
Simon Krisztián fiatalok tucatjait tanítja vitázni Kolozsváron és Erdély más városaiban is
Fotó: MCC Erdély
Nem mindegy, hogy a kocsmaasztal mellett próbáljuk túlkiabálni egymást, vagy tanult érvekkel, szabályok mentén ütköztetjük a véleményeket. Erdélyben is egyre többen fedezik fel a vitázás módszertanát: középiskolások és egyetemisták gyakorolják a Mathias Corvinus Collegium vitaklubjaiban, hogyan lehet gondolkodva, indulatok nélkül beszélni – és meghallgatni.
2025. szeptember 21., 11:022025. szeptember 21., 11:02
2025. szeptember 22., 12:172025. szeptember 22., 12:17
A mindennapokban a vita szónak keserű mellékíze van. Ha valaki azt mondja, hogy vitázni kezd a barátjával vagy a családtagjával, szinte biztosak lehetünk benne: összevesztek. Az erdélyi magyar közéletben sem sokkal jobb a helyzet – a vitát gyakran azonosítjuk a széthúzással, az indulatokkal, a személyeskedéssel.
Nem az a cél, hogy „ki nyer”, hanem az, hogy minden résztvevő új szempontokkal gazdagodjon.
Simon Krisztián öt éve találkozott először ezzel a világgal. Egy székelyföldi vitaversenyen próbálta ki magát, és bár kezdetben döcögött a dolog, hamar megérezte a varázsát.
– idézte fel, hozzátéve, hogy ez az élmény nemcsak új hobbit adott neki, hanem pályát is módosított: az orvosi helyett végül a jogi egyetem mellett döntött.
Az egyetemi évei alatt a vitázást intenzíven gyakorolta az MCC egyetemi programjának diákjaként, ahol külön vitakurzus működik három nyelven.
Hetedikesekkel kommunikációs kurzust vezet, középiskolásoknak vitakurzusokat tart, az egyetemistáknak pedig már brit parlamenti vitaformátumban adja át a tudást.
„Más minden korosztály. A kicsiknél a spontaneitás, a gyors reakció a fontos. A nagyobbaknál a retorika, a logikai építkezés, a tudatos önfejlesztés kerül előtérbe” – magyarázza.
A vitázás sokkal több, mint ügyes beszédtechnika. Azok a diákok, akik bekapcsolódnak, rövid időn belül magabiztosabbá válnak, bátrabban állnak ki közönség elé, és jobban eligazodnak a világban.
A vitázás erre tanít meg: mindig két oldalról kell körüljárni egy kérdést, mérlegelni az érveket és az ellenérveket. Így válik a diák képessé arra, hogy különbséget tegyen a tény és a manipuláció között.
Magyarországon sok pedagógus is felismerte már a módszer erejét. A vitatréner-képzéseken részt vevő tanárok arról számolnak be, hogy így újra közös hangot találnak a diákokkal. Nem csoda: a vita bevonja a diákot, aktív résztvevővé teszi, miközben segít rendszerezni és elmélyíteni a tudását – mesélte Krisztián.
Közben a román diákok körében több működő vitaklub is van, Nyugat-Európában pedig egyenesen természetes, hogy minden iskolában van helye ennek a gyakorlatnak.

350 diák fejezte be idén a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Középiskolás Programját. A végzősök július 2-án közös évzáró ünnepségen búcsúzhattak a tanévtől és a programtól a marosvásárhelyi Kultúrpalotában.
A kolozsvári MCC vitaklubjaiban három nyelven – magyarul, románul és angolul – zajlanak a foglalkozások. Ez nemcsak nyelvgyakorlás, hanem mentális rugalmasság is. Sok székelyföldi magyar diáknak például kifejezetten felszabadító, hogy románul, vitajáték formájában kell megszólalnia. Ez oldja a gátlásokat, és segít, hogy a nyelvet ne csak kötelező tantárgyként, hanem kommunikációs eszközként lássák – osztotta meg Krisztián.
Aki bekapcsolódik a vitaklubokba, magabiztosabb lesz
Fotó: MCC Erdély
Simon Krisztián épp beszélgetésünk előtt nem sokkal tért haza egy szlovéniai tapasztalatcseréről, ugyanis az MCC egy szerb és egy szlovén szervezettel közösen vett részt egy ERASMUS+ projektben (Debating for Diversity), melynek a vitakultúra fejlesztése, terjesztése az egyik fő célja.
Elmesélte, hogy Szlovéniában minden hónapban rendeznek régiós vitaversenyeket, amelyek állandó motivációt adnak a diákoknak.
Látott megannyi jó példát és benne is megfogalmazódott, hogy Erdélyben is lehetne rendszeres, többnyelvű vitaverseny, ami összekapcsolja a középiskolákat, egyetemeket, kisebbségi és többségi közösségeket.
Ez nemcsak nyelvi és retorikai, hanem társadalmi hídépítés is lehetne.
Kisebbségi közösségben élni mindig is kihívást jelentett: hogyan hallassuk a hangunkat, hogyan tudjuk érveinket megfogalmazni a többségi társadalommal szemben. Ha fiataljaink megtanulnak vitázni, azzal nemcsak egyéni készségeket szereznek, hanem a közösség egészét erősítik.
Simon Krisztián optimista:
„A diákok nyitottak, motiváltak, tudják, hogy szükség van a vitára. Már csak az kell, hogy a pedagógusok, az iskolák és a döntéshozók is meglássák benne a lehetőséget".
A vita tehát nem veszekedés, hanem gondolkodás. Nem széthúz, hanem közelebb hoz. Nem kocsmaasztal mellett született hangoskodás, hanem egy tanulási, fejlődési folyamat. Erdélyben még csak csírázik, de minden esély megvan rá, hogy virágba boruljon. És talán egyszer eljutunk oda, hogy a gyerekeink nemcsak hallgatják a tananyagot, hanem kérdeznek, érvelnek, vitáznak is – így válnak gondolkodó, felelős polgárokká.

Több mint két éve részletes interjúban mutattuk be az olvasóknak a Mathias Corvinus Collegiumot (MCC), amely azóta jelentősen fejlődött. Talpas Botondot, az intézmény erdélyi tevékenységéért felelős igazgatót kérdeztük.
Pár napig még kitart a csapadékos, hűvös időjárás, húsvétra azonban kellemesen meleg, napos idő várható, 20 fok körüli csúcshőmérséklettel.
A bárányhúsból készült étkek sok erdélyi család húsvéti ünnepi menüsorozatának elmaradhatatlan alkotóelemei: ilyen a bárányfejleves, töltött bárány, vagy a belsőségekből készülő bárányfasírt.
Táj, zene és belső képek találkoznak Rácz Magda munkáiban. A Székelyföldről indult alkotó évtizedeken át rajztanárként dolgozott, miközben festett, grafikákat készített és szőtt.
A drága energia, a méregdrága üzemanyag és az egyre erőteljesebb megélhetési nyomás korában egyre kevésbé látszik elvont brüsszeli jelszónak, buta és költséges hóbortnak a zöld átállás Erdélyben.
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Tóth László kézdivásárhelyi újságíró halk szavú ember: székely lévén akkor szólal meg, ha van mondanivalója. Úgy tűnik, ez kissé zavarja is, s ha nem kívánja verbálisan közkinccsé tenni gondolatait, azokat papírra veti.
Dr. Székely-Szentmiklósi István negyvenöt éve családorvos a Szilágyságban – pályája egyszerre jelent hivatást, alkalmazkodást és közösségi elköteleződést.
Feleségként biztosították a hátteret, ápolóként segítettek, fegyvert ragadva csatlakoztak a harcokhoz. Az 1848–49-es szabadságharc asszonyait a korabeli lapokból, a visszaemlékezésekből ismerhetjük. A Teleki Tékában kiállítással tisztelegnek előttük.
Az elmúlt napok kellemesen meleg tavaszias időjárását az előttünk álló egy hétben néhány fokos lehűlés váltja fel, a nappali csúcsértékek nem haladják meg a 11–13 fokot. Erőteljes felhőképződésre, elszórtan esőre, záporokra kell számítani.
Miközben Traian Băsescu volt államfő reálisnak tartja, hogy Irán beváltja fenyegetését, és megtámadja Romániát az amerikai katonai eszközök befogadása miatt, szakértők óvatosságra intenek a kérdésben.
szóljon hozzá!