A választások évébe lépünk át szilveszter éjszakáján. 2014 a magyar nemzet – külső erők által erőszakkal meghúzott határok révén történt – szétszabdalásához vezető első világháború kitörésének századik évfordulója, és bár e határok ma is léteznek, ez az évforduló mégis különleges.
2013. december 30., 19:412013. december 30., 19:41
2013. december 30., 19:422013. december 30., 19:42
A könnyített honosítás nyomán a frissen magyar állampolgárrá vált határon túliak is szavazhatnak a magyarországi országgyűlési választáson. Az új állampolgárok eldönthetik: bele kívánnak szólni az anyaország – amúgy rájuk is hatással bíró - politikai életébe, vagy sem. Bárhogy is dönt a többség, annyi bizonyos: már önmagában az a tény, hogy a határon túliak szavazati joggal rendelkeznek, arra kényszeríti az összes magyarországi pártot, hogy jobban odafigyeljen rájuk.
Az uniós tagállamokban élő magyar közösségek emellett az európai parlamenti választásokra is készülnek. A romániai magyar közösség szempontjából a tét az, hogy sikerül-e megőrizni a három európai parlamenti mandátumot, vagy a magyar politikai erők versengése miatt csökken a képviselők száma, sőt esetleg egy sem marad.
Az EP-választások előtt tehát egy másik, komoly választási helyzettel is meg kell birkóznunk: azzal, hogy a romániai magyar politikai alakulatok egyesült erővel vágnak neki a megmérettetésnek, vagy a verseny mellett döntenek.
Persze a versengés önmagában nem ártalmas, hiszen fontos, hogy több álláspont, több stratégia ütközzön, és a polgárok ezek ismeretében dönthessenek, melyiket támogatják. Ebben a helyzetben viszont a legfőbb cél az, hogy a romániai magyarság minél több képviselő révén, minél szélesebb európai nyilvánosság előtt ismertethesse meg önrendelkezési törekvéseit. A jelenlegi helyzet – a legerősebb párt nem hajlandó összefogni, a hozzá közel álló sajtó pedig, egyértelműen karaktergyilkossági szándékkal, „véletlenül” épp a választások előtti időszakban vájkál a vetélytárs legismertebb politikusának nyilvánosságra nem tartozó magánéletében – nem túl biztató. De várjuk derűlátóan az újévet: egyelőre még adott a politikusok számára a lehetőség, hogy másképp válasszanak.
Traian Băsescu után szabadon Nicușor Dan is a „játékos” államfők útjára lépett – az más kérdés, hogy ha minden rosszul megy, a szélsőjobboldali erők jelentőségét növeli azzal, hogy a királycsinálói szerep közelébe juttatja őket.
Javában zajlik a foci-világbajnokság. Meglehet, a fanatikus futballrajongók sem kelnek fel valamikor éjjeli, hajnali órában megnézni félálomban egy-egy meccset, legfeljebb az estieket követik. A legalkalmasabb reggelente megnézni az összefoglalókat.
Nemcsak az állóvizeket kavarta fel, hanem valóságos örvényt idézett elő Nicușor Dan azzal, hogy a Nemzeti Liberális Párt megkérdezése nélkül miniszterelnök-jelöltnek nevezte ki a PNL egyik alelnökét, Adrian Veșteát.
Románia jelenleg nem képes szavatolni polgárainak biztonságát – ez a szomorú következtetés szűrhető le az egy hete bekövetkezett galaci drónincidensből és a pénteki konstancai robbanásból.
Egy botrány sohasem jön jól, de az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség számára most még az átlagosnál is károsabb, hogy Demeter Andrásnak trágár kifejezések és a román nemzeti érdekkel kapcsolatos kijelentések kapcsán le kellett mondania.
A választók kitessékelték a demokrácia ajtaján, ám a rendszer ünnepélyesen visszavezeti őt a hátsó bejáraton – egyenesen a díszterembe, a miniszterelnöki székbe.
Hát ez nagyon megérte – vonhatjuk le nem kevés iróniával a következtetést a Szociáldemokrata Párt kormánybuktató kalandja után a legfrissebb felmérések fényében.
Volt egy idő, amikor közszájon forgott a román bonmot, miszerint Romániában azért tartanak választásokat, hogy kiderüljön: kivel fog együtt kormányozni az RMDSZ.
Érvényesült a papírforma, meghozta gyümölcsét a román baloldal és a szélsőjobb összeborulása: a vártnál is nagyobb arányban támogatta a parlament az Ilie Bolojan vezette kabinet menesztését.
Ízlelgessük egy kicsit: egy magát szociáldemokratának nevező párt jóvoltából Romániában olyan helyzet állt elő, hogy már nem is csupán hipotetikus, megfoghatatlan, távoli rémképként szerepel a napirenden egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése.
szóljon hozzá!