VEZÉRCIKK – Luxusszolgáltatásként tekint a romániai vasúti szállításra a szakértői kormány közlekedési minisztere, aki ezzel a kijelentésével beállt a Cioloș-kabinet olykor félrebeszélő tárcavezetői sorába.
2016. július 05., 19:292016. július 05., 19:29
Pedig Dan Costescu – aki kedden délután benyújtotta lemondását – önéletrajza szerint valóban szakember: sokéves, külföldön is gyarapított tapasztalattal rendelkezik, főleg vasutas berkekben. Ám meglehet, hogy éppen a német „szakiskola” túlzott sulykolása vakította el, amikor a romániai helyzetre tekintve kijelentette, természetes, hogy a vonatjegy nálunk is drága legyen, ugyanis ez minden civilizált országban így van – a vasúti közlekedés luxus, amit meg kell fizetni. Ráadásul a miniszter szerint sok romániai szerelvény kellemes meglepetést szerezhet, például azoknak, akik a Fekete-tengerre utaznak.
Costescu két héttel azután nyilatkozta ezt, hogy az Arad–Mangalia-gyors rekordot jelentő, 8 és fél órás késéssel ért a tengerpartra a töltés menti földcsuszamlás, majd a mozdony meghibásodása miatt. Jelenleg több, az országot átszelő vonalon késés nélkül is kétszer annyi időbe telik az út megtétele, mint a második világháború előtt. Érthető, hogy az Európai Unió 2014-ben kötelezettségszegési eljárást indított Románia ellen a biztonságos vasúti közlekedés irányelveinek semmibe vétele miatt.
A bukaresti kormány nagyberuházási tervekkel mentegetőzött, ám ezekben sem az átfogó felzárkózást, a sín- és szerelvénycserét helyezte előtérbe: inkább ötven százalékkal csökkentené a hálózat hosszát. Miközben kimutatások szerint csak idén 1,4 milliárd lejre lenne szükség ahhoz, hogy a jelenlegi, már jó ideje „behúzott kézifékkel” számolt menetidőt tartani tudják a járatok, az összeg töredékéből foldozgatnak itt-ott, a szűnni nem akaró biztonsági problémákra pedig nagyrészt azzal reagálnak, hogy továbblassítják a vonatokat, vagy kiveszik őket a menetrendből.
A civilizáció egyik nagy vívmányának, a vasútnak nemcsak a pénzhiány miatt vannak megszámlálva a napjai Romániában: az elmúlt 25 évben egymást követték vezető tisztségekben a hozzá nem értő döntéshozók, és persze a politikai akarat is hiányzott. Costescu szerint most a közútfejlesztés a legfontosabb. Ezt bizony nem luxus kijelenteni, hiszen oly sok minisztertől hallottuk már ezt a rádióban, miközben Erdély szépségeiben gyönyörködtünk a városokat övező forgalmi dugóban, egy vasúti sorompó vagy a mindennapos sávlezárást jelző, „pingpongütős” szaki előtt.
Ötszázhetven évvel ezelőtt, 1456. augusztus 11-én, a nándorfehérvári diadal után három héttel pestis áldozata lett Hunyadi János hadvezér.
Románia Európa egyik legjobb mezőgazdasági adottságokkal rendelkező országa, mégis importra szorul az alapvető élelmiszerekből. A gondot nem a termőföld vagy a gazdák hiánya, hanem az évtizedek óta következetlen agrárpolitika okozza.
Az embereknek egyre inkább elegük van a pártok közötti marakodásból, amely hónapok óta tartó politikai patthelyzetet eredményezett, valamint azt, hogy az országnak a válságos időszakban nincs teljes hatáskörrel rendelkező kormánya.
Életveszélyes fenyegetést kapott egy magyarországi előadó, ezért lemondta székelyföldi koncertjét. A botrány túlmutat Majkán, és a magyar közélet nagyon aggasztó állapotairól árulkodik.
Hogy Romániában gyanúsan tekintenek a kettős állampolgárokra, nem újdonság, azt már megszokták az erdélyi magyarok. De enyhén szólva meglepő, hogy Magyarországon is indulatokat gerjeszt a kettős állampolgárság kérdése.
A közép-európai ember kényelmi illúziójának végét jelzi mindaz, ami most az életadó, elnyűhetetlennek hitt kék szalagunkkal, a Dunával történik. És abból kifolyólag velünk, mindannyiunkkal.
Miközben eddig jóformán csak passzív szemlélőként kísérte az ország légterét megsértő orosz drónokat, hirtelen igencsak hiperaktív lett a román légierő.
Történelmi fordulóponthoz érkezett a hírfogyasztás. A kérdés már nem csak az, hogy hol olvassuk a híreket, hanem akarunk-e még egyáltalán szembenézni velük.
Egyetlen félreértelmezett hír is elég ahhoz, hogy egy reményvesztett közösségben újra fellobbanjon a remény. Parajd esetében azonban a valóság ismét józanítóbbnak bizonyult a politikai diadaljelentéseknél.
A történelem nemcsak hősökről, hanem árulókról is szól, mégha igencsak keveset emlegetjük őket. A sport világában is beszélhetünk eredményességről és eredménytelenségről egyaránt, sztárokról és – antisztárokról.
szóljon hozzá!