Az „űrutazó” macskavírus

Madaras Péter

2014. december 13., 19:422014. december 13., 19:42

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Krónika!

Huszonkét éves magánpraxisom alatt nem találkoztam annyi beteg macskával mint idén, de mondhatnám azt is, hogy az utóbbi időben rengeteg kiscicát küldtünk öröklétre egy erősen fertőző, rendkívül ragályos betegség következtében. A betegség neve macskák panleukopéniája vagy fertőző bélgyulladás, de mivel a betegség kórokozója a szervezetben panleukopéniát (fehérvérsejtek csökkenése) és bélgyulladást is okoz, mindkét elnevezés elfogadható.

Kicsi, de erős

De lássuk, mi is az a parányi gonosz csöppség, amely ilyen súlyos betegséget képes okozni. A kórokozó egy parvovírus, ami azt jelenti, hogy nagyon kicsi, de úgy tűnik, erős, ugyanis e macskaszopornyicának is nevezett betegség mellett a kutyák súlyos gasztroenteritiszét is őparányisága okozza, nem beszélve a más fajoknál jelentkező parvovirózisokról. A dolgot az is súlyosbítja, hogy amilyen apró, pont annyira ellenálló. Ellenáll a környezet különböző fizikai és kémiai hatásainak, a leggyakrabban használt fertőtlenítőszerekre is rezisztens, hónapokat, sőt, éveket is kibír akár kiszáradt állapotban is. Egyesek szerint kibírna egy űrutazást is egy űrhajó szárnyán kuksolva.

Azért a kedves olvasó ne higgye, hogy az ember nem volt okosabb nála, talált olyan fertőtlenítőszert, amely percek alatt végez vele (pl. nátrium-hipoklorit és formaldehid), sőt, olyan vakcinát is képes volt előállítani, ami hosszú időre immunitást szolgáltat a beoltott állatkának. A múltban a kórokozó nagyon sok macska és macskaféle ragadozó vesztét okozta, még az állatok királyát is képes elpusztítani, méghozzá az egész földkerekségen. Praxisom során mindig jelen volt a főleg fiatal vagy idős macskák potenciális megbetegítői között, bár a vakcinát szerencsére elég hamar bevezették Romániában is, így lehetőségünk volt oltani ellene. Az elmúlt években elő-előfordult a kórság, mégsem okozott ilyen súlyos pusztulást, mint idén. Talán azért alakult így, mert igen elszaporodtak a gazdátlan macskák a nagyvárosok élelemforrásainak köszönhetően, és természetesen a vírus már említett igen erős ellenállóképessége miatt.

Komoly tünetek

A betegség közvetlen és közvetett úton egyaránt terjed, szájon át, állatról állatra, hányadékkal és bélsárral piszkított élelemmel vagy ivóvízzel, tárgyakkal, amelyek kontaktusba kerültek a vírusban nagyon gazdag ürülékkel vagy vizelettel. A lappangási idő öt nap. Előfordulhat, hogy a macska olyan hirtelen pusztul el, hogy a tulajdonos – mivel korábban semmilyen tünetet nem észlelt – mérgezésre gyanakszik. A típusos esetekben étvágytalanság, magas láz, bágyadtság, hányás, dehidratáció, a has fájdalmassága tapasztalható. Az állat a súlyos dehidratáció miatt a fejét gyakran és folyamatosan az itatóedénybe lógatja. A belek csőszerűen merev tapintásúak, esetleg megduzzadt mezenteriális nyirokcsomók is kitapinthatók. A hasmenés, ami véres is lehet, többnyire csak később figyelhető meg. Ilyenkor a belekben gáz és folyadékfelhalmozódás észlelhető, tapintáskor kiváltható loccsanás, kortyogás alapján. Előrehaladott esetekben a szubnormális testhőmérséklet, az állat igen súlyos elesettsége, félkómás állapota tapasztalható. Az elhúzódó formákban a nyelvnek legtöbbször a szélein fekélyek mutatkoznak, vérfogyottság, esetleg sárgaság észlelhető.

Hatalmas pusztítás

A betegség valójában azért olyan súlyos, mert a vírus az intenzíven osztódó sejteket támadja meg, így a legnagyobb pusztítást a csontvelőben és a bél nyálkahártyájában végzi. A csontvelő pusztulása miatt az ezáltal termelt vérsejtek száma hirtelen, nagymértékben lecsökken. A fehérvérsejtek számának megfogyatkozása az immunrendszer kiszolgáltatott állapotát idézi elő, ezért a legkülönfélébb kórokozók könnyű elszaporodási lehetőséghez jutnak. Egy másik, intenzíven szaporodó szövet a bélnyálkahártya. A sejtrétegek lebomlása a másik jellemző kártétel, ami a hasmenéssel és hányással mutatkozik. A súlyosan károsodott vékonybél nem tudja ellátni felszívó és védekező feladatait. A tápanyagok felszívódása leáll, a kórokozók számára szabaddá válik az út a bél üregéből a szervezet belseje felé. A betegséget leggyakrabban 6–14 hetes korban észlelhetjük, ilyenkor sokkal hevesebb formákban, mint az idősebb állatoknál. A vírust hordozó anyamacska szervezetében a magzatok fejlődése is veszélyben van, ezért vetélés jelentkezhet, vagy károsodhatnak a fétuszok, főleg a kisagy maradhat vissza a fejlődében, ami miatt a kismacskák komoly helyváltoztatási problémákkal küszködhetnek. A betegségen túlesett egyedek viszont hosszú és erős immunitást nyernek.

Kedves macskatartó, remélem meggyőztem, hogy nagyon súlyos betegségről van szó, ami nehezen és sok költséggel kezelhető, hiszen az egyedüli hatékony gyógyszer az interferon, de ez a méregdrága gyógyszer csak a betegség legelején lehet hatásos. Nem marad más, mint a védekezés, ami egy igen jó vakcina segítségével mindenki számára elérhető.