Simon Krisztián fiatalok tucatjait tanítja vitázni Kolozsváron és Erdély más városaiban is
Fotó: MCC Erdély
Nem mindegy, hogy a kocsmaasztal mellett próbáljuk túlkiabálni egymást, vagy tanult érvekkel, szabályok mentén ütköztetjük a véleményeket. Erdélyben is egyre többen fedezik fel a vitázás módszertanát: középiskolások és egyetemisták gyakorolják a Mathias Corvinus Collegium vitaklubjaiban, hogyan lehet gondolkodva, indulatok nélkül beszélni – és meghallgatni.
2025. szeptember 21., 11:022025. szeptember 21., 11:02
2025. szeptember 22., 12:172025. szeptember 22., 12:17
A mindennapokban a vita szónak keserű mellékíze van. Ha valaki azt mondja, hogy vitázni kezd a barátjával vagy a családtagjával, szinte biztosak lehetünk benne: összevesztek. Az erdélyi magyar közéletben sem sokkal jobb a helyzet – a vitát gyakran azonosítjuk a széthúzással, az indulatokkal, a személyeskedéssel.
Nem az a cél, hogy „ki nyer”, hanem az, hogy minden résztvevő új szempontokkal gazdagodjon.
Simon Krisztián öt éve találkozott először ezzel a világgal. Egy székelyföldi vitaversenyen próbálta ki magát, és bár kezdetben döcögött a dolog, hamar megérezte a varázsát.
– idézte fel, hozzátéve, hogy ez az élmény nemcsak új hobbit adott neki, hanem pályát is módosított: az orvosi helyett végül a jogi egyetem mellett döntött.
Az egyetemi évei alatt a vitázást intenzíven gyakorolta az MCC egyetemi programjának diákjaként, ahol külön vitakurzus működik három nyelven.
Hetedikesekkel kommunikációs kurzust vezet, középiskolásoknak vitakurzusokat tart, az egyetemistáknak pedig már brit parlamenti vitaformátumban adja át a tudást.
„Más minden korosztály. A kicsiknél a spontaneitás, a gyors reakció a fontos. A nagyobbaknál a retorika, a logikai építkezés, a tudatos önfejlesztés kerül előtérbe” – magyarázza.
A vitázás sokkal több, mint ügyes beszédtechnika. Azok a diákok, akik bekapcsolódnak, rövid időn belül magabiztosabbá válnak, bátrabban állnak ki közönség elé, és jobban eligazodnak a világban.
A vitázás erre tanít meg: mindig két oldalról kell körüljárni egy kérdést, mérlegelni az érveket és az ellenérveket. Így válik a diák képessé arra, hogy különbséget tegyen a tény és a manipuláció között.
Magyarországon sok pedagógus is felismerte már a módszer erejét. A vitatréner-képzéseken részt vevő tanárok arról számolnak be, hogy így újra közös hangot találnak a diákokkal. Nem csoda: a vita bevonja a diákot, aktív résztvevővé teszi, miközben segít rendszerezni és elmélyíteni a tudását – mesélte Krisztián.
Közben a román diákok körében több működő vitaklub is van, Nyugat-Európában pedig egyenesen természetes, hogy minden iskolában van helye ennek a gyakorlatnak.
350 diák fejezte be idén a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Középiskolás Programját. A végzősök július 2-án közös évzáró ünnepségen búcsúzhattak a tanévtől és a programtól a marosvásárhelyi Kultúrpalotában.
A kolozsvári MCC vitaklubjaiban három nyelven – magyarul, románul és angolul – zajlanak a foglalkozások. Ez nemcsak nyelvgyakorlás, hanem mentális rugalmasság is. Sok székelyföldi magyar diáknak például kifejezetten felszabadító, hogy románul, vitajáték formájában kell megszólalnia. Ez oldja a gátlásokat, és segít, hogy a nyelvet ne csak kötelező tantárgyként, hanem kommunikációs eszközként lássák – osztotta meg Krisztián.
Aki bekapcsolódik a vitaklubokba, magabiztosabb lesz
Fotó: MCC Erdély
Simon Krisztián épp beszélgetésünk előtt nem sokkal tért haza egy szlovéniai tapasztalatcseréről, ugyanis az MCC egy szerb és egy szlovén szervezettel közösen vett részt egy ERASMUS+ projektben (Debating for Diversity), melynek a vitakultúra fejlesztése, terjesztése az egyik fő célja.
Elmesélte, hogy Szlovéniában minden hónapban rendeznek régiós vitaversenyeket, amelyek állandó motivációt adnak a diákoknak.
Látott megannyi jó példát és benne is megfogalmazódott, hogy Erdélyben is lehetne rendszeres, többnyelvű vitaverseny, ami összekapcsolja a középiskolákat, egyetemeket, kisebbségi és többségi közösségeket.
Ez nemcsak nyelvi és retorikai, hanem társadalmi hídépítés is lehetne.
Kisebbségi közösségben élni mindig is kihívást jelentett: hogyan hallassuk a hangunkat, hogyan tudjuk érveinket megfogalmazni a többségi társadalommal szemben. Ha fiataljaink megtanulnak vitázni, azzal nemcsak egyéni készségeket szereznek, hanem a közösség egészét erősítik.
Simon Krisztián optimista:
„A diákok nyitottak, motiváltak, tudják, hogy szükség van a vitára. Már csak az kell, hogy a pedagógusok, az iskolák és a döntéshozók is meglássák benne a lehetőséget".
A vita tehát nem veszekedés, hanem gondolkodás. Nem széthúz, hanem közelebb hoz. Nem kocsmaasztal mellett született hangoskodás, hanem egy tanulási, fejlődési folyamat. Erdélyben még csak csírázik, de minden esély megvan rá, hogy virágba boruljon. És talán egyszer eljutunk oda, hogy a gyerekeink nemcsak hallgatják a tananyagot, hanem kérdeznek, érvelnek, vitáznak is – így válnak gondolkodó, felelős polgárokká.
Több mint két éve részletes interjúban mutattuk be az olvasóknak a Mathias Corvinus Collegiumot (MCC), amely azóta jelentősen fejlődött. Talpas Botondot, az intézmény erdélyi tevékenységéért felelős igazgatót kérdeztük.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!