Egérke és malacka a lakásban

Szerencsére csak egyszer láttam életemben szabadon futkorászó patkányt, és nem vágyom újra átélni az élményt. Sokan viszont másként gondolkodnak s ők nyilván olyanok, akiknek semmi közük a falusi kertekhez-udvarokhoz, vagy nem próbáltak még a városi lakásuk lefolyójának helyén napfényre törni a hosszú farkú (hogy is nevezzem?) betegséggócok. No de mégis akadnak, akik ilyen állatot szeretgetnek házi kedvencként.

A leírások szerint az otthon tartott patkányok felismerik a nevüket, előjönnek, ha hívjuk őket és taníthatók trükkökre, játszani is lehet velük. Ráadásul az az előnyük is megvan a kutyával vagy macskával szemben: terráriumban tartva alig igényelnek törődést, akár napokig is elvannak. Csak annyit esznek egyszerre, amennyi épp szükséges, ezért nem kell gyakran etetni őket. A leírások a patkányok okosságát és játékosságát emelik ki, illetve hangsúlyozzák: ha megfelelő körülmények közt élnek, nem terjesztenek betegségeket és még oltatni sem kell őket. Hát, ez legtöbbünknek azért sovány ajánlat egy doromboló macskával vagy egy vidáman farokcsóváló kutyával szemben. Azt azért megjegyezhetjük, hogy a tyúkudvaron rohangászó szürke árnnyal szemben a kisállat-kereskedésben találhatunk standard, rex, szőrtelen és farkatlan fajtákat is.

Kezet bedugni tilos!

Bár nincs túl jó híre, akváriumukban egyesek mégis piranhákat tartanak játékos külsejű bohóchal helyett. A 20-25 cm-esre növő halacskákat csak tapasztalt akvaristáknak ajánlják a leírások, mert az állat szája bizony tele van hústépésre specializálódott, borotvaéles fogakkal. A Dél-Amerika és Guyana partjainál élőforduló hal a természetben rajban él. A piranhát hússal – lehetőleg élővel, például aranyhallal vagy földiglisztával – kell etetni, és az etetést semmiképp sem szabad kézzel végezni. „Ha úgy érezzük, hogy a piranhatartás mégsem nekünk való, ajándékozzuk el ahelyett, hogy beleeresztenénk egy közeli patakba: szaporulata ugyanis könnyen az egyéb halfajok pusztításához vezethet” – figyelmeztet joggal a haziallat.hu.

Be szabad viszont nyúlni a madagaszkári sziszegő csótány terráriumába (az kérdés persze, hogy akarunk-e), ezek az állatok ugyanis nem harapnak. Az akár 7,5 centis példányok állítólag tiszták, szagtalanok, higiénikusak, engedelmesek és veszélytelenek. És hozzányúlhatunk a különböző disznókhoz is. A csüngőhasú malac például intelligens, könnyen nevelhető, szeretettel teli, kíváncsi, játékos, szobatisztaságra nevelhető, csendes, nincs szaga és nem allergén. Intelligenciája viszont makaccsá teheti és agresszióra is hajlamos. Vannak törpemalacok is, melyeket háziállatként kezelnek, ám sajnos olykor megesik, hogy az apróságról idővel kiderül, hogy mégsem a törpeség, hanem inkább a nagyság miatt kell szeretni.

Cini-cini muzsika

Ha egér van a házban, az általában annak a jele, hogy a kis rágcsálók valahol utat találtak, vagy utat csináltak maguknak otthonunk felé. Családunkban nemrégiben szerveztünk egérvadászatot, az élelmes állatkák ugyanis kirágták a garázsablak fa keretét és azon keresztül eljutottak még a hálószobáig is. Igyekeztünk minél „humánusabban” eljárni: nem mérget, hanem diós-szalonnás ragasztós kartonlapokat tettünk ki több helyre is. Ám vannak, akik még barátságosabbak az egerekkel szemben. A háziegér a legelterjedtebb és legkönnyebben beszerezhető egér, melyet háziállatként tartani lehet. Ugyanis vannak más egértípusok is, köztük például a mongol futóegér. Ez utóbbi sivatagi állat, a leírások szerint nagyon barátságos, nagyobb egy háziegérnél, kisebb egy patkánynál, nem drága, és talán kevésbé bizarr házikedvencként, mint a felénk élő népes rokonsága. Az egereket szórakoztató figyelni, könnyű gondjukat viselni és akár a tenyerünkből is etethetjük. Az egereket egyébként ajánlott csoportosan tartani, viszont azt figyelembe kell venni, hogy az apróságok már 6-8 hetesen képesek szaporodni.

A kis rágcsálót persze nem a csapdából szerzik be az egérbarátok, hanem kisállatkereskedésből vásárolják. Szakértők szerint olyan egyedet érdemes választani, amely aktív és élénk, bársonyos és tiszta a bundája, rózsaszín és tiszták a fülei és farka. Azt is tudni lehet, hogy az egészséges egerek általában gyorsan lélegeznek, nem szaggatottan vagy hangosan. Legközelebb ellenőrizhetjük ezt, ha úgy gondoljuk, bár talán tanácsosabb, ha inkább csak a számítógép egerét fogdossuk.