem fogod abbahagyni soha…”
Számunkra nagyon nagy ajándék eljönni Kiscsőszre. A falut egy kulturális központnak, ittlétünket pedig aranybányának tekintjük. Cimbiékhez régi kapcsolat fűz minket, a pandémia előtt jártak is nálunk, s emlékezetes volt az egyhetes közös munka. Nem vagyunk egyedül, szinte mindegyik kanadai együttes kötődik hozzájuk.
Mindenki értelmesen használja ki az időt, kiszakad a trendi világból, elfelejti nyomogatni a telefonját, s ha másikhoz fordul kérdéssel, nem marad válasz nélkül. A Kovács család nem egy vállalkozásban tüsténkedik, az általuk megélt életformát, talentumukat adják át másoknak. Nemcsak egy kultúrát népszerűsítenek, lelkileg is gazdagabbak lehetünk körükben. A régi, sokak által leszólt morális alapokat, a becsületet, a szeretetet, az összetartozást élhetjük meg e rövid idő alatt. Tegnap például a táncházzal barátkozott az egyik – kicsit visszafogottabb, mondhatni szégyenlősebb – ifjú táncosunk. Mikor bátortalanul fölállt táncolni, Fecó ott termett, s kedvesen magyarázott neki, jó szóval biztatta, így e gátlásosság hamar feloldódott. Igen, emeljük fel egymást, segítsünk a másikon, hogy az is érezze jól magát, aki nem professzionális szinten lejti.”
Nyugat Kanadai Magyar Néptánc Fesztiválon, 2022 Vancouver
Fotó: Molnár család archívuma
(Folytatjuk)
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
,,Ez egy következmények nélküli ország, ahol mindent ellopnak” – mondogatta az utóbbi időben szomszédom magyarországi unokatestvére, akiről utólag kiderült, hogy jobban él, mint sokan közülünk Erdélyben.
Temesvár mellett feltárt avar lovas harcos sírok újraírhatják a térség avar múltjáról alkotott eddigi ismereteket. A leletek szerint az avar elit nemcsak jelen volt a Bánságban, hanem katonai és gazdasági ellenőrzést is gyakorolhatott.
A következő három napban a néphagyományból ismert fagyosszentek idén nem hozzák „igazi formájukat”: a meteorológiai előrejelzések szerint Erdély legnagyobb részén nem kell fagyra számítani.
Egy japán kisváros művelődési házában erdélyi ételek főnek: tyúkhúsleves, pörkölt, töltött káposzta kerül az asztalra, a falakon kalotaszegi minták, a konyhában pedig egy olyan ember dolgozik, aki mindezt nem tanulta, hanem hozta magával.
Az e heti fejlemények ismét csak bizonyították, hogy nincs olyan súlyos válsághelyzet Romániában, amelyet a politikai osztály ne lenne képes tovább fokozni.
Bár csütörtökön többfelé alakultak ki záporok Erdélyben, a gazdák többsége hiába várt a tartós, kiadós csapadékot. A meteorológiai előrejelzések szerint azonban a hétvégén többfelé megérkezhet az eső.
Erőltetett menetben látott neki a bukaresti kormány a védelmi képességek fejlesztését szolgáló európai SAFE-program végrehajtásának, amelynek keretében közel 17 milliárd euró áll Románia rendelkezésére.
Lépésről lépésre Isten igéjének a fényében próbál előre haladni a megalakulásának 30. évfordulóját idén ünneplő Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség, amelyben Rácz Ervin Lajos lelkipásztor szerint megpróbálják összehangolni a generációkat.
Fontos mérföldkőhöz érkezett az apahidai református közösség templomépítése: a Krónika munkatársainak jelenlétében időkapszulát helyeztek el az épülő torony egyik szegletében.
Erdélyben még rétegjelenség a gombatermesztés, de egyre többen látnak benne lehetőséget. A székelyföldi Márton Zoltán gourmet-gombákat termeszt, hírportálunknak arról beszélt, hogyan működik a termesztés, mivel érdemes kezdeni, és meg lehet-e élni belőle.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!