Ritka alkalom az úrvacsoraosztás Asszonynépe református templomában
Fotó: Székely Ferencz
Asszonynépe református templomában évente egyszer szólal meg a harang, amikor a Járay család és más elszármazottak hazatérnek találkozni, ünnepelni. A gyülekezetnek már csak papíron vannak tagjai, a településen is egyre kevesebben élnek. Helyszíni riportban számolunk be a Fehér megyei szórványtelepülésről.
2025. augusztus 29., 16:372025. augusztus 29., 16:37
2025. augusztus 29., 16:382025. augusztus 29., 16:38
Asszonynépe egy Fehér megyei település, 15 kilométerre fekszik Nagyenyedtől, és ma már csak egy román nyelvű tábla jelzi, hogy hol kell letérni a főútról a völgybe. Augusztusban a szokásosnál nagyobb a nyüzsgés a településen, hiszen az államalapításhoz közel eső szombaton tartották a Járay család és az elszármazottak találkozóját. Idén is a Járay portán gyűltek össze, és közös istentiszteleten vettek részt a kicsi, de szép református templomban.
majd az egybegyűltek a magyarlapádi szórványkollégium ebédlőjében elevenítették fel emlékeiket, illetve meséltek a legutóbbi találkozó óta eltelt esztendőről.
A Fehér megyei szórványtelepülés magyar temploma
Fotó: Székely Ferencz
Gudor Kund Botond, aki hosszú évekig a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese volt, érdeklődésünkre elmondta: a nagyenyedi egyházmegye reformáció korabeli alapítású, s jelenleg magába foglalja az egykori gyulafehérvári, nagyszebeni és hunyadi egyházmegyék néhány gyülekezetét is. Az egyházmegye egy „összetett valóság”: a legtöbb gyülekezet közepes vagy kicsi, kétszáz–háromszáz lelkes. Vannak nagyobbak is, a Nagyenyed környékiek közül Magyarlapád és Csombord, de még Magyarbece is beleillik a képbe, és természetesen Nagyenyed is.
A többi nagyobb gyülekezet az egykori gyulafehérvári egyházmegye szebeni részében található:
Szinte mindig üres, de gondozott
Fotó: Székely Ferencz
„Szólni kell a mély szórványról is, hiszen ezeknek a településeknek a története mutatja a gyülekezetek fogyásának történeteit. Ezek közé tartozik Marosszentimre, Szászsebes, Alvinc, és ide sorolható Asszonynépe is. A mély szórványoknak akkor van szerencséjük, ha egy nagyobb közösség mellett vannak, így missziós kör alakulhat ki. Ez így van Marosszentimre esetében, mert Gyulafehérvár mellett van, Alvinc és Szászsebes is a nagyobb közösségekhez gravitál. Asszonynépének is szerencséje volt, hogy ott van Magyarlapád, de egy másik tényező is számított: 1925-ig ott volt a fugadi Bánffy család, amely aktívan hozzájárult a gyülekezet építéséhez” – fogalmazott a lelkipásztor.
A családi találkozó idei résztvevői
Fotó: Székely Ferencz
Ma már Asszonynépén csak a Járay porta az a hely, ahol az elszármazottak össze tudnak gyűlni, beszélgetni, találkozni. Így volt ez idén is, amikor a Nyárádtőn élő Járay Albert nyitotta ki a kaput, és fogadta az érkezőket. Beszélgetésünk során elmondta, hogy gyermekkorában, az 1950-es években még tíznél több magyar család élt Asszonynépén. 1946-ban kilakoltatták a Csekme és a Finna családot, a Járay család pedig azért maradhatott otthon, mert a föld nem egy néven volt, hanem apa és fia nevén. Magyar tannyelvű iskola nem működött, csak elemi osztály volt román tannyelven. Az akkori iskolát magyar időben építették, de nem kérte senki vissza, így ma romokban áll. Aki továbbtanult, az a nagyenyedi református kollégium diákja lett. Akkoriban volt önálló papja a gyülekezetnek, Baratlus Albert lelkész szolgált ott.
– magyarázza a gazda.
Járay Albert és a családi ház nagyszobája
Fotó: Székely Ferencz
Járay Albert arról is mesél, hogy 1882-ből van egy igazolás, amelyből kiderül: többek között a Csekme és Járay családok házhelyet adtak román családoknak, hogy beköltözhessenek, letelepedhessenek. 1913-ban a népszámláláskor 120 magyar katolikus, unitárius és református, valamint ötszáz román lakott a faluban. Ma már hetvennél kevesebben élnek a településen, állandó magyar lakója pedig nincs. Az utolsó magyar református az ő édesapja volt, aki egyben a gyülekezet gondnoka is volt, és 2002-ben hunyt el. Vannak még olyan magyar családok, amelyek Nagyenyeden élnek, és néha, nyáron hazajárnak Asszonynépére.
A falutalálkozók színhelye, a Járay-porta
Fotó: Székely Ferencz
Beszélgetőtársunktól megtudtuk, hogy 2000-ben Asszonynépén ünnepelték augusztus 20-át: a magyar érdekképviselet sorra vette a Fehér megyei gyülekezeteket, és mindig más helyszínen tartották a magyar államalapítás ünnepét. „Akkor sok elszármazott és sok idegen jött a találkozóra, lehettünk vagy kétszázan, és olyan jól sikerült az esemény, hogy azóta ünnepeljük a Járay családi találkozókat is. Akkor a templomot is felújították, azóta is karbantartják. 2023-ban ünnepeltük a jelenlegi templom felszentelésének századik évfordulóját, minden elszármazott meg volt hívva. Akkor
Az egyik gyermeket örökbe fogadta egy nagynéni, Székelyföldre vitte, így lettek ott is asszonynépi Járayak. Nagyapámnak két testvére volt: Ferenc és Károly, az ő leszármazottaikkal is tartjuk a kapcsolatot. Akkor felolvastam a családfát, elmondtam, hogy kivel ki rokon. Voltak Németországból, Székelyföldről, Magyarországról. Én mindenkit ismertem, de egymást sokan nem” – idézi fel emlékeit Járay Albert.
Így kell húzni a harangot
Fotó: Székely Ferencz
Ma már az asszonynépi református gyülekezetnek csak öt tagja van, azok is csupán papíron, hiszen senki sem él a faluban. Egyháztag Bánffy Farkas fugadi báró, valamint három Járay-leszármazott: Járay Máté, akit ott kereszteltek; Járay István, aki felnőttként ott konfirmált; és egy lelkész, Járay Lóránd, aki Magyarországon szolgál. Idén még valaki konfirmált az asszonynépi templomban, ő az ötödik egyháztag.
Gudor Kund Botond református lelkipásztor
Fotó: Székely Ferencz
Gudor András nyugdíjas református lelkész
Fotó: Székely Ferencz
A szórványnak segítségre van szüksége
Végezetül álljon itt Gudor Kund Botond református lelkész figyelmeztetése, aki arról beszélt, hogy abban a pillanatban, amikor közösségeink és vezetőink csak a nagy gyülekezetekre figyelnek, azokra összpontosítanak – mert ott van szavazat, pénz és ember –, akkor közvetetten azt támogatják, hogy a kis közösségek eltűnjenek. Nem gazdasági és politikai szempontoknak kellene eldönteniük, hogy a tömbben élők hogyan viszonyuljanak a szórványhoz, hanem a segíteni akarásnak. Kellenek olyan települések, mint Asszonynépe vagy Marosszentimre, mert ezek is hozzáadnak a közösségekhez. „A tömbben élőknek át kellene érezniük a szórványban élők küzdelmének súlyát, segíteniük kellene nekik, hogy megmaradjon a templom, legyen hely, ahol családi találkozókat szervezhetnek, ahová az elszármazottak évente legalább egyszer visszatérhessenek.”
Kétmaroknyi ember a kis templomban
Fotó: Székely Ferencz
Fotó: Székely Ferencz
Fotó: Székely Ferencz
Fotó: Székely Ferencz
Fotó: Székely Ferencz
A 15. századi, erdélyi parasztfelkelés vezérének, Budai Nagy Antal kisnemesnek a földjén járunk, a Kolozsvári-dombság elszórványosodott falvaiban. Több településen már nincs magyar, ahol viszont megmaradtunk, oda újabb magyar családok is költöznek.
„Krisztus a jövő, mi együtt követjük őt” – mottóval szervezték meg szombaton Debrecenben a református egység napját, amelyen több ezren énekeltek, imádkoztak, közöttük sokan Erdélyből is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!