
Szombatonként jobb hang- és képminőségben élvezhetik a nézők a kedves egyfejű Süsü kortalan kalandjait
Fotó: MTVA
Generációk nőttek fel rajta, dalai és kedves történetei feledhetetlenek, a magyar mesekultúra meghatározó része – éppen ezért kezdeményezte a közmédia, hogy felújított változatot kapjon a Süsü, a sárkány kalandjai. A Nemzeti Archívum restaurátorainak köszönhetően szeptembertől jobb hang- és képminőségben élvezhetik a nézők a kedves egyfejű kortalan kalandjait szombatonként délelőtt a Dunán.
2025. szeptember 14., 15:222025. szeptember 14., 15:22
A Süsü, a sárkány kalandjai felújítása szinte régészi aprólékossággal zajlott: a mágneses hordozón fennmaradt, eredeti SD-minőségű anyagot képkockáról képkockára digitalizálták. „Ez volt az egyik legkedvesebb munkám, hiszen újraélhettem általa a gyerekkoromat” – mondta Szedlák Péter, a projekt vezető restaurátora az M2 Petőfi TV vendégeként. Az Esti Kornél című élő műsorban részletesen beszélt az aprólékos munkáról, amelynek révén
„A folyamat a raktár mélyén kezdődött, ahol a szalagokat gondosan megtisztították és új illesztéseket kaptak. Ezután minden képkockát valós sebességben fotóztak be, így született meg a digitális kópia. A restaurálást vágás, fényelés, majd a kép és a hang tökéletes szinkronba hozása követte” – avatta be a nézőket az archívumi vezető restaurátor. Szedlák Péter kiemelte, a legnagyobb kihívást a zajszűrés jelentette: a kromatikus képzajt mesterséges intelligencia segítségével, mélytanuló rendszerekkel tisztították meg. Hangsúlyozta,
„Ez a munka iskolai keretek között nem tanulható – a tudást és a fortélyokat régi kollégáktól, a gyakorlatban lehet csak elsajátítani, éppen ezért rendkívüli és izgalmas a munkánk” – tette hozzá.

Nyáresti kikapcsolódásra várja nézőit július 13-tól a Duna, minden vasárnap 21 órától egy-egy különleges alkotással idézik fel a magyar filmművészet emlékezetes pillanatait. Nyolc héten át, nyolc film mutatja be a magyar film sokszínűség
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!