A választások évébe lépünk át szilveszter éjszakáján. 2014 a magyar nemzet – külső erők által erőszakkal meghúzott határok révén történt – szétszabdalásához vezető első világháború kitörésének századik évfordulója, és bár e határok ma is léteznek, ez az évforduló mégis különleges.
2013. december 30., 19:412013. december 30., 19:41
2013. december 30., 19:422013. december 30., 19:42
A könnyített honosítás nyomán a frissen magyar állampolgárrá vált határon túliak is szavazhatnak a magyarországi országgyűlési választáson. Az új állampolgárok eldönthetik: bele kívánnak szólni az anyaország – amúgy rájuk is hatással bíró - politikai életébe, vagy sem. Bárhogy is dönt a többség, annyi bizonyos: már önmagában az a tény, hogy a határon túliak szavazati joggal rendelkeznek, arra kényszeríti az összes magyarországi pártot, hogy jobban odafigyeljen rájuk.
Az uniós tagállamokban élő magyar közösségek emellett az európai parlamenti választásokra is készülnek. A romániai magyar közösség szempontjából a tét az, hogy sikerül-e megőrizni a három európai parlamenti mandátumot, vagy a magyar politikai erők versengése miatt csökken a képviselők száma, sőt esetleg egy sem marad.
Az EP-választások előtt tehát egy másik, komoly választási helyzettel is meg kell birkóznunk: azzal, hogy a romániai magyar politikai alakulatok egyesült erővel vágnak neki a megmérettetésnek, vagy a verseny mellett döntenek.
Persze a versengés önmagában nem ártalmas, hiszen fontos, hogy több álláspont, több stratégia ütközzön, és a polgárok ezek ismeretében dönthessenek, melyiket támogatják. Ebben a helyzetben viszont a legfőbb cél az, hogy a romániai magyarság minél több képviselő révén, minél szélesebb európai nyilvánosság előtt ismertethesse meg önrendelkezési törekvéseit. A jelenlegi helyzet – a legerősebb párt nem hajlandó összefogni, a hozzá közel álló sajtó pedig, egyértelműen karaktergyilkossági szándékkal, „véletlenül” épp a választások előtti időszakban vájkál a vetélytárs legismertebb politikusának nyilvánosságra nem tartozó magánéletében – nem túl biztató. De várjuk derűlátóan az újévet: egyelőre még adott a politikusok számára a lehetőség, hogy másképp válasszanak.
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.
Ötszáz évvel a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája után országszerte megemlékezésekkel és katonai tiszteletadással hajtottak fejet a mohácsi csata áldozatai előtt.
Amikor történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a mohácsi vész fél évezredes évfordulójára emlékezünk, hiszen emlékezni mindenkoron szent kötelesség, szükséges áttekinteni az előzményeket.
Továbbra is tapasztalható, hogy a választások óta szakadék húzódik az erdélyi és a magyarországi társadalom jelentős része között, ám az árok betemetése nem reménytelen – abban ugyanakkor jelentős szerep hárul az új magyar kormányra.
szóljon hozzá!