A választások évébe lépünk át szilveszter éjszakáján. 2014 a magyar nemzet – külső erők által erőszakkal meghúzott határok révén történt – szétszabdalásához vezető első világháború kitörésének századik évfordulója, és bár e határok ma is léteznek, ez az évforduló mégis különleges.
2013. december 30., 19:412013. december 30., 19:41
2013. december 30., 19:422013. december 30., 19:42
A könnyített honosítás nyomán a frissen magyar állampolgárrá vált határon túliak is szavazhatnak a magyarországi országgyűlési választáson. Az új állampolgárok eldönthetik: bele kívánnak szólni az anyaország – amúgy rájuk is hatással bíró - politikai életébe, vagy sem. Bárhogy is dönt a többség, annyi bizonyos: már önmagában az a tény, hogy a határon túliak szavazati joggal rendelkeznek, arra kényszeríti az összes magyarországi pártot, hogy jobban odafigyeljen rájuk.
Az uniós tagállamokban élő magyar közösségek emellett az európai parlamenti választásokra is készülnek. A romániai magyar közösség szempontjából a tét az, hogy sikerül-e megőrizni a három európai parlamenti mandátumot, vagy a magyar politikai erők versengése miatt csökken a képviselők száma, sőt esetleg egy sem marad.
Az EP-választások előtt tehát egy másik, komoly választási helyzettel is meg kell birkóznunk: azzal, hogy a romániai magyar politikai alakulatok egyesült erővel vágnak neki a megmérettetésnek, vagy a verseny mellett döntenek.
Persze a versengés önmagában nem ártalmas, hiszen fontos, hogy több álláspont, több stratégia ütközzön, és a polgárok ezek ismeretében dönthessenek, melyiket támogatják. Ebben a helyzetben viszont a legfőbb cél az, hogy a romániai magyarság minél több képviselő révén, minél szélesebb európai nyilvánosság előtt ismertethesse meg önrendelkezési törekvéseit. A jelenlegi helyzet – a legerősebb párt nem hajlandó összefogni, a hozzá közel álló sajtó pedig, egyértelműen karaktergyilkossági szándékkal, „véletlenül” épp a választások előtti időszakban vájkál a vetélytárs legismertebb politikusának nyilvánosságra nem tartozó magánéletében – nem túl biztató. De várjuk derűlátóan az újévet: egyelőre még adott a politikusok számára a lehetőség, hogy másképp válasszanak.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!