Adrenalin Park: fára mászni jó!

Demeter Zsuzsa

Üde zöld nyárfaerdőn keresztül vezet a hepehupás, a Feleki-tető gerincén végigkanyargó földút, lelátni a völgybe, tehenek-bárányok legelésznek egykedvűen. Kedvünk támad kiszállni az autóból s gyalogosan indulni Kolozsvár és környéke egyetlen kalandparkjába, de aztán csak az ablakokat engedjük le, s hallgatjuk az erdő ezer hangját, no meg a motor duruzsolását. Mint utóbb megtudom, ha a Föld napján gyalogosan vagy biciklivel teszem meg a Feleki-tetőtől a távot, tízszázalékos kedvezményben részesülök. Mindössze négy kilométer a főúttól, lassan érkezünk.

Nagyjából tudjuk, mire számíthatunk, a Hargitafürdői Balu Parkban néhányszor már kipróbáltuk fizikai erőnlétünket. A Hargita fenyvesei helyett itt azonban tavaszi nyár- és tölgyfaerdő fogad, s mászás helyett rögtön heverészni támad kedvem a kalandpályák között kifeszített színes hintaágyakban. Vagy elfogyasztani egy könnyű ebédet a fák alá rejtett faasztaloknál. A park bejáratánál egy organikus, kanyargós, igen szép épület készül, a majdani étterem, mintha mindig is itt állt volna, úgy épül be az erdő zöldjébe. Míg elkészül, lehet pizzát rendelni, de csak a nagyobb csoportoknak.

Így aztán mégsem heverészem, hegymászó felszerelést, sisakot, hámot, hevedert, karabinereket, csigát csatolnak pöttöm lányomra, a gyakorlópályán az egyik igen kedves, mint kiderül, falumbéli alkalmazott elmagyarázza a szükséges tudnivalókat. Egyszerre két biztosítókötéllel kell vigyázni, nehogy lepottyanjunk a másféltől több méter magas, fákhoz rögzített pályákról, sodronyt soha nem megfogni csúszás közben, követni a sodronyon a zöld jelzéseket. S már indulhat is a mászkálás, lengő deszkákon, vékony sodronyokon, kötélhálókon, mászófalon kell túljutni, közben csatolni ki-be a karabinereket, haladni lépésről lépésre, pályáról pályára. A hároméves kornál idősebb gyerkőcök kezdő pályája, a Katica után két, egyenként százméteres középhaladó pályán fejleszthetik mozgásukat a kalandra vágyók, mindegyikről csigával lehet lecsúszni, s ha netán nagy lenne a lendület, a fák törzsére szerelt sárga szivacsoknak lehet nekipuffanni, naná, hogy ez a lányom kedvence.

Miközben a gyerek mászik, nyugodtan szétnézhetek. 16 alkalmazott áll a látogatók rendelkezésére, akik a folyamatosan érkező vendégeket ellátják a szükséges kellékekkel és információkkal, felügyelik a gyerekeket, felnőtteket egyaránt, segítenek a gyerekkéznek a nagy karabinereket benyomni, kipattintani, s a gyakorlópálya végére már megy egyedül is. S ha szükséges, természetesen kimentik a bajba jutottakat. A több méter magasban lógó létrákat, hintákat és egyéb akadálypályákat elnézve elhiszem, hogy a kevésbé gyakorlott mászók megrekednek egy-egy sodrony közepén, ilyenkor kell utánuk mászni az elsősegélynyújtásra is kiképzett munkatársaknak. Az egyhektáros, enyhén lejtős területet nem olyan nehéz bejárni, a kerítésen túlról kiabálás hallatszik – csapatépítők lármája, mint megtudom, már túl vannak a kétórás közös mászkáláson, most az erdőben mindenféle ügyességpróbát szerveznek nekik az Adrenalin dolgozói.

A félig EU-s pénzből, félig önrészből felépített kalandparkba a hétvégére születésnapi csoportot várnak, egyszerre 38 gyereknek és 68 felnőttnek tudnak hámot és egyéb felszerelést biztosítani, de a park négyszáz embernek tud különféle programokat rendezni, a 12, egy magyarországi szakértők által épített és negyedévente ellenőrzött magaslati kalandpálya és a két tiroli csúszópálya mellett egyéb ügyességpróbákat is szerveznek kicsiknek-nagyoknak. Maguk az alkalmazottak is másznak, hetente egyszer ellenőrzik a tavaly augusztusban megnyílt, tavasztól késő őszig nyitva tartó pályákat. Rekordot is döntött egyikük, négy perc alatt jutott túl a legnehezebb, tízes pályán, s ha valakinek arra támadna kedve, hogy megdöntse a rekordot, tízszázalékos kedvezményben részesül. Mint ahogy május elsején is kedvezményekkel várták a természetbe vágyókat, s kedvezményekkel várják a családokat május 15-én, a Család napján is.

Mire végzek a sétámmal, a lányom is befejezi a gyerekpályákat. S bár hullafáradt, szeretné kipróbálni a gyerekek által is látogatott kezdőfelnőtt-pályát is. Megegyezünk, a Család napján visszatérünk, s akkor majd én is a nézelődés helyett a mászás mellett döntök. Mert abban egyetérthetünk Kormos István Vackorjával: fára mászni jó!