Birkatartás: figyeljünk az etetésre

Régebben úgy gondolták, hogy a kérődzőknél az előgyomroknak pusztán a takarmány raktározásában és a kérődzéshez való előkészítésben van szerepük, mára azonban tudjuk: az emésztési zavarok többsége összefügg az előgyomor működésével. A juhok emésztési problémája akkor jelentkezik, amikor rövid időn belül nagy mennyiségű, könnyen erjedő, szénhidrátokban gazdag takarmányt etetünk. Az emésztésben résztvevő rendkívül nagyszámú bendőbaktérium és bendőprotozoon enyhén savanyú vagy lúgos közegben érzi legjobban magát. Életükhöz, szaporodásukhoz, működésükhöz ez a környezet a legmegfelelőbb. Az előgyomormozgások száma és erőssége ebben a tartományban a legjobb. Hogyha hirtelen, különösebb átmenet nélkül nagyobb mennyiségű, könnyen erjedő, szénhidrátban gazdag takarmányt adunk, már néhány órán belül megnöveljük a tejsavtermelő baktériumok számát az előgyomrokban, és ezáltal a tejsav felhalmozódásával a bendő ph-ja erősen savas irányba tolódik el. Ez a savas közeg mind a bendőflóra működését, mind a bendőmozgást akadályozza, sőt a bendőbaktériumok zömét el is pusztítja, de erősen savas közegben a bendőmozgások meg is szűnnek.

Ügyeljünk a táplálékra!

Mindez előfordulhat gabonatarlón való legeltetéskor, cukorrépa, friss kukorica etetése után vagy abrakra való hirtelen áttérés nyomán (különösen gyakori a bárányoknál a hizlalási periódus kezdetén, amikor átmenet nélkül kapnak granulált tápot), szállítás előtti túletetéskor, abrak szállástakarmány nélküli etetésekor, ivóvízhiánykor stb. A tünetek attól függnek, hogy az acidózis a bendőre korlátozódik, vagy már általános. Lehet nagyon heveny, súlyos, közepesen súlyos, enyhe vagy rejtett. De minél rövidebb idő alatt alakul ki, annál súlyosabb lefolyású. Az enyhe lefolyásúban csupán a tejzsír-százalék esése észlelhető, míg a hevenyben már 6–12 óra után, bágyadtság, étvágytalanság, a kérődzés hiánya és emelkedett légzésszám észlelhető. A bal horpasz felett bugyborékoló zörejeket hallunk. Gyakori az elfekvés, nyögés, fogcsikorgatás, kólikás nyugtalanság, izomremegés, izzadás stb. A bélsár híg, a vizelet minimális vagy hiányozhat. A tejsavmérgezésben végül görcsök között kimúlnak. Az idült forma többnyire intenzíven hizlalt pecsenyebárányokban jelentkezik. Ha a kiváltó okokat ismerjük, könnyen megelőzhetjük a bendőacidózis megjelenését. Jó hatású lehet a szénhidrátokban gazdag takarmány valamilyen lúgosító hatású anyaggal történő kiegészítése (pl. karbamid vagy bentonit). Amikor már tünetek is jelentkeznek, vonjuk ki a betegséget kiváltó takarmányt, és jó minőségű pillangósszénát adjunk helyette. Itassuk bőségesen az állatokat, és az ivóvízbe tegyünk nátrium-hidrogénkarbonátot. Természetesen szükség van speciális kezelésre is (acidózis korrekcióára, folyadékpótlásra stb. a tejsav felszívódásának megakadályozására, kiegészítő gyógykezelésre stb.), de ezt már bízzuk az állatorvosra.

Az előgyomor szerepe

A bendő zavartalan működése, a benne zajló biokémiai folyamatok legalább olyan fontosak, mint a valódi (oltógyomor) emésztő tevékenysége. A jó emésztéshez ezenkívül hozzátartozik a gyomor megfelelő, ún, motorikus tevékenysége, az előgyomrok mozgása is, hiszen ahhoz, hogy az előgyomor-tartalom megfelelően keveredjen, az ott levő nagyszámú baktérium- és infuzórium-flórával szükségesek az élénk előgyomormozgások. Az előgyomrokban, főképpen a bendőben zajló biokémiai, élettani folyamatokat és a bendőmozgásokat sok minden befolyásolhatja. A befolyásoló okok legtöbbször táplálkozásiak, de az emésztési rendellenesség lehet valamely betegség következménye is (pl. tüdőgyulladás esetén is lehet emésztési zavar).

Emésztési zavarok

Ezenkívül a kórokok lehetnek önállóak vagy egymással összefüggőek, elsődlegesek pl. idegen test behatolása esetén vagy másodlagosak, amikor a gyomor működészavara valamilyen általános vagy szervi betegség következménye. Következésképpen a gyomor működészavarainak konkrét formái meglehetősen változatosak (egyszerű emésztési zavar, acidózis, alkalózis, bendőrothadás, bélgyulladás miatti másodlagos működészavar). Egyszerű emésztési zavarról akkor beszélünk, amikor a bendőben a mikróbiológiai emésztési folyamatok lelassulnak, anélkül, hogy számottevő mennyiségű rendellenes bomlástermék keletkezne (nem úgy, mint a többi táplálkozási kórformában). Egyszerű emésztési zavart okozhat:

– ha az etetett takarmány mennyisége és minősége nem megfelelő (rossz rost-abrak arány, kevés tápanyag, nehezen emészthető, penészes vagy fagyott takarmány, penészes alomszalma felevése stb.)

– az átmenet nélküli, hirtelen takarmányváltoztatás (tavasszal zöldre, legelőre, ősszel tartósított takarmányra)

– a takarmány bizonyos makro- vagy mikroelemeinek hiánya (pl. foszfor, kalcium, mangán, kobalt, réz stb.)

– egy napnál tovább tartó koplalás

– kevés ivóvíz

– rossz tartási és takarmányozási technológia (pl. zsúfoltság, szűk etetőtér stb.).

Tünetek és következmények

A tünetek váratlanul és egyidejűleg jelentkeznek, de észrevétlenek is maradhatnak. Tejelő állományoknál kezdetben még a tej mennyisége sem csökken, csupán zsírtartalma esik le, de az állapot súlyosbodásával már a termelt tej is kevesebb lesz, és az állatok kondíciója észrevehetően romlik. Enyhe fokú étvágytalanságot, szeszélyes étvágyat, gyenge kérődzést tapasztalunk. Egyre több egyebet látunk: rendellenes étvágyat, „nyalakodást”, mérsékelt, de tartós felfúvódást, böfögést, a bendő kitágulását és megterhelését (a baloldali hasfal tömött, nehezen nyomható be). Az egyszerű emésztési zavar megelőzése a szakszerű tartás, takarmányozás. Hasfal masszírozása, mozgatás. Minden takarmányváltoztatás fokozatos legyen. Már a kezdeti tünetek észlelésekor (szeszélyes étvágy) könnyen emészthető, szénhidrátokban gazdag takarmányt kínáljunk (melasz, cukorrépaszelet, jó minőségű széna), súlyosabb esetekben jó hatású a pékélesztő (napi 20–30 gramm 2–3 napon át darás rázókeverékben) és a bendőflórát aktiváló készítmények (rumisan). Ma már számos olyan készítmény van forgalomban, amely bendőtartalom-kivonatot, a bendő mikróflórájának alkotóit tartalmazza különböző vitaminokkal, nyomelemekkel, egyéb hatóanyagokkal kiegészítve (probiotikumok).

(A szerző állatorvos)