Elég-e a kutyaharapást szőrével kezelni?

A kutyaharapás, de általában a harapás fogalma mélyen benne él az emberben, mint a nagy idő a villámcsapással, a lórúgás vagy egyéb testi veszélyek. Már időszámításunk előtt ezer évvel összefüggést véltek a harapás vagy a marás és a megdühödés, vagyis a veszettség között. Csak háromezer évvel később bizonyosodott be, hogy a veszettség fertőző betegség, amelyet egy vírus okoz, és harapással, marással terjed.

Egy melegvérű állat nem veszhet meg, csak akkor, ha egy másik, veszett állat megharapta. Nálunk a vírus fertőző formája, a betegség természetes rezervoir-jában, a vörös rókában él és szaporodik, ezért beszélünk a betegség erdei formájáról. Egy vadászkutya, egy gazdátlan eb vagy éjszakára elengedett kutya ki van téve a fertőzésnek. Manapság a kutyákat mikrocsippel látjuk el, hogy csökkentsük a veszettség gyakoriságát, ezáltal az állatok azonosíthatóak, a tulajdonosok felelősségre vonhatóak. Évente veszettség ellen kötelező módon beoltjuk és folyamatos ivartalanításokkal csökkentjük a gazdátlan ebek számát. Az erdőgazdálkodás szakemberei csalik formájában szájon keresztül ható- és oltóanyagot helyeznek el a rókapopuláció immunizálása érdekében, ezenkívül bizonyos jogszabályok előírják az erdőben vagy az erdők körül felügyelet nélkül kószáló ebek kiirtását. A hatóság többé-kevésbé betartott rendszabályokkal próbálja féken tartani ezt az amúgy kezelhetetlen halálos kimenetelű zoonózist. Manapság a lakónegyedekben félig vadon élő macskapopuláció okoz nagyobb gondot, a hatóságok igyekeznek elérni, a betegség ne öltsön „urbánus” formát, hiszen az katasztrofális lenne a lakosság számára. Ezzel együtt 25 év alatt csupán két veszett kutyát láttam, de azok emlékét nem nagyon tudom elfelejteni. A szenvedésnek ennél irtózatosabb formáját el sem lehet képzelni.

A veszettség kényszerképzete

Ha egy kutya vagy macska megharap minket vagy gyermekünket, az mindig nagy ijedelemmel jár, mert tudjuk, hogy a veszett állat támad, dühös és harap. Viszont ne felejtsük el, hogy rengeteg más esetben is haraphat egy állat. Legtöbbször játékból vagy akkor, ha kölykeit, csontját vagy területét védelmezi. Körültekintőknek kell lennünk, de nem jó, ha utódainkba beültetjük a kutya egyenlő harapás, harapás egyenlő veszettség hibás fogalmát. Fontosabb lenne, ha az állatok tiszteletére és szeretetére nevelnénk gyermekeinket, megtanítva őket az állatokhoz való közeledés titkaira. Ha egy kutya vagy macska, kedvenc házi görényünk megharap, ebből nem származhat veszettség, amennyiben az illető állat egészséges és nyálában nincs jelen a lyssa rabies, azaz a veszettség vírusa. A dolog nem bonyolult, mégis egyszer felkeresett egy orvos ismerősöm, hogy megkérdezze, a kutyáját elütötte az autó, vajon fájdalmában nem fog-e megveszni. Fájdalmában haraphat, de meg nem veszhet egy állat, amennyiben az autó, ami elütötte, be volt oltva veszettség ellen – próbáltam humorosra venni a dolgot. Úgyhogy nem meglepő a hibás vagy túlhisztérizált viszonyulás harapás esetén.

Bizonyítvány az eb egészségi állapotáról

Harapáskor általában a sürgősségre sietünk, ahol vállunkban egy tetanusz elleni oltással mehetünk is a fertőző klinikára. Az ottani orvosok, gyerekek vagy súlyosan megharapott felnőttek esetén, illetve ha a fejhez közel van a marás helye, megkezdik a szérum beadását, ami hat egymást követő injekcióból áll, és ma már nem a hasba, hanem a karizomba adják fájdalommentesen. Könnyebb marás esetén a specialista beéri a kutya egészségi állapotáról kiadott bizonyítvánnyal, ugyanis nem elég, ha az illető kutya be volt oltva veszettség ellen, a vizsgálat során meg kell bizonyosodni, hogy a kutyának nincsenek veszettségre jellemző tünetei. Egy veszett kutya drámaian viselkedik: idegen tárgyakat próbál lenyelni, vörös, kancsal szemekkel néz, fél a víztől, elutasítja az élelmet, hol depressziósan ül, hol kitörő agresszivitással támad stb.

Óvatosság és körültekintés

Egy beoltott kutya nem minden esetben kellően immunizált. Lehet, beoltásakor nem produkált megfelelő immunválaszt, vagy kétes volt az oltóanyag hatékonysága, akár gyártási vagy helytelen tárolás miatt. A kutyát-macskát, amely harapott, 14 napig megfigyelés alatt kell tartani, ugyanis a veszettség kórokozója tizennégy nappal a betegség tüneteinek megjelenése előtt már jelen lehet az állat nyálában. Ezek a nyállal a szövetekbe inokulált vírusok képesek az idegpályákon végighaladva, az agyba jutva, kiváltani ezt a szörnyű betegséget. Ha a 14 nap letelik, és az illető kutya nem veszett meg (vagy nem pusztult el más okból kifolyólag), nyugodtan fellélegezhetünk, a harapás pillanatában nem tartalmazott kórokozót a nyála... tehát nem volt fertőző. Korábban említettem, hogy tetanusz ellen szérumizálnak ilyenkor, és természetesen alaposan kimossák a sebet antiszeptikumokkal. Viszont én magam is megjártam már, hogy nem mostam ki elég alaposan a sebet (egy állatorvost, főleg ha kisállatokkal foglalkozik, gyakran megharapják, megkarmolják különböző állatok), vagy elmulasztottam az antibiotikumos prevenciót, és elfertőződött a seb. Nem marad más hátra, kedves olvasó, mint óvatosabbnak lenni, és felmérni a helyzet súlyosságát. Nem kell bagatellizálni az ügyet, nem elég kutyaharapást szőrével gyógyítani – hajdanán annak a kutyának a szőrét, amelyik épp harapott, elégették a seb fölött, ezzel védekezve a veszettség ellen.