VEZÉRCIKK – Luxusszolgáltatásként tekint a romániai vasúti szállításra a szakértői kormány közlekedési minisztere, aki ezzel a kijelentésével beállt a Cioloș-kabinet olykor félrebeszélő tárcavezetői sorába.
2016. július 05., 19:292016. július 05., 19:29
Pedig Dan Costescu – aki kedden délután benyújtotta lemondását – önéletrajza szerint valóban szakember: sokéves, külföldön is gyarapított tapasztalattal rendelkezik, főleg vasutas berkekben. Ám meglehet, hogy éppen a német „szakiskola” túlzott sulykolása vakította el, amikor a romániai helyzetre tekintve kijelentette, természetes, hogy a vonatjegy nálunk is drága legyen, ugyanis ez minden civilizált országban így van – a vasúti közlekedés luxus, amit meg kell fizetni. Ráadásul a miniszter szerint sok romániai szerelvény kellemes meglepetést szerezhet, például azoknak, akik a Fekete-tengerre utaznak.
Costescu két héttel azután nyilatkozta ezt, hogy az Arad–Mangalia-gyors rekordot jelentő, 8 és fél órás késéssel ért a tengerpartra a töltés menti földcsuszamlás, majd a mozdony meghibásodása miatt. Jelenleg több, az országot átszelő vonalon késés nélkül is kétszer annyi időbe telik az út megtétele, mint a második világháború előtt. Érthető, hogy az Európai Unió 2014-ben kötelezettségszegési eljárást indított Románia ellen a biztonságos vasúti közlekedés irányelveinek semmibe vétele miatt.
A bukaresti kormány nagyberuházási tervekkel mentegetőzött, ám ezekben sem az átfogó felzárkózást, a sín- és szerelvénycserét helyezte előtérbe: inkább ötven százalékkal csökkentené a hálózat hosszát. Miközben kimutatások szerint csak idén 1,4 milliárd lejre lenne szükség ahhoz, hogy a jelenlegi, már jó ideje „behúzott kézifékkel” számolt menetidőt tartani tudják a járatok, az összeg töredékéből foldozgatnak itt-ott, a szűnni nem akaró biztonsági problémákra pedig nagyrészt azzal reagálnak, hogy továbblassítják a vonatokat, vagy kiveszik őket a menetrendből.
A civilizáció egyik nagy vívmányának, a vasútnak nemcsak a pénzhiány miatt vannak megszámlálva a napjai Romániában: az elmúlt 25 évben egymást követték vezető tisztségekben a hozzá nem értő döntéshozók, és persze a politikai akarat is hiányzott. Costescu szerint most a közútfejlesztés a legfontosabb. Ezt bizony nem luxus kijelenteni, hiszen oly sok minisztertől hallottuk már ezt a rádióban, miközben Erdély szépségeiben gyönyörködtünk a városokat övező forgalmi dugóban, egy vasúti sorompó vagy a mindennapos sávlezárást jelző, „pingpongütős” szaki előtt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Talán a múlt heti gazdatüntetés szélsőjobb általi eltérítése is hozzájárult, de most úgy tűnik, a román hatóságok úgy döntöttek, végleg megpróbálnak leszámolni a kortárs romániai szélsőjobboldal ikonjával, Călin Georgescuval.
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.
Ötszáz évvel a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája után országszerte megemlékezésekkel és katonai tiszteletadással hajtottak fejet a mohácsi csata áldozatai előtt.
Amikor történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a mohácsi vész fél évezredes évfordulójára emlékezünk, hiszen emlékezni mindenkoron szent kötelesség, szükséges áttekinteni az előzményeket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!