Fényesebb a láncnál a kuvasz!

Ez a zseniális mondat természetesen nem engem dicsér. De én idézem, és mennyire igazat adok annak, aki ezzel nem akar mást kifejezni, mint azt, hogy emberek, vigyázzunk rá – legyen az kuvasz vagy karpatin vagy Kaukázusi –, ne kössük láncra, ne kínozzuk, hisz ő is érez. Nem azért vedlett kutyává és nem azért szolgál sok ezer éve, hogy félméteres láncon tartsuk, térdig ürülékében, tantaluszi kínok közt, mert nem érheti el az itatóedényt, amibe belefagyott már a víz, hogy ilyen megalázó módon tengesse kicsi életét.

Kongatni a vészharangot?

Tudjuk, hogy a kutya társas lény, falkában, szépen felépített rangsorban érzi biztonságban magát. Egy ingerszegény környezetben, még ha meg is kapja napi élelemadagját, folyamatosan láncon tartva könnyen elvadulhat egy kutya, és jaj annak, aki egy ilyen dühös eb mellett halad el és pont akkor pattan el a lánc...

Majdnem hetente műtünk olyan kutyát, amelynek a lánc bevágódott a nyakába, körbevágva a bőrét – az állatvédő egyesületek fotótárában százával találkozunk ilyen horrorfényképekkel, amivel jogosan kongatják is a vészharangot. Igen, mifelénk a kutyák igencsak kutyasorban élnek és sokszor nincsen vacsorájuk. A szomszédomban is ott álldogál egyik lábáról a másikra a majorságtól fellazított sárban egy árva eb, és bár felmászna a kutyaháza tetejére, amelybe amúgy sem férne már be, de a lánc hossza nem engedi, mert felcsavarodott, ugyanis nem jutott egy rendes karabinerre sem. Szólnom kéne, de azt mondanák, hogy nemrég jöttek haza egy hosszú sétából...

Ha beszól a rendőr

A január elsejétől Magyarországon bevezetett szabályozás – miszerint tilos kutyákat láncon tartani – az uniós jogharmonizációba illeszkedik, és felelősebb hozzáállást, gondoskodást követel meg a gazdáktól. Nem találom a törvényt rossznak, hiszen a kutyákat három csoportba osztja: kicsik, közepesek és nagyok, a láncnak eszerint tehát minimum négy–hat, illetve nyolcméteresnek kell lennie. Ha huzalon van az eb, annak a mobilrésszel együtt minimum nyolcméteresnek kellene lennie, a kennelnek pedig tíz, tizenöt, illetve húszméteresnek méretkategória szerint.

És mivel Magyarország is a feljelentések országa, mondja egy jogász, várhatóak lesznek feljelentések a jegyzőnél vagy a rendőrségen: Kovács soha el nem engedi a kutyáját és még vacsorát sem ad neki. Kovácshoz beszól a rendőr, János, aztán a kutyádat sétáltatod-e, hogyne sétáltatnám, biztos úr, éppen most jöttünk be a sétából, azért lógatja úgy a nyelvét stb. Ezt a kis dialógust csak azért vázoltam, mert itt a rés – milyen rés? Hát rés a jogszabályon és rés a kerítésen. A jogszabályon azért, mert úgy fogalmaz, hogy nem szabad tartósan láncon tartani az ebet, meghatározatlan időre tehát el kell engedni, és a kerítésen azért, merthogy abban több a rés, mint a deszka...

Kutyasétáltatás falun?

Kedves mélyen tisztelt városi, a vidéki valóságtól elszakadt törvényhozócskáim, venniük kéne a fáradságot kimenni vidékre vagy éppen a tanyasi világba... Mert ha azt kérik, hogy néhány órára Kovács elengedje a kuvaszt, akkor oda az őz és a nyuszi, és akkor maguknak nincs mire vadászniuk, de az is lehet, hogy egy láncon szocializált fakó az oviból hazatérő gyerekeknek esik, jobb esetben a szomszéd tyúkjának, és akkor nagyobb a galiba. Mert azt nehezen tudom elképzelni, hogy a gazdálkodó falusi ember pórázon kutyát sétáltatna fényes nappal a faluközösség mulattatására, bár szegény kutya igencsak megérdemelné ezt a jutalomsétát. Talán jobb lett volna előbb egy kennel- és kerítésépítési programot elindítani a kies hazában, és csak azután szabályozni a láncon tartott kutyák mozgásszabadságát.

Mifelénk, megfigyeltem, az őrzéssel megbízott négylábú egészen közel a majorságudvar mellé van kikötve, tekintettel Vukra, aki fejből ismeri a falucska minden egyes tyúkketrecének a pontos architektúráját, és másra sem gondol, csak arra, hogy Morzsa távol legyen csajozni, vagy kiöregedjen és mély álomban horkolásszon a kutyaólban, hisz akkor tiszta a terep a vadászatra. Nekem is volt egyszer egy olyan kutyám, amit kennelbe zártam, de bármennyre is igyekeztem, valahogy mégis megszökött, már mindenki ismerte a faluban, mert a szép nagy kakasok voltak a gyengéi. Volt, hogy az alpolgármester hívott: Péter, most helyben agyonlövöm, ha nem teszel valamit, most is éppen egy kakast zabál a házad előtt, pont a Laci bácsiét. Mit volt mit tennem, megkötöttem, de időm nem igen maradt arra, hogy meg is sétáltassam, így szegény Ottó csak csörgette maga után a láncot, amíg meg nem unta ezt a földi életet, szegény, elvágyódott az örök vadászmezőkre.

Kezeld a kutyád, ó, magyar!

Muszáj megjegyeznem még valamit amellett, hogy helyesnek tartom a nem csupán kedvtelésből, hanem szükségből munkával megbízott kutyák jóltartását, ugyanis ez lenne a cél egy ideális világban, ami felé mi is araszolunk. Következésképpen azt, hogy az EU adatai szerint csak 2011-ben 11 és fél millió állat került kísérleti laboratóriumokba és évente több mint 35 000 szenvedő állat pusztul el egy új kozmetikai termék kifejlesztéséért.

Magyarországon évente tíz alatt van az állatkínzásért bekasztlizottak száma, sokat kellene fektetni a fiatal generáció nevelésébe: hogyan kezeld a kutyádat, kicsi magyar, függetlenül attól, hogy őshonos faj vagy csak jövevény...