2015. július 26., 19:002015. július 26., 19:00
Ismerik azt a mondást, hogy kis gyermek kis baj, nagy gyermek nagy baj? Nekem, személy szerint égnek áll ettől a hajam. Egyrészt értetlenségből háborgok, miért lenne nagyobb baj egy érettségi vizsga, mint mondjuk egy hólyagos himlő. Másrészt meg, mi az, hogy a gyermek nem öröm és hála forrása, hanem baj? Következésképpen mi, anyák mindnyájan bajnokok vagyunk, még ha álmunkban ledér bajadérok is lennénk inkább... Miért válik a gyermekből baj? Azért, mert hagyjuk. Azt hiszem, mindez a hócipőn múlik. Szóval, amikor a bundakarimához közelít a hócipőben a latyakszint, na, akkor kell kilépni. Egy kicsi, lakatlan sziget vagy egy lelakatolt belső szoba, vagy még inkább egy lakatos nagytata, aki a műhelyben elszöszmötöl a gyerekekkel. Csak fél órát maradjunk egyedül, az éppen elég egy Született feleségekre vagy egy elmélyült körömreszelésre, esetleg egy pohár fehér bor kortyolgatására. Végül is mindegy, hogy mivel töltjük, a lényeg, hogy ne a gyermekeinkkel legyünk. Félóra leteltével képesek leszünk újra szeretettel nézni rájuk.
Tudom, hogy a közvélemény összevonja szemöldökét, ha valaki ki meri mondani: elég volt, belefáradtam, a telefonom csengőhangja gyermekkacaj, a pénztárcámból a véreim vigyorognak, párnám alá gumikacsa költött, puha szőnyeg helyett legós talpmasszázs vár, ha nem bőgnek, akkor harsányak, ha meg csendben vannak, hát... jobb nem tudni, mit művelnek. Inkább ricsajozzanak! Nem, nem akarok tűzoltó lenni vagy katona, még kevésbé vadakat terelő juhász... gyűlölök tárgyalásokba bocsátkozni egy nyavalyás cipőhúzásról, érveket felsorakoztatni, hogy miért is egye meg a spenótot. Persze, anya vagyok, de valahol az anya is ember.
Ennél a pontnál a közvélemény már gúnyosan vigyorog, s a micsodaanya, nekedkellett, minekazilyennek feliratú ostort pattogtatja.
A média is csúnyán becsap. Mert szép az, amikor a reklámban anyuka naphosszat tejszeletet dugdos a hűtőbe, s alig várja, hogy csemetéi összekenjék vele a talpig-ablakot, hogy végre citrusillatúra törölgethesse, de arról nem szól a fáma, hogy hol voltak a gyerekek addig, amíg anyuka a méregdrága frizurájához ruhát választott. Mikor volt ideje szőrteleníteni, lereszelni a sarkáról a fölösleget vagy pl. felöltözni, na és mikor sminkelte ki magát röpke másfél óra alatt ilyen természetes hatásúra?
Mégis legtöbbször nem figyeljük rendszeresen a latyakszintet, s egyszer csak tele is van a hócipőnk. Ilyenkor aztán reszkethetünk magunktól. Jönnek az olyan dolgok, ki- és sírva fakadások, amiket rendszerint megbánunk. Gyermekrázás, nemmegmondtam, büntetés, lelki terror... nyolc napon túl gyógyuló sérülések az önbecsülésünkön. Csak magunkra vagyunk hagyatva, ezért – a katasztrófát elkerülendő – jó néhány túlélő praktikát bevetni.
Természetesen azt nem mondhatjuk drágalátos sarjainknak, hogy hagyj békén, húzz el, dolgom van, viszont megtehetjük, hogy egy törlőkendőt lobogtatva diadalittasan rikkantsunk: gyere csak közelebb kicsim, maszatos az arcod! Ha majd egyszer újra akarom olvasni a Háború és békét, szerintem ezzel sikerülni fog. És kár azzal fenyegetőzni, hogy ha leesel az almafáról, úgy elverlek, viszont teljesen rendjén való, ha nyugodtan szólunk: már rotyog a nyaklevesed... Ha meg végképp nincs más menekvés, szökjünk meg és kényeztessük magunkat egy relaxáló pisiléssel.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!