
Szászfenes: 50 ezres óriásfalu a kincses város árnyékában, ami jól mutatja a csalóka népmozgási statisztikákat
Fotó: Facebook
Első látásra biztató statisztikák láttak napvilágot az elmúlt években arról, hogy sokan visszaköltöztek falura, a városi életforma helyett inkább a vidéket választották. Ez azonban csalóka trend, mert a Krónika által megkérdezett szakember szerint egyértelműen a nagyvárosok körüli „alvófalvak” duzzadnak még nagyobbra, miközben nem számottevő a falun gazdálkodásból megélni akarók létszámgyarapodása. Szilágyi Ferenc egyetemi docenst, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának dékánját arról faggattuk, milyen irányba tart a romániai városok és falvak fejlődése, felzárkóztatható-e a leszakadó vidék, és ennek fényében milyen modellt kereshet a román politikum a területi-közigazgatási átszervezéshez.
2025. november 14., 07:592025. november 14., 07:59
2025. november 14., 10:102025. november 14., 10:10
– Számos statisztika látott napvilágot az elmúlt hónapokban arról, hogy masszívabb arányú falura költözés tapasztalható országszerte. Ezek a kimutatások mit takarnak?
– Itt tulajdonképpen a szuburbanizáció jelenségéről van szó, amit jól mutat, hogy erőteljesebb népességmozgás tapasztalható Jászvásár (Iași), Bukarest, Temesvár, Kolozsvár, Craiova és Nagyvárad körüli településekre, falvakba. Ha példaként megnézzük Kolozs megyét, akkor jól látható, hogy a falura irányuló népességmozgás első számú céltelepülése a Kolozsvár szomszédságában található Szászfenes. Ez a jelenség nyilván nem most kezdődött – 1996 volt az első olyan esztendő, amikor országos szinten kiegyenlítődött a városra, illetve a falura költözők aránya –, ez a koronavírus-járvány időszaka alatt erősödött meg, és ha kisebb hullámban is, de azóta is tart.
– A nagyvárosok szomszédságában egyre népesebbé váló „alvófalvak” mellett vajon kimutatható-e olyan trend is, hogy olyanok költöznek falura, akik nem a közeli városba akarnak ingázni, hanem helyben dolgoznak – gazdálkodnak, faluturizmusból élnek vagy más helyi szolgáltatást végeznek?
– Ilyen embereket nyilván lehet találni, de itt nem tömegjelenségről van szó. Az a jellemző, hogy aki rászánja magát a költözésre, olyan települést keres, ahol alacsonyabbak az ingatlanárak, illetve tömbházból kertes ház irányába mozdul el. Az emberek inkább a kertvárosi övezetet kedvelik, ahol városszerű életformát tudnak folytatni. Nem az a tapasztalat, hogy akik kiköltöznek falura, azok elkezdenek gazdálkodni. Éppen emiatt számos településen kezd konfliktus kialakulni a falun élő „őslakosok” és a beköltözők között. Amikor a mérleg átbillen a „jövevények” oldalára, akár a helyi önkormányzati vezetést is meg tudják változtatni.
– Erdélyi magyar mezőgazdasági szakemberek kongatják a vészharangot, hogy a Dél-Romániában nagy léptékkel elindult birtokkoncentráció egész falvakat népteleníthet el, ami katasztrofális következményekkel járhat a vidéki életre nézve. Mekkora a veszély?
– Ha megnézzük az utóbbi húsz esztendő birtokviszonyait, azt látjuk, hogy Romániában található az Európai Unió teljes birtokszámának egyharmada, ami azt jelenti, hogy hihetetlenül elaprózódott birtokszerkezettel rendelkezünk. Az uniós támogatáspolitika szempontjából ez egyértelmű hátrány, ugyanakkor az az előnye, hogy itt még van kapcsolat a falu és a föld között. Ha a szomszédos Kelet-Magyarországot nézzük, ez a fajta kapcsolat már rég megszűnt: a falu határában található termőföldek koncentrált birtokokká váltak. Az előnye az, hogy hatékony mezőgazdasági tevékenység alakult ki, a hátránya viszont, hogy csak egy nagyon szűk rétegnek van köze a termőföldhöz. Románia is ebbe az irányba indult el.
Szilágyi Ferenc egyetemi oktató térképen mutatja a nagyvárosok körüli koncentrációt
Fotó: Makkay József
– Ez akár előszobája is lehet az ország területi-adminisztratív átszabásának, hiszen egyre többen beszélnek arról, hogy túl nagy terhet ró az országra az egyre jobban elnéptelenedő kis falvak fenntartása. Merre tartunk?
Ebben számunkra sok veszély van, aminek nem lehet örülni. Az egyik nagy veszély az, hogy egy ilyen típusú átszervezéssel keverednének a történelmi területek, összemosódnának az identitások. Azt gondolom, hogy a váradiak nem örülnének annak, ha egy új közigazgatási felosztásban mondjuk Kolozsvárhoz tartoznának. Itt mindig a részletekben rejlik az ördög, ezért fontos tudni, hogy milyen önkormányzatokat vonnának össze egymással. A közigazgatás koncentrációja elsősorban azt jelenti, hogy a helyi közösségek szintjétől távolodik el a jelenlegi közigazgatás szintje, ami az emberek számára hátrányt jelent.

Borúsan látja a nadrágszíjparcellákkal küszködő mezőgazdasági termelők helyzetét Nicu Vasile, a Romániai Mezőgazdasági Termelők Egyesületeinek Ligája (LAPAR) elnöke. A szakember prioritásnak nevezte a földek tagosítását a Krónikának adott interjúban.
– A népességmozgásnak a nagyvárosok köré koncentrálódása viszont azt jelenti, hogy a távolabbi vidékek egyre súlytalanabbá és érdektelenebbé válnak, egy-egy faluban pedig valaki majd utolsónak lekapcsolja a villanyt. Hamis szlogen lett, hogy az Európai Unió támogatáspolitikájának köszönhetően sikerül felzárkóztatni a leszakadó vidéket?
– A romániai valóság azt mutatja, hogy már most is – de a jövőben még inkább – a metropoliszövezetekben található városok és a köréjük szerveződő ipari parkok a lakosság fő foglalkoztatói. Amikor ebből a 30–40 kilométeres övezetből kilépünk, azt fogjuk látni, hogy a távolabbi periférikus önkormányzatokban a polgármesteri hivatal és a helyi iskola a legfontosabb munkaadó, alig van más foglalkoztatási lehetőség.
Miután Brüsszel erről az ágazatról kezdi levenni a kezét – mert más prioritásai vannak –, adódik a nagy kérdés, hogy milyen jövő vár a romániai, de tágabb értelemben az európai uniós mezőgazdaságra. A mi családi gazdaságaink eddig sem tudtak felzárkózni a nyugat-európai szintre – ami alternatívát jelenthetne a vidéki életforma megerősödésére –, ezután pedig még annyi esélyük sem lesz, mint eddig. A gazdálkodás mint életforma továbbra sem vonzza tömegesen az embereket, ilyen szempontból nincs trendváltás Romániában, tehát aki falura költözik, az innen a jobb kereseti lehetőségeket kínáló városokba szeretne bejárni.

Hűen tükrözi a nehéz helyzetben lévő mezőgazdaságban uralkodó állapotokat, hogy a gazdák 1,5 milliárd eurónyi hitelállományt görgetnek maguk előtt, aminek három hónapja nem fizették a törlesztőrészletét – mutatott rá Fazakas Miklós, az RMGE Maros elnöke.
Hatalmas szabadtéri konyhává vált vasárnap Nagyszalonta főtere, ahol rekordkísérletként 5100 liter gulyást főztek bölényhúsból a hajdúváros alapításának 420. évfordulója tiszteletére.
Már a végéhez közelednek a munkálatok az észak-erdélyi autópálya Magyarnádas és Magyarzsombor közötti szakaszán.
Kevesen tudják, hogy Kós Károly készítette a Kolozsvár melletti „magyar sziget”, Györgyfalva kultúrotthonának eredeti terveit, ám az épület már átadásakor is alig tükrözte elképzeléseit.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a nemzetközi fórumok és jogsegélyszolgálatok tájékoztatásával és bevonásával próbál gátat szabni a nagyváradi premontrei rendház körül kialakult egyház- és magyarellenes eseményeknek.
Orvosi premiernek számít, hogy elvégezték Kolozsváron az első robotsebészeti beavatkozást a Prof. Dr. Ion Chiricuță Onkológiai Intézetben.
Hamarosan elkészül az észak-erdélyi autópálya egyik Szilágy megyei, Magyarzsombor és Vaskapu közötti szakasza.
Kilőttek egy medvét Brassó területén – közölte pénteken a város önkormányzata.
Balesetet szenvedett a hadsereg három Piranha 5 típusú páncélozott szállítójárműve csütörtök este.
Romániában a barnamedve-állomány kérdése az elmúlt évtizedben súlyos társadalmi és közbiztonsági konfliktussá vált. A növekvő számú medvetámadás, az emberi áldozatok, valamint a politikai és szakmai szereplők közötti vita élesé teszi a helyzetet.
Sokan örülnek, mások viszont nem lelkesednek azért, hogy Marosvásárhelyre látogat Krasznahorkai László Nobel-díjas író, aki az EMKE Maros megyei szervezete és a Látó folyóirat szerkesztősége meghívására tart író-olvasó találkozót.
szóljon hozzá!