A kritikus gondolkodás iskolája – miért kell vitázni tanulni?

Nem az a cél, hogy „ki nyer”, hanem az, hogy minden résztvevő új szempontokkal gazdagodjon.

Egy nagyváradi fiú útja a vitázás világába

Simon Krisztián öt éve találkozott először ezzel a világgal. Egy székelyföldi vitaversenyen próbálta ki magát, és bár kezdetben döcögött a dolog, hamar megérezte a varázsát.

– idézte fel, hozzátéve, hogy ez az élmény nemcsak új hobbit adott neki, hanem pályát is módosított: az orvosi helyett végül a jogi egyetem mellett döntött.

Az egyetemi évei alatt a vitázást intenzíven gyakorolta az MCC egyetemi programjának diákjaként, ahol külön vitakurzus működik három nyelven.

Hetedikesekkel kommunikációs kurzust vezet, középiskolásoknak vitakurzusokat tart, az egyetemistáknak pedig már brit parlamenti vitaformátumban adja át a tudást.

„Más minden korosztály. A kicsiknél a spontaneitás, a gyors reakció a fontos. A nagyobbaknál a retorika, a logikai építkezés, a tudatos önfejlesztés kerül előtérbe” – magyarázza.

A vita pedagógiai ereje

A vitázás sokkal több, mint ügyes beszédtechnika. Azok a diákok, akik bekapcsolódnak, rövid időn belül magabiztosabbá válnak, bátrabban állnak ki közönség elé, és jobban eligazodnak a világban.

A vitázás erre tanít meg: mindig két oldalról kell körüljárni egy kérdést, mérlegelni az érveket és az ellenérveket. Így válik a diák képessé arra, hogy különbséget tegyen a tény és a manipuláció között.

Magyarországon sok pedagógus is felismerte már a módszer erejét. A vitatréner-képzéseken részt vevő tanárok arról számolnak be, hogy így újra közös hangot találnak a diákokkal. Nem csoda: a vita bevonja a diákot, aktív résztvevővé teszi, miközben segít rendszerezni és elmélyíteni a tudását – mesélte Krisztián.

Közben a román diákok körében több működő vitaklub is van, Nyugat-Európában pedig egyenesen természetes, hogy minden iskolában van helye ennek a gyakorlatnak.

korábban írtuk

„A tudást senki nem veheti el tőletek” – Az MCC Középiskolás Programjának diákjai búcsúztak a tanévtől

350 diák fejezte be idén a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Középiskolás Programját. A végzősök július 2-án közös évzáró ünnepségen búcsúzhattak a tanévtől és a programtól a marosvásárhelyi Kultúrpalotában.

Nyelvtanulás, közösség, identitás

A kolozsvári MCC vitaklubjaiban három nyelven – magyarul, románul és angolul – zajlanak a foglalkozások. Ez nemcsak nyelvgyakorlás, hanem mentális rugalmasság is. Sok székelyföldi magyar diáknak például kifejezetten felszabadító, hogy románul, vitajáték formájában kell megszólalnia. Ez oldja a gátlásokat, és segít, hogy a nyelvet ne csak kötelező tantárgyként, hanem kommunikációs eszközként lássák – osztotta meg Krisztián.

Simon Krisztián optimista:

„A diákok nyitottak, motiváltak, tudják, hogy szükség van a vitára. Már csak az kell, hogy a pedagógusok, az iskolák és a döntéshozók is meglássák benne a lehetőséget".

A vita tehát nem veszekedés, hanem gondolkodás. Nem széthúz, hanem közelebb hoz. Nem kocsmaasztal mellett született hangoskodás, hanem egy tanulási, fejlődési folyamat. Erdélyben még csak csírázik, de minden esély megvan rá, hogy virágba boruljon. És talán egyszer eljutunk oda, hogy a gyerekeink nemcsak hallgatják a tananyagot, hanem kérdeznek, érvelnek, vitáznak is – így válnak gondolkodó, felelős polgárokká.

korábban írtuk

Talpas Botond igazgató: az MCC-t janicsárképzőnek tartani hamis vád

Több mint két éve részletes interjúban mutattuk be az olvasóknak a Mathias Corvinus Collegiumot (MCC), amely azóta jelentősen fejlődött. Talpas Botondot, az intézmény erdélyi tevékenységéért felelős igazgatót kérdeztük.