VEZÉRCIKK – Luxusszolgáltatásként tekint a romániai vasúti szállításra a szakértői kormány közlekedési minisztere, aki ezzel a kijelentésével beállt a Cioloș-kabinet olykor félrebeszélő tárcavezetői sorába.
2016. július 05., 19:292016. július 05., 19:29
Pedig Dan Costescu – aki kedden délután benyújtotta lemondását – önéletrajza szerint valóban szakember: sokéves, külföldön is gyarapított tapasztalattal rendelkezik, főleg vasutas berkekben. Ám meglehet, hogy éppen a német „szakiskola” túlzott sulykolása vakította el, amikor a romániai helyzetre tekintve kijelentette, természetes, hogy a vonatjegy nálunk is drága legyen, ugyanis ez minden civilizált országban így van – a vasúti közlekedés luxus, amit meg kell fizetni. Ráadásul a miniszter szerint sok romániai szerelvény kellemes meglepetést szerezhet, például azoknak, akik a Fekete-tengerre utaznak.
Costescu két héttel azután nyilatkozta ezt, hogy az Arad–Mangalia-gyors rekordot jelentő, 8 és fél órás késéssel ért a tengerpartra a töltés menti földcsuszamlás, majd a mozdony meghibásodása miatt. Jelenleg több, az országot átszelő vonalon késés nélkül is kétszer annyi időbe telik az út megtétele, mint a második világháború előtt. Érthető, hogy az Európai Unió 2014-ben kötelezettségszegési eljárást indított Románia ellen a biztonságos vasúti közlekedés irányelveinek semmibe vétele miatt.
A bukaresti kormány nagyberuházási tervekkel mentegetőzött, ám ezekben sem az átfogó felzárkózást, a sín- és szerelvénycserét helyezte előtérbe: inkább ötven százalékkal csökkentené a hálózat hosszát. Miközben kimutatások szerint csak idén 1,4 milliárd lejre lenne szükség ahhoz, hogy a jelenlegi, már jó ideje „behúzott kézifékkel” számolt menetidőt tartani tudják a járatok, az összeg töredékéből foldozgatnak itt-ott, a szűnni nem akaró biztonsági problémákra pedig nagyrészt azzal reagálnak, hogy továbblassítják a vonatokat, vagy kiveszik őket a menetrendből.
A civilizáció egyik nagy vívmányának, a vasútnak nemcsak a pénzhiány miatt vannak megszámlálva a napjai Romániában: az elmúlt 25 évben egymást követték vezető tisztségekben a hozzá nem értő döntéshozók, és persze a politikai akarat is hiányzott. Costescu szerint most a közútfejlesztés a legfontosabb. Ezt bizony nem luxus kijelenteni, hiszen oly sok minisztertől hallottuk már ezt a rádióban, miközben Erdély szépségeiben gyönyörködtünk a városokat övező forgalmi dugóban, egy vasúti sorompó vagy a mindennapos sávlezárást jelző, „pingpongütős” szaki előtt.
A moldovai választások nyomán egyelőre elhárult annak a veszélye, hogy Oroszország befolyási övezete újabb országgal gyarapodjon, ám biztosak lehetünk benne: Moszkva nem tesz le arról, hogy helyzetbe kerüljön a Pruton túli országban.
Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter a jelek szerint mindent elkövet azért, hogy elnyerje a Dan Tanasă leglelkesebb követője címet.
Szemléletes szlengkifejezéssel élve az elmúlt napok drónincidenseivel Putyin elnök bekóstolta a NATO-t, a katonai szövetség pedig a hurrápotimista kommentárok ellenére nem vizsgázott a legfényesebben, miközben az ukrajnai háború tovább eszkalálódott.
Egyre több sebből vérzik a Bolojan-kormány reformcunamija minden fronton, amivel az elszabadult román államháztartást próbálja rendbe hozni. Az a legnagyobb baj vele, hogy kivitelezéséhez nincs meg a társadalom nagyobb részének a támogatása.
Talán nem vagyunk egyedül azzal, hogy inkább azon lepődtünk volna meg, ha az EB elfogadja a nemzeti régiók támogatásáról szóló erdélyi kezdeményezést. Így nem is csodálkozunk azon, hogy a testület lesöpörte az asztalról a projektet.
A várakozásoknak megfelelően túlélte ugyan a bukaresti kormány a bizalmatlansági indítványokat, ám a társadalmi és koalíciós feszültségek továbbra is próbára teszik a kabinetet. Ezen belül Ilie Bolojan alatt erősen inog a miniszterelnöki szék.
Példás, dicséretes reakciók egész sorát váltotta ki a napokban Bukarestben történt sajnálatos incidens, amelynek során egy fiatal rasszista indíttatásból rátámadt egy bangladesi ételfutárra.
Olyan az ukrajnai rendezés ügye, mint egy hullámvasút: egyszer a Donald Trump által szorgalmazott béke lehetősége repít a magasba, máskor a tűzszüneti megállapodás látszólagos esélytelensége taszítja mélybe a világot.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
szóljon hozzá!