Érzelem és gyakorlás a jó szex alapja

Ki gondolta volna, hogy a sikeres kimenetelű szex egyik legnagyobb ellensége a sör, amely álmosító hatású lupulint tartalmaz, az álmos hímtag pedig vagy csupán gyorstüzelőnek jó, vagy hamar félárbocra ereszkedik, ami ugye a legodaadóbb és legodafordulóbb befogadást is meglehetősen elkedvetleníti. Szexelni tehát csak akkor szabad, ha az ember nem részeg, nincs belőve és nem halálosan fáradt. „Ha rendszeresen alkoholos állapotban csinálod, biztos, hogy szexológusnál végzed” – figyelmeztet a szakember. És – most jön a jó hír, uraim! – az a fontos, hogy mit tud a pénisz (és tulajdonosa), nem az, hogy mekkora: hiszen, mutat rá Farkas, „ki az a nő, aki szereti, hogy kisámfázzák?” A megfelelő tudás alapja pedig a sok gyakorlás, ráadásul a működési rendszert működtetői szinten is fenn kell tartani. Egymás szeretgetésén túl mindehhez önmagunk szeretgetése is nagyon fontos, testünk működésének megismerése, a férfiaknál a maszturbáció elnyújtása is. A szakember azt mondja: olyan nincs, hogy valaki egy óráig bírja, aki ezt állítja, hazudik. Viszont törekedni kell az „optimális benntartózkodási idő” elérésére, ez mintegy 15-20 perc.

Egy párkapcsolatban a meglévőből kell gazdálkodni, és ez nem lehetetlen, nyugtat meg a szexuálpszichológus. A hevületet fenn lehet tartani, ha nem is mindig ugyanazon a szinten. De a szintkülönbség nem gond, teljesen emberi dolog, a fontos, hogy szakadás ne legyen. Ha azt akarjuk, hogy működjön a dolog, abbahagyni nem szabad, muszáj csinálni. A szexualitás örökös tanulási folyamat, nincs olyan jó szex, amit nem lehetne még jobbá tenni.

Farkas Tibor sokfelé előadott már a világban, talán legérdekesebbnek és a leginkább követendőnek a japán tapasztalatot tartja: ott ugyanis naponta szeretkeznek a párok, általában reggel. Mindez csodákat tehet az emberrel, főként abban a vonatkozásban, hogy egész napunkra kihathat a tény: „engem ma már szerettek”. Ezért nem is a bevezetés, a befogadás része a legfontosabb a gyakori összebújásnak, hanem az együttlét, a kontaktus, a megértés, az együttgondolkodás – ez teljesíti ki leginkább az embert, legyen akár nő, akár férfi, és sajnos ez az, ami leginkább hiányzik a mai kapcsolatokból. Egyébként, mutat rá Farkas, a férfi legérzékenyebb pontja – talán nem is gondolná a kedves olvasó – az arca, próbáld megsimogatni: „a tenyeredből fog enni” – tanácsolja a hölgyeknek. Farkas Tibor nagyon hisz a szerelemben, amelyért bizony, tenni kell. Rá kell nézni a partnerre, őszintén felé kell fordulni, észre kell venni őt, és olyat mondani neki, ami tényleg megérinti, ami számára tényleg jó. „Közöld a másikkal, hogy szereted, de úgy, hogy annak legyen tartalma” – mondja. Nem kell manőverezni, mindenki vállalja fel önmagát olyannak, amilyen. Hiszen egy kapcsolatban mindig benne van a szakítás lehetősége, fölösleges megjátszani magunkat.

Szexuális kultúránk kialakulása persze nevelés függvénye – a japán példához visszatérve: ott már 9-10 éves korban tanítják a lányoknak, hogyan viszonyuljanak a férfiakhoz (arról nem
esett szó, hogy a férfiaknak is tanítják-e, miképpen viszonyuljanak a nőkhöz, de reméljük, hogy ez fordítva is igaz). Miközben mifelénk nem feltétlenül társulnak pozitív fogalmak a szexualitáshoz. Még a fantázia kialakulását is gátolja a nevelés, pedig – ahogyan sommásan megjegyzi – „ha a fantáziát is korlátozzuk, akkor mi a fészkes fenét akarunk?” Talán megfontolandó: mindenki teljes értékű szexualitással születik, a szociális tanulás rontja azt el.