VEZÉRCIKK – Száz nappal ezelőtt még nagyon más világ volt. Klaus Johannis államelnökké való megválasztása már-már végleg eltemetett reményeket ébresztett a társadalomban, s ezek a remények száz nap múltán sem látszanak kihunyni.
2015. április 01., 20:162015. április 01., 20:16
Csakhogy száz nap oly kevés évtizedes – évszázados? – rossz beidegződések gyökeres kiirtásához. A tévé nyilvánossága előtt és a Facebookon vont mérleget eddigi elnökléséről Románia első nem román nemzetiségű államfője. A nem román nemzetiség ebben az esetben nem puszta szóvirág vagy kisebbségvédelmi megjelölés – és főleg nem abban az értelemben, ahogy mi, magyarok értelmezzük a kérdést –, hanem a társadalmat át és átszövő korrupcióval szembeni következetesség, a felelősségvállalással kapcsolatos mentalitás fokmérője.
Nem meglepő hát, hogy elemzőbeszédében Johannis elsősorban a bukaresti parlamentet bírálta, amely szerinte akadályozza az igazságszolgáltatást. Kétségtelen: a gyanúba keveredett képviselők és szenátorok parlamenti védettsége foggal-körömmel való védelmezésének akkor sincs túl jó üzenete, ha amúgy a „bilincscsörgés” többször is bántóan zajosnak tűnt.
Dan Şova legutóbbi esetétől látszik túlcsordulni a pohár. Miután a PSD-s honatya ügye eleve több sebből vérzik, legutóbbi parlamenti megvédelmezése már-már a bűnrészesség határát súrolja. És nem enged szabadulni attól az erősődő meggyőződéstől, hogy felszínen tartása már sokkal inkább Victor Ponta védelmét szolgálja, nem pedig a parlamenti társaknak a kolléga ártatlanságába vetett hitének kifejeződése. A Ponta-kormány épp Şova megvédésével veszítette el maradék morzsányi hitelét.
Johannis szemmel láthatóan nem hajlandó belemenni a parlament közvetlen megregulázásába, amit a Băsescun és társain szocializálódott román közvélemény szinte rossz néven vesz tőle. A szavazói többség általi legitimációt továbbra is többre tartja, mint bármilyen parlamenti konjunktúratöbbséget.
Talán még fel sem tudjuk mérni, merre, illetve milyen messzire vezet a száz nappal ezelőtt elkezdett út. Persze csak akkor, ha Johannis egyetlen percig sem téveszti szem elől, hogy övé a történelmi pillanat. És nemcsak a ponták pillanataihoz képest.
Nincs miért szépíteni: az alkotmánybíróság ítéletével, amellyel megsemmisítette a bírák és ügyészek különleges nyugdíjait módosító törvényt, tovább erodálta a román jogállamisági intézményekbe vetett, még meglévő bizalmat.
Bár a budapesti Ukrajna-csúcs időpontja bizonytalan, azért kijelenthető: a közkeletű vélekedéssel ellentétben a jelek szerint a hála mégiscsak politikai kategória – legalábbis Donald Trump akként tekinti Orbán Viktor magyar kormányfővel való viszonyában.
Kedvenc és gyűlölt politikusaink egyaránt hősiesen megvédték a nagyi lekvárját: rettenthetetlenül, még az adócsalóknak járó hivatali megbélyegzést is bátran felvállalva, jól kifotózkodták magukat a család ízléses éléskamrájában.
A magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony szoros, kölcsönös előnyökön alapul, míg a magyar és a román kapcsolatok normalizálása még várat magára – ez vonható le tanulságként az RMDSZ múlt pénteki kongresszusán történtekből.
Sok mindent elárul a romániai és magyarországi nyilvánosság „témaérzékenységéről”, hogy milyen irányba tolódott el az RMDSZ 17. kongresszusával kapcsolatos közbeszéd, kommentáradat.
Nem könnyű Ukrajna EU-csatlakozásának realitását mérlegelni, hiszen a kérdést azon objektív mutatókon túlmenően, hogy politikailag és gazdaságilag mennyire felkészült az ország, a háború mellett magyar–ukrán konfliktus is beárnyékolja.
A moldovai választások nyomán egyelőre elhárult annak a veszélye, hogy Oroszország befolyási övezete újabb országgal gyarapodjon, ám biztosak lehetünk benne: Moszkva nem tesz le arról, hogy helyzetbe kerüljön a Pruton túli országban.
Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter a jelek szerint mindent elkövet azért, hogy elnyerje a Dan Tanasă leglelkesebb követője címet.
Szemléletes szlengkifejezéssel élve az elmúlt napok drónincidenseivel Putyin elnök bekóstolta a NATO-t, a katonai szövetség pedig a hurrápotimista kommentárok ellenére nem vizsgázott a legfényesebben, miközben az ukrajnai háború tovább eszkalálódott.
Egyre több sebből vérzik a Bolojan-kormány reformcunamija minden fronton, amivel az elszabadult román államháztartást próbálja rendbe hozni. Az a legnagyobb baj vele, hogy kivitelezéséhez nincs meg a társadalom nagyobb részének a támogatása.
szóljon hozzá!