VEZÉRCIKK – Úgy tűnik, Marosvásárhelyen ára van a szolidaritásnak: a csendőrség jelentős pénzbírsággal sújtotta azokat, akik Skócia függetlenedési szándékait üdvözölték úgynevezett villámcsődület formájában.
2014. szeptember 24., 20:032014. szeptember 24., 20:03
A közös véleménynyilvánításnak ez a formája mifelénk is egyre népszerűbb. Néhány, hirtelen felindulásból társadalmilag aktívvá váló ember legfeljebb 15 percen át igyekszik a forgalom vagy egyéb tevékenységek akadályozásával magára, illetve az általa támogatott ügyre felhívni embertársai és az illetékesek figyelmét.
Aki szabatosabb meghatározásra vágyik, a szakirodalmat ajánlom a figyelmébe, de az sem gyújtana nagyobb világosságot a vásárhelyi ügyben. Azaz világos itt minden: a hatósági megfélemlítés újabb minősített esetével van dolgunk. Ha az arisztokrácia képviselőire nem lenne sértő a párhuzam, azt mondanám, hogy a marosvásárhelyi csendőrség vezetőire tökéletesen illik a restauráció korának francia arisztokráciájára szabott mondás: nem tanultak és nem felejtettek semmit.
Tetteiket ugyanaz az erődemonstrációs késztetés irányítja, tisztánlátásukat az a zsigeri félelem homályosítja el, amely a városvezetésen és szövetséges intézményein lesz úrrá, amikor az önrendelkezés „gyanúja” bármilyen formában felmerül. Lakó Péterfi Tünde kétnyelvű piaci árcédulás aprópénztenger-fakasztó esetét mindenki ismeri, és talán azt is, hogy a bíróság utólag érvénytelenítette az ügyben kiszabott bírságot.
A precedens azonban a jelek szerint nem volt elegendő, a városi rendőrség jogászai gyorsan találtak egy paragrafust, amellyel első körben alátámasztható a bírság törvényessége. Az ügy azonban borítékolható módon nem marad ennyiben.
Egyrészt mert a fájdalmas módon kettészakított város magyarsága egyre izmosodó identitással áll ki jogaiért és sérelmeiért akár az igazságszolgáltatás előtt is. Másrészt a skót függetlenségi szavazást támogató flashmob csak egy volt a közeljövő hasonló megmozdulásai közül. A szellem kint van a palackból, terjedésének pedig a legnagyobb méretű egyenruhás villámcsődület sem képes gátat szabni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Na, már csak ez hiányzott! – kommentálhatnánk a viccbeli poénnal az alkotmánybíróságnál uralkodó állapotokat. Csakhogy ez nem vicc. A taláros testületnek sikerült elérnie, hogy az eddigi pénzügyi és politikai krízist újabbal tetézze: alkotmányossal.
Képzeljék el, hogy a román parlament olyan törvényt fogad el, amely akár börtönbüntetéssel is sújthatóvá teszi, ha valaki kijelenti, hogy Románia nem az 1918-as gyulafehérvári román gyűlés nyomán, a „nép akaratából” szerezte meg az Erdély fölötti uralmat.
Teljes hőfokon ég Magyarországon a jövő tavasszal rendezendő országgyűlési választást megelőző kampány, és a politikai csatazaj közepette időnként a nemzetpolitika is terítékre kerül.
Miközben a Recorder oknyomozó portál dokumentumfilmje súlyos visszaélésekre világít rá a román igazságszolgáltatási rendszerben, azért megjegyezhetjük: a tényfeltáró riporttal jókora szívességet tett a kormánynak.
A híradót hallgatom. Beszámolnak arról, hogy egy német város karácsonyi vásárában késeltek, egy másikban, valahol Bajorországban pedig minél több személy halálra gázolását tervezte öt migráns.
Az Egyesült Államok magára hagyja Európát, sőt már ellenségének tekinti – ilyen apokaliptikus kommentárok hangzottak el annak kapcsán, hogy a Trump-adminisztráció közzétette Washington új nemzetbiztonsági stratégiáját.
December 10-e az emberi jogok világnapja, mivel 1948-ban ezen a napon fogadta el az ENSZ közgyűlése Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát.
Furcsa kétarcúságról tett tanúbizonyságot Nicușor Dan: először a normalitás ritka megnyilvánulásaként beismerte, hogy Románia még mindig korrupt – hogy aztán ugyanaznap a hagymázas nemzeti mitológia jegyében egy potenciális háborús bűnöst tüntessen ki.
Drámai ellentmondást kell feldolgozniuk az ukránoknak: miközben úgy tűnik, minden eddiginél közelebb kerülhet a fegyverszünet, azzal is meg kell barátkozniuk, hogy annak áraként biztosan le kell mondaniuk a korábbi területeik egy részéről.
Ha tényleg megvalósul Ilie Bolojan felvetése, nem lesz túlzás kijelenteni, hogy a költségvetési hiányt lefaragni próbáló román állam amolyan fordított Robin Hoodként viselkedik: elvenné az egyszerű polgárok pénzét, hogy aztán jól megtartsa saját magának.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!