Református egységnap és Munkácsy-trilógia Debrecenben

Megtudtuk, hogy az ünneplő közösség között volt a Buenos Airesből érkező argentínai nőszövetségi tag is, aki 12 ezer kilométert utazott, hogy közösségét képviselje az egységnapon.

A Maros megyei gyülekezetek képviselőivel szombaton hajnali ötkor indultunk útnak, hogy részt vegyünk az ünnepségen. Odafele a buszon zsoltárokat és népdalokat énekeltünk, így hangolódva az ünnepi rendezvényekre. Székelyudvarhelyről és környékéről egy nappal korábban elindultak a református hívek és Derecskén aludtak, hogy kipihenten vehessenek részt az egész napos programokon. Voltak Fehér és Kolozs megyéből is, és sokan érkeztek a határ menti települések reformátusai közül is.

A tér egyik részén – a villamossínek mellett – kis vásárt rendeztek be, ahol helyi és környékbeli finomságokat lehetett kóstolni, de kézművestárgyak és könyvsátrak is voltak. A tér másik felén alakították ki a Lehetőségek piacát, ahol az anyaországi református egyház különböző szervezetei mutatkoztak be. Itt beszélgettünk a lepramisszió és a cigány-misszió képviselőivel, de a különböző szociális otthonok képviselői is itt mutatkoztak be.

A város erejét, fejlődésének alapját az adja, hogy egységet mutat befele és kifelé, odafigyel mindenkire.

A tíz fokos kinti hideg elől sokan a református kollégium múzeumában menekültünk, ahol bő egy órát töltöttünk, megismerve az épület és intézmény történelmét. Az is kiderült számunkra, hogy miért kerülhetett ki oly sok tudós, értékes értelmiségi a régi debreceni kollégiumból. Az itt oktatók mindig követték a tudomány fejlődését, a diákoknak mindent megtanítottak, amire szükségük volt nemcsak az életben való boldogulásukhoz, de a tudományos, irodalmi téren való fejlődéshez is.

Megtart bennünket, és mindig vár az Ő templomába. Egyéni életünk, de egyházunk jövője is Isten kezében van és mindnyájan ezért a kegyelemért állhatunk meg Isten színe lőtt. De a kegyelem mellett az ige arról is beszél, hogy tisztelettel kell megállnunk Isten előtt. S bár másképp tiszteli Istent a tiszántúli és a mezőségi református, másképp a komoly székely végvárakban élők és másképp a Duna-melléki reformátusok, de mindannyian úgy kell belépjünk Isten házába, mint az alázatos vámszedő és nem, mint a kevély farizeus.

Az igehirdetés alatt József Attila sorai jutottak eszembe: „Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél.” Hiszen Istenünk szeret és mindig vár.

Végül az egységnap közös úrvacsorázással zárult: 22 megterített asztalnál 72 lelkész osztotta a kenyeret és bort, volt gluténmentes kenyér és szőlőlé is, ez utóbbi azok számára, akik nem akarnak, vagy nem tudnak alkoholos italt inni. Erdélyiként kicsit furcsa volt számomra, hogy a lelkészek fehér kesztyűt viseltek, de ez nem árnyékolta be a közös együttlét megtapasztalását, a közös ének, az imádság, az úrvacsoraosztás felemelő hatását. Érezni lehetett a közösség erejét és jó érzés volt a jelképes egy kenyérből és egy pohárból úrvacsorázni sok ezer reformátussal.

ahol egyre több gyereket nevelnek a háború miatt.

Soli Deo Gloria

Az istentisztelet és a busz indulása közötti másfél órát ismét melegbe húzódva töltöttük el. Ezúttal a Déri Múzeumban tértünk be, ahol megnéztük a temetkezési szokásokról berendezett, látványos kiállításokat, de az igazi célunk a Munkácsy-terem volt. Itt látható a Krisztus szenvedéstörténetét feldolgozó három monumentális méretű alkotás, a Munkácsy-trilógia. A szobában elhelyezett székeken a látogatók leülve is megtekinthetik az Ecce Homo, a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota című alkotásokat.

Hazafelé az egész napig izgalom, élmény és a hideg miatt jócskán elcsigázva, de lelkileg feltöltődve újra zsoltárokat és népdalokat énekeltünk, tanultunk. Közösen fogalmaztuk meg, hogy jó magyar reformátusnak lenni és ilyen közösséghez tartozni. Visszautalva az igehirdetés üzenetére, kimondtuk: Soli Deo Gloria, mindezért egyedül Istené a dicsőség.

korábban írtuk

A Kemény bárók és Sütő András nyomdokain Pusztakamaráson (VIDEÓ)

Keskeny út címmel az Erdélyi Napló hasábjain induló új videós riportsorozatunkban különböző felekezetű gyülekezetek mindennapjait járjuk körül. Elsőként a Kolozs megyei Pusztakamarásra látogattunk.