Aki Aradon enni szeretne, az nyugodtan célba veheti a Szabadság teret
Fotó: Borbély Zsolt Attila
A történelmi Aradról a Kárpát-medencében élő magyar embernek ugyanaz jut eszébe, október 6-án ezért sokan felkeresik a Maros parti várost. Aki itt jár, annak érdemes benéznie a Szabadság tér remek gasztronómiai felhozatalába is.
2023. január 26., 12:312023. január 26., 12:31
2023. január 26., 13:332023. január 26., 13:33
A kommunista öntudatpusztítás dacára vannak még történelmi fogódzóink. Elképesztő a kultúravesztés, a felnövekvő nemzedékek történelmi tudásanyagának csökkenése, de a fogyasztói idiotizmus által diktált ösztöncselekvéseket meghaladni képes, öntudatos polgárok számára még létezik egyfajta nemzeti kánon. Ha azt halljuk, hogy Ópusztaszer, Mohács, Világos, Arad, akkor mindannyian ugyanarra gondolunk.
Évente egyszer, október 6-án minden magyarul gondolkodó ember lélekben Aradon van. Sokan az anyaországból is elzarándokolnak ide. Kevés szó esik arról, hogy a Vesztőhelyen már a Ceaușescu-rendszerben is többszáz ember gyűlt össze a gyásznap tiszteletére. Jómagam 1987-ben vettem részt először e megemlékezésen. Amikor a tömeg énekelni kezdte a Székely Himnuszt, majd a Kossuth nóták után az Ott, ahol zúg az a négy folyó című irredenta dalt, vártam, hogy a tömegben vegyült karhatalmisták mikor kezdik el a letartóztatásokat. De nem történt ilyesmi sem akkor, sem a következő években.
A rendszerváltást követően már szabadon lehetett emlékezni, annyi megszorítással, hogy miután 1999-ben román szélsőségesek útszéli stílusban gyalázkodtak Dávid Ibolya beszéde alatt, a helyi RMDSZ kompromisszumot kötött. Innentől kezdve minden beszéd két nyelven hangzott, illetve hangzik el, ami nem kis mértékben zavarja az esemény meghittségét.
A Szabadság szobor 2004-es felállítása után a megemlékezések két helyszínen zajlottak. A harmadik jeles helyszín érthető módon a Szabadság tér, ahol a vértanúk emlékére felállított szoborcsoport eredetileg állt, de kimaradt a sorból. Ott most a kommunista időkben készült katonai emlékmű hirdeti a román felsőbbrendűséget. Mindazonáltal
A földszintjükön színvonalas vendéglátó egységek ütöttek tanyát.
A város egyetlen csúcsminőségű sörözője, a Joy’s pub
Fotó: Borbély Zsolt Attila
Gasztronómiai szempontból a város ezen részének csúcskorszaka 2013-ra tehető, amikor itt működött a dél-erdélyi magyarok körében is jól ismert Újfehértói halászcsárdának, valamint a Roosevelt téri halászcsárdának egyetlen határon kívüli testvéregysége, a Szegedi halászcsárda. A hely kb. két éves működés után sajnos bezárt. A tér sarkában rendszeresen bérlőt váltó, ez időtájt üresen álló ingatlanban működött az Imi konyhája néven (Bucătăria lui Imi) egy remek séfbisztró.
A vállalkozás sajnos nem tudott nyereségessé válni, mint ahogy a tőszomszédságában levő, színvonalas Nolio sem. A járvány elvitte a régió legnépszerűbb, szintén a térsarokban működő romkocsmát, a KF-et is. Mindezzel együtt a Szabadság tér ma is a város legfontosabb gasztro-központja, ha a színvonalas egységeket négyzetméterszámra vetítjük.
atmoszférája egyedi és hangulatos, a terasza romkocsmás. A sörválaszték impozáns, de tartanak minőségi borokat és töményitalokat is.
Gasztronómiai ékesség a a francia stílusú Lolita cukrászda
Fotó: Borbély Zsolt Attila
A konyha színvonala az alkalmazottak fluktuációja miatt változó, és ugyanez mondható el a kiszolgálásról is. Az ár/érték arány azonban mindig rendben volt: a felszolgált fogások zöme, ha nem is verdesi a csúcsokat, de meghaladja az átlagszintet, a pubok viszonylatában kifejezetten jónak mondható. Örömteli, hogy tavaly megjelentek a magyar minőségi sörök is a választékban: ma már ihatunk Mad Scientist, Szent András, Rothbeer és Fehér Nyúl söröket is a Bereta, Hop Hooligans mellett, hogy csak a legnagyobb neveket említsem Erdélyből és a Kárpátokon túli területekről.
Sült disznóoldalas a Joy’s pubban
Fotó: Borbély Zsolt Attila
A Joy’s mellett nyitotta meg Brandt Loli francia stílusú cukrászdáját, mely nemcsak Arad ékessége, de a tágan értelmezett Erdélyben sem találkoztam színvonalasabb egységgel ebben a műfajban. (Talán Kolozsvár rejt egy-két hasonló gyöngyszemet, melyek eddig elkerülték a figyelmem.) A tulajdonos, akivel Borbás Marcsi Gasztroangyal című műsorában is találkozhattunk, a legjobb magyarországi műhelyekben tanult, a mára megszűnt Zaziban és a Desszert Neked-ben.
nemcsak a népszerű Suhajdát és Dobos tortát, hanem például az Eszterházyt is. A cukrászda egyébként az egyetemes cukrászkultúrából merít, a gyümölcsös sütiktől a csokoládécsodákig mindent a legmagasabb szinten prezentálva.
A Szabadság téren működik a város egyik legszínvonalasabb étterme, az Art café, melynek tulajdonosa további két egységet is jegyez Arad központjában, a La Pergola-t és a La Champagnerie-t. Mindhárom megbízható, jó hely. Az Art café beltere a nevéhez méltó, elsőre megnyeri az embert. Az étekválaszték nemzetközinek mondható, hetente egyszer sushi napot is tartanak.
Az Art café beltere a nevéhez méltó, elsőre megnyeri az embert
Fotó: Borbély Zsolt Attila
Nem kiugró, de korrekt, fősodratú minőséget hoz évtizedek óta a Szabadság téri Transilvania, vannak jó megvillanásai a Rationak, kommersz italokkal vár a Wishes és a Wings, korrekt a tömény- és borválaszték a Marulában és a népszerű Five to Go kávézó-franchise is működtet itt egységet.
jó a buci, nem sütik rommá a húst, jók az ízesítők is, a kiszolgálás kedves, de sajnos csak kommersz söröket tartanak. Végül, de nem utolsósorban a Pizza Vero Amore a római négyszögletes, kívül roppanós, belül levegős, vastag tésztájú pizza-stílust is behozta a városba, ahol egyébként a rég jelenlévő trattoria-zsáner mellett most a nápolyi irányzat hódít.
Mindehhez tegyük hozzá, hogy a város két kiemelkedő vega egysége, a Biosweets és a Vegan Time a Szabadság tértől néhány méterre található. A tér vonzáskörzetében működik a város egyik legnépszerűbb és legszínvonalasabb autentikus olasz étterme, a Picasso is.
Egy szó, mint szám: aki Aradon enni szeretne, az nyugodtan célba veheti a Szabadság teret. Kizárt, hogy ne találjon kedvére valót.
Avokádós tonhaltatár az aradi Art caféban
Fotó: Borbély Zsolt Attila
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!