A Ho Si Minh Mauzóleum Hanoi-ban „Ho apó” művének örökkévalóságát hirdeti
Fotó: Csermák Zoltán
Vietnám neve beleivódott az idősebbek tudatába, hiszen fél évszázada minden hír az ottani eseményekkel kezdődött. Forgatócsoporttal néhány éve jártam végig az országot. Egy különleges világgal ismerkedhettem meg, s azóta is érdekelnek az onnan érkező hírek.
2021. április 10., 20:142021. április 10., 20:14
Évtizedekkel ezelőtt Vietnám minden nap a lapok címoldalán szerepelt, majd hosszú időre a hallgatás vette körül. Csupán egy-egy apró hír foglalkozott az országgal, szomszédjai nagyobb figyelmet kaptak a médiától. A titok nyitja a sokat szenvedett nép utóbbi fél évszázadának történelmében rejlik, a háborúk végeztével beköszöntő békés időszak már nem volt hírértékű. Újabban ismét hallat magáról az ország. Sokan gazdasági csodáról beszélnek, s noha az európai fülnek szokatlanul hangzik a bruttó hazai össztermék hat-nyolc százalék feletti éves emelkedése, a helyszínen szemlélődő már jobban megérti a fejlődés mozgatórugóit.
A kisvállalkozók mellett a külföldi befektetők is felismerték a térség adottságait. A klasszikus ázsiai tőkeexportőrök mellett az egykori ellenfél, az Amerikai Egyesült Államok is feliratkozott a legnagyobb befektetők listájára, s egyre több európai ország is érdekelt a gazdasági kapcsolatok erősítésében.
Hanoi, Vietnám nagy történelmi múltú fővárosa több mint hétmillió lakosnak ad otthont. A Vörös folyó mentén elterülő metropolisz méretei ellenére helyenként megőrizte kisvárosi báját. A nagyvárosi nyüzsgésben is mindig létezik egy park, egy vízpart, ahol a helybéli és a turista megpihenhet. Az élet középpontja az utca, üzleti tárgyalások színhelye, agora, ahol az emberek megvitatják az élet dolgait. Állandó mozgásnak lehetünk tanúi, minden pillanatban történik valami érdekes, legfeljebb a színhely változik. Sokan az utcán dolgoznak, a műhelyek és azok környezete szinte egybeolvad. Máshol talán konfliktusokba torkollna e szabadság, Hanoi-ban viszont a járókelők nagy tapintattal kerülik ki a köztéren tevékenykedőket.
A régi Citadella 1805-ben épült, a sors fintoraként francia segítséggel. Stílusában a híres francia hadiépítész Vauban mintáit követték
Fotó: Csermák Zoltán
Utunk első hajnala a virágpiacon talált minket. Még teljes a sötétség, gyér világítás mellett kötődtek az üzletek. A várost övező mezőgazdasági vidékekről, gyakran 20 km-ről érkeztek a termelők áruikkal kerékpáron, motorbiciklin s a legkülönbözőbb szállítójárműveken.
A vásártér városi tulajdonban van. Mint minden piacon itt is nagy szerepe van a stand fekvésének, így elemi érdek a minél korábbi helyfoglalás. A virág átszövi az ázsiai ember mindennapjait, az egyszerű díszítéstől az áldozati adományokig mindenütt megtalálható. Hanoi-ban sok a virágüzlet, a szépszámú hotel is a klientúrához tartozik. A vietnámi virágok a kor követelményeihez igazodva megjelentek a világhálón, így a föld minden pontjára eljutnak.
Sétánkat a Ba Dinh téren folytattuk. A tágas terület egyben jelképe is Hanoi-nak és Vietnám 20. századi történelmének. Két fontos esemény is kötődik ide, 1945. szeptember 2-án itt kiáltották ki az ország függetlenségét, s rá 23 évre
Kétségtelen, hogy a legismertebb vietnámi politikus mind a mai napig népszerű a lakosság körében, bebalzsamozott teste csak hosszabb sorban állás után tekinthető meg. Már kora reggel érkeznek a vendégek, akiket a nap melegétől sátoros tető véd. A látogatók végigsétálhatnak az 1890-ben alapított 20 hektáros arborétumon, megcsodálhatják a hátsóindiai flóra gazdag gyűjteményét. A parkból kiemelkedik az elnöki palota épülete, amely egykor az indokínai kormányzó rezidenciája volt. Ho Si Minh soha nem lakott az elegáns palotában, kedvenc tartózkodási helye a park eldugott zugában lévő rusztikus ház volt.
Az Indokína Gandhija névvel jellemzett államférfi élete összekötődött Vietnám múlt századi történetével. Az első világháború végén érkezett Párizsba, itt kapta első fedőnevét: Nguyen, a hazafi. 1919-ben naiv nacionalistaként memorandumban kérte a győztes hatalmaktól hazája függetlenségét, de rá kellett döbbennie, hogy a versailles-i béke nem a kis népek istápolásának érdekében kötődött. 1945-ben felcsillant a remény, hogy Vietnám meg tud szabadulni a japán megszállókkal is jól együttműködő franciáktól. De a gallok, mint egykor a Bourbonok, semmit sem tanultak, s nem felejtettek.
Utcai plakát Hanoi-ban
Fotó: Csermák Zoltán
A hidegháború éveiben az északi részt Kína és a Szovjetunió, Dél-Vietnámot pedig az Amerikai Egyesült Államok támogatta. A feszültségek újabb háborúba torkolltak, amely 1975-ben Saigon elfoglalásával ért véget. Ho Si Minh nem érhette meg a győzelmet, 1969. szeptember 2-án hunyta le örökre a szemét. A kommunista Vietnám sokat köszönhetett az egykori Szovjetuniónak, ezzel magyarázható, hogy amíg az európai demokráciákban a Lenin-szobrok kohókban vagy szoborparkokban végezték, Hanoi-ban egy példánya mégis a városközpontban díszeleg. Az ország újraegyesítésével szép lassan eltűnik az ellenség és a barát, s a vietnámi nép saját harcát vívja az emberibb jövőért.
Hanoi számtalan építészeti érdekességgel, műemlékkel büszkélkedhet, így napokat vesz igénybe, ha kincseit alaposan szeretnénk megismerni. A főváros, ellentétben Saigonnal, évezredes történelemre tekint vissza. Krisztus után 866-ban már fellegvár vigyázta nyugalmát, 1010-ben a kínai Ly dinasztia első uralkodója Dai Nam néven az ország fővárosává tette. A történelem folyamán a város neve számtalanszor változott, a legromantikusabb talán a Thang Long elnevezés, ami Felszálló sárkányt jelent, s a Vörös folyóról felszálló mesebeli lény legendájára támaszkodik. Mai nevét 1831-ben Minh Mang uralkodása alatt kapta, jelentése: Város a folyók között. A francia gyarmatosítók 1873-ban foglalták el, később Francia Indokína székhelyévé tették.
A régi Citadella 1805-ben épült, a sors fintoraként francia segítséggel. Stílusában a híres francia hadiépítész Vauban mintáit követték, aki a régi tökéletes geometriájú erődítések helyett csillagalakzatú, úgynevezett alacsony védműveket alkalmazott. Az épület az egykori Annam tisztviselőinek szolgált lakhelyéül, s a fegyverraktár mellett gabona- és sóraktárak is itt kaptak helyet. Az erődöt a franciák rombolták le, igaz a megszállás után. Mára csupán az 1812-ben épült 60 méter magas hatszögletű zászlótornya hirdeti egykori dicsőségét. A torony mellett kapott helyet a Hadtörténeti Múzeum, ahol a vietnámi háború fegyverei emlékeztetnek a vérzivataros múltra.
A város egyik legjelentősebb építészeti emléke az Irodalom temploma. Egykor Holló-templomként ismerték, a franciák adták mai nevét. 1070-ben, a város alapítása után 60 évvel Konfucius tiszteletére építették, hat évre rá már a fiatalok okítását szolgálta, és mai szemmel az első vietnámi egyetemnek tekinthető. A tananyag részeként a hallgatók régi írásokkal és új irodalmi alkotásokkal is megismerkedtek. A háromtól hét esztendeig tartó tanulmányaik után a legjobbak a király előtt adhattak számot tudásukról. A végzettek a kínai mintára megszervezett közigazgatásban helyezkedtek el.
A vietnámi főváros talán legfestőibb temploma a Doi Can negyedben álló Egylábú pagoda
Fotó: Csermák Zoltán
Az öt udvarra osztott épületegyüttest 350 m hosszú fal veszi körül. A templom formája szigorúan követi a kínai templomépítés szabályait, az udvarokat díszes kapuk választják el egymástól. A szentély legismertebb része, a Khué Van Cac pavilon a vietnámi építészet kis remekműve. A nyitott épületben 82 síremlék, sztélé található, az 1484 és 1779 között doktori fokozatot szerzettek emlékére. A hagyomány tovább él napjainkban is, a vietnámi oktatási miniszter minden évben e falak között köszönti az ország legjobb tanulóit.
A legenda szerint az apró, három négyzetméteres buddhista szentély gyökerei 1049-re nyúlnak vissza. Ekkor a fiúörökös nélküli Ly Thai Tong királynak álmában megjelent Quan Am istenasszony, és lótusztrónján ülve egy fiúgyermeket nyújtott feléje. Nem sokkal később az uralkodónak valóban fiú utóda született, hálája jeléül építtette a pagodát.
Hanoi festői jelképe a Hoan Kiem-tó, a Visszakapott kard tava. Az elnevezéshez ugyancsak legenda kötődik. Le Loi hős az istenektől a tó partján kapott kard segítségével semmisítette meg a betolakodó kínai seregeket. A győztes hadjárat után a hadvezér már királyként tért vissza, hogy hálát adjon a tó isteneinek és szellemeinek. Ekkor hatalmas aranyteknős tűnt elő a habokból, és szájában visszavitte a kardot az isteneknek. A történtek emlékeként a tó közepén háromszintes nyolcszögletű építmény áll, a Teknős-torony. A tó másik kultikus helyéhez, a Jade-hegy templomához egy kecses, napsugár névre keresztelt fahídon juthat el a látogató. Az épület helyén egykoron halászok laktak, majd a 18. században királyi nyári lakot építettek a szigeten. A templom a 19. század óta áll a helyén, s meglepő nyugalmat áraszt Hanoi örök forgatagában.
(folytatjuk)
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Már kisgyermekként tudta, hogy tanítónő szeretne lenni. Azóta harminchét év telt el, Komjátszegi Fábián Réka kezei közül pedig tanítványok százai kerültek ki. Ő ma is ugyanazzal a lelkesedéssel lép be az osztályterembe, mint pályája kezdetén.
Egy elsüllyesztett repülőgép belsejében úszni vagy cápákat figyelni a Vörös-tenger mélyén sokak számára életre szóló élmény. Szabó Kolos brassói búvároktatóval a búvárkodás veszélyeiről, vonzerejéről és az erdélyi lehetőségekről beszélgettünk.
A francia Nemzetgyűlés első olvasatban elfogadta a Korzika autonómiájáról szóló alkotmánymódosítást, amely élénk politikai vitát váltott ki Franciaországban és az Európai Parlamentben is.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!