A vidéki élet illúziója: miért csalóka a falura költözés statisztikája Romániában?

Városszerű életforma keresése falun

– A nagyvárosok szomszédságában egyre népesebbé váló „alvófalvak” mellett vajon kimutatható-e olyan trend is, hogy olyanok költöznek falura, akik nem a közeli városba akarnak ingázni, hanem helyben dolgoznak – gazdálkodnak, faluturizmusból élnek vagy más helyi szolgáltatást végeznek?

– Ilyen embereket nyilván lehet találni, de itt nem tömegjelenségről van szó. Az a jellemző, hogy aki rászánja magát a költözésre, olyan települést keres, ahol alacsonyabbak az ingatlanárak, illetve tömbházból kertes ház irányába mozdul el. Az emberek inkább a kertvárosi övezetet kedvelik, ahol városszerű életformát tudnak folytatni. Nem az a tapasztalat, hogy akik kiköltöznek falura, azok elkezdenek gazdálkodni. Éppen emiatt számos településen kezd konfliktus kialakulni a falun élő „őslakosok” és a beköltözők között. Amikor a mérleg átbillen a „jövevények” oldalára, akár a helyi önkormányzati vezetést is meg tudják változtatni.

• Konfliktusok alakulnak ki a beköltözők és a helyiek között például a sertéstartás okán, mert a kertvárosi céllal kitelepülők számára zavaró a helyi gazdák állattartása.
• Az is konfliktusforrás, hogy a vasárnapi templomozás idején például egy betelepülő géppel füvet nyír, amihez a templomba járó helyiek vasárnap délelőtt nincsenek hozzászokva.
• Magyarországon például megjelent egy olyan jogszabály, amely szerint egy település helyi önkormányzata dönthet arról, beenged-e valakit lakni a településre. Ezt a lehetőséget a helyi közösség mérlegelésére bízzák.

– Erdélyi magyar mezőgazdasági szakemberek kongatják a vészharangot, hogy a Dél-Romániában nagy léptékkel elindult birtokkoncentráció egész falvakat népteleníthet el, ami katasztrofális következményekkel járhat a vidéki életre nézve. Mekkora a veszély?

– Ha megnézzük az utóbbi húsz esztendő birtokviszonyait, azt látjuk, hogy Romániában található az Európai Unió teljes birtokszámának egyharmada, ami azt jelenti, hogy hihetetlenül elaprózódott birtokszerkezettel rendelkezünk. Az uniós támogatáspolitika szempontjából ez egyértelmű hátrány, ugyanakkor az az előnye, hogy itt még van kapcsolat a falu és a föld között. Ha a szomszédos Kelet-Magyarországot nézzük, ez a fajta kapcsolat már rég megszűnt: a falu határában található termőföldek koncentrált birtokokká váltak. Az előnye az, hogy hatékony mezőgazdasági tevékenység alakult ki, a hátránya viszont, hogy csak egy nagyon szűk rétegnek van köze a termőföldhöz. Románia is ebbe az irányba indult el.

Ebben számunkra sok veszély van, aminek nem lehet örülni. Az egyik nagy veszély az, hogy egy ilyen típusú átszervezéssel keverednének a történelmi területek, összemosódnának az identitások. Azt gondolom, hogy a váradiak nem örülnének annak, ha egy új közigazgatási felosztásban mondjuk Kolozsvárhoz tartoznának. Itt mindig a részletekben rejlik az ördög, ezért fontos tudni, hogy milyen önkormányzatokat vonnának össze egymással. A közigazgatás koncentrációja elsősorban azt jelenti, hogy a helyi közösségek szintjétől távolodik el a jelenlegi közigazgatás szintje, ami az emberek számára hátrányt jelent.

korábban írtuk

Nadrágszíjparcellákon nem lehet korszerű gazdálkodást folytatni – A LAPAR elnöke a Krónikának

Borúsan látja a nadrágszíjparcellákkal küszködő mezőgazdasági termelők helyzetét Nicu Vasile, a Romániai Mezőgazdasági Termelők Egyesületeinek Ligája (LAPAR) elnöke. A szakember prioritásnak nevezte a földek tagosítását a Krónikának adott interjúban.

– A népességmozgásnak a nagyvárosok köré koncentrálódása viszont azt jelenti, hogy a távolabbi vidékek egyre súlytalanabbá és érdektelenebbé válnak, egy-egy faluban pedig valaki majd utolsónak lekapcsolja a villanyt. Hamis szlogen lett, hogy az Európai Unió támogatáspolitikájának köszönhetően sikerül felzárkóztatni a leszakadó vidéket?

– A romániai valóság azt mutatja, hogy már most is – de a jövőben még inkább – a metropoliszövezetekben található városok és a köréjük szerveződő ipari parkok a lakosság fő foglalkoztatói. Amikor ebből a 30–40 kilométeres övezetből kilépünk, azt fogjuk látni, hogy a távolabbi periférikus önkormányzatokban a polgármesteri hivatal és a helyi iskola a legfontosabb munkaadó, alig van más foglalkoztatási lehetőség.

Miután Brüsszel erről az ágazatról kezdi levenni a kezét – mert más prioritásai vannak –, adódik a nagy kérdés, hogy milyen jövő vár a romániai, de tágabb értelemben az európai uniós mezőgazdaságra. A mi családi gazdaságaink eddig sem tudtak felzárkózni a nyugat-európai szintre – ami alternatívát jelenthetne a vidéki életforma megerősödésére –, ezután pedig még annyi esélyük sem lesz, mint eddig. A gazdálkodás mint életforma továbbra sem vonzza tömegesen az embereket, ilyen szempontból nincs trendváltás Romániában, tehát aki falura költözik, az innen a jobb kereseti lehetőségeket kínáló városokba szeretne bejárni.

korábban írtuk

Mezőgazdaság: a több lábon állás jelenti a jövőt (VIDEÓ)

Hűen tükrözi a nehéz helyzetben lévő mezőgazdaságban uralkodó állapotokat, hogy a gazdák 1,5 milliárd eurónyi hitelállományt görgetnek maguk előtt, aminek három hónapja nem fizették a törlesztőrészletét – mutatott rá Fazakas Miklós, az RMGE Maros elnöke.