
Aki Aradon enni szeretne, az nyugodtan célba veheti a Szabadság teret
Fotó: Borbély Zsolt Attila
A történelmi Aradról a Kárpát-medencében élő magyar embernek ugyanaz jut eszébe, október 6-án ezért sokan felkeresik a Maros parti várost. Aki itt jár, annak érdemes benéznie a Szabadság tér remek gasztronómiai felhozatalába is.
2023. január 26., 12:312023. január 26., 12:31
2023. január 26., 13:332023. január 26., 13:33
A kommunista öntudatpusztítás dacára vannak még történelmi fogódzóink. Elképesztő a kultúravesztés, a felnövekvő nemzedékek történelmi tudásanyagának csökkenése, de a fogyasztói idiotizmus által diktált ösztöncselekvéseket meghaladni képes, öntudatos polgárok számára még létezik egyfajta nemzeti kánon. Ha azt halljuk, hogy Ópusztaszer, Mohács, Világos, Arad, akkor mindannyian ugyanarra gondolunk.
Évente egyszer, október 6-án minden magyarul gondolkodó ember lélekben Aradon van. Sokan az anyaországból is elzarándokolnak ide. Kevés szó esik arról, hogy a Vesztőhelyen már a Ceaușescu-rendszerben is többszáz ember gyűlt össze a gyásznap tiszteletére. Jómagam 1987-ben vettem részt először e megemlékezésen. Amikor a tömeg énekelni kezdte a Székely Himnuszt, majd a Kossuth nóták után az Ott, ahol zúg az a négy folyó című irredenta dalt, vártam, hogy a tömegben vegyült karhatalmisták mikor kezdik el a letartóztatásokat. De nem történt ilyesmi sem akkor, sem a következő években.
A rendszerváltást követően már szabadon lehetett emlékezni, annyi megszorítással, hogy miután 1999-ben román szélsőségesek útszéli stílusban gyalázkodtak Dávid Ibolya beszéde alatt, a helyi RMDSZ kompromisszumot kötött. Innentől kezdve minden beszéd két nyelven hangzott, illetve hangzik el, ami nem kis mértékben zavarja az esemény meghittségét.
A Szabadság szobor 2004-es felállítása után a megemlékezések két helyszínen zajlottak. A harmadik jeles helyszín érthető módon a Szabadság tér, ahol a vértanúk emlékére felállított szoborcsoport eredetileg állt, de kimaradt a sorból. Ott most a kommunista időkben készült katonai emlékmű hirdeti a román felsőbbrendűséget. Mindazonáltal
A földszintjükön színvonalas vendéglátó egységek ütöttek tanyát.
A város egyetlen csúcsminőségű sörözője, a Joy’s pub
Fotó: Borbély Zsolt Attila
Gasztronómiai szempontból a város ezen részének csúcskorszaka 2013-ra tehető, amikor itt működött a dél-erdélyi magyarok körében is jól ismert Újfehértói halászcsárdának, valamint a Roosevelt téri halászcsárdának egyetlen határon kívüli testvéregysége, a Szegedi halászcsárda. A hely kb. két éves működés után sajnos bezárt. A tér sarkában rendszeresen bérlőt váltó, ez időtájt üresen álló ingatlanban működött az Imi konyhája néven (Bucătăria lui Imi) egy remek séfbisztró.
A vállalkozás sajnos nem tudott nyereségessé válni, mint ahogy a tőszomszédságában levő, színvonalas Nolio sem. A járvány elvitte a régió legnépszerűbb, szintén a térsarokban működő romkocsmát, a KF-et is. Mindezzel együtt a Szabadság tér ma is a város legfontosabb gasztro-központja, ha a színvonalas egységeket négyzetméterszámra vetítjük.
atmoszférája egyedi és hangulatos, a terasza romkocsmás. A sörválaszték impozáns, de tartanak minőségi borokat és töményitalokat is.
Gasztronómiai ékesség a a francia stílusú Lolita cukrászda
Fotó: Borbély Zsolt Attila
A konyha színvonala az alkalmazottak fluktuációja miatt változó, és ugyanez mondható el a kiszolgálásról is. Az ár/érték arány azonban mindig rendben volt: a felszolgált fogások zöme, ha nem is verdesi a csúcsokat, de meghaladja az átlagszintet, a pubok viszonylatában kifejezetten jónak mondható. Örömteli, hogy tavaly megjelentek a magyar minőségi sörök is a választékban: ma már ihatunk Mad Scientist, Szent András, Rothbeer és Fehér Nyúl söröket is a Bereta, Hop Hooligans mellett, hogy csak a legnagyobb neveket említsem Erdélyből és a Kárpátokon túli területekről.
Sült disznóoldalas a Joy’s pubban
Fotó: Borbély Zsolt Attila
A Joy’s mellett nyitotta meg Brandt Loli francia stílusú cukrászdáját, mely nemcsak Arad ékessége, de a tágan értelmezett Erdélyben sem találkoztam színvonalasabb egységgel ebben a műfajban. (Talán Kolozsvár rejt egy-két hasonló gyöngyszemet, melyek eddig elkerülték a figyelmem.) A tulajdonos, akivel Borbás Marcsi Gasztroangyal című műsorában is találkozhattunk, a legjobb magyarországi műhelyekben tanult, a mára megszűnt Zaziban és a Desszert Neked-ben.
nemcsak a népszerű Suhajdát és Dobos tortát, hanem például az Eszterházyt is. A cukrászda egyébként az egyetemes cukrászkultúrából merít, a gyümölcsös sütiktől a csokoládécsodákig mindent a legmagasabb szinten prezentálva.
A Szabadság téren működik a város egyik legszínvonalasabb étterme, az Art café, melynek tulajdonosa további két egységet is jegyez Arad központjában, a La Pergola-t és a La Champagnerie-t. Mindhárom megbízható, jó hely. Az Art café beltere a nevéhez méltó, elsőre megnyeri az embert. Az étekválaszték nemzetközinek mondható, hetente egyszer sushi napot is tartanak.
Az Art café beltere a nevéhez méltó, elsőre megnyeri az embert
Fotó: Borbély Zsolt Attila
Nem kiugró, de korrekt, fősodratú minőséget hoz évtizedek óta a Szabadság téri Transilvania, vannak jó megvillanásai a Rationak, kommersz italokkal vár a Wishes és a Wings, korrekt a tömény- és borválaszték a Marulában és a népszerű Five to Go kávézó-franchise is működtet itt egységet.
jó a buci, nem sütik rommá a húst, jók az ízesítők is, a kiszolgálás kedves, de sajnos csak kommersz söröket tartanak. Végül, de nem utolsósorban a Pizza Vero Amore a római négyszögletes, kívül roppanós, belül levegős, vastag tésztájú pizza-stílust is behozta a városba, ahol egyébként a rég jelenlévő trattoria-zsáner mellett most a nápolyi irányzat hódít.
Mindehhez tegyük hozzá, hogy a város két kiemelkedő vega egysége, a Biosweets és a Vegan Time a Szabadság tértől néhány méterre található. A tér vonzáskörzetében működik a város egyik legnépszerűbb és legszínvonalasabb autentikus olasz étterme, a Picasso is.
Egy szó, mint szám: aki Aradon enni szeretne, az nyugodtan célba veheti a Szabadság teret. Kizárt, hogy ne találjon kedvére valót.
Avokádós tonhaltatár az aradi Art caféban
Fotó: Borbély Zsolt Attila
A Beszterce-Naszód megyei Teke Magyar utcájában egykor a helyi magyarság derékhada élt, ma talán tízen ha maradtak. A község egykor három nemzet – szászok, magyarok és románok – otthona volt, mára a szász közösség eltűnt, és a magyarság is rohamosan fogy.
Ezért tényleg megérte: a romániai pártok ismét bebizonyították, hogy képtelenek kompromisszumra jutni egymással, így továbbra sincs működőképes kormánya az országnak – de legalább tovább nőtt az AUR kormánytényezővé válásának lehetősége.
Ritkán görgetem magam előtt a közösségi média videóit, különben belehajszolnám magam egy végeláthatatlan semmittevésbe. Nemrég mégis megakadt a szemem egy különleges képen, pontosabban egy hosszú videóanyag kimerevített képén, ami Erdélyt ábrázolta.
Hűvös hajnalokkal, de sok napsütéssel és 20 fok körüli délutáni hőmérsékletekkel köszönt be október Erdélyben. A HungaroMet következő hét napra szóló előrejelzése alapján számottevő csapadékra egyelőre nem kell számítani.
Egyszerre fest valós és kínos képet a szuverén román állam sebezhetőségéről a leleplezés, miszerint az Ilie Bolojan vezette kormány tavaszi bukásához az Egyesült Államok is hozzájárulhatott. De az összkép a teljes román politikumot szemlélve lesújtó.
Nem múzeumi anyagként, hanem ma is élő, szerethető és megszólító kultúraként szeretné bemutatni az operett és a magyar zenés színpad örökségét a Hat élet, hat sors című új kolozsvári programsorozat, amely szeptember 27-én kezdődik Kolozsváron.
Világszerte már 1,17 milliárd embert érint valamilyen mentális zavar, és Erdélyben is egyre többen kérnek segítséget. Vajda Ildikó pszichiáter szerint különösen aggasztó, hogy mind több fiatal és serdülő kerül rendelőbe.
Hiába nőttek a romániai fizetések, ez nem hozta magával automatikusan a vásárlóerő növekedését is, az infláció ugyanis többet „vett ki” a zsebünkből – ez a munkaerőpiacot vizsgáló tanulmány egyik legfontosabb következtetése.
Egyre több partiumi, sőt erdélyi kertben érik be a füge (Ficus carica), sőt akadnak helyek, ahol a indián banán vagy datolyaszilva is megterem.
Megőrizni a tájegységekre jellemző hagyományos, népi mintákat és formákat vagy a vevők igényeihez igazítani a cserépedényeket – erre a kérdésre is keresték a választ a fazekasok Marosvásárhelyen az Erdélyi Mesterségek Ünnepén.
szóljon hozzá!