Hiszen úgy tűnik, az RMDSZ eddigi pályafutásának legmélyebb válságát éli át, kezdve attól, hogy Tőkés Lászlónak sikerült összegyűjtenie az egyéni induláshoz szükséges aláírásokat addig, hogy látványos kudarcot szenvedett az államfő elmozdításáról kiírt népszavazáson, amikor szavazóbázisa a szervezet által adott útmutatással szöges ellentétben voksolt. Úgy vélik, a lejtmenetben lévő RMDSZ-szel való szövetkezés most negatívan befolyásolná mind Tőkés László megítélését, mind az ő ázsiójukat, ezért kardoskodnak az önálló indulás mellett. Talán még az sem aggasztja őket, ha ezáltal sem Tőkés, sem az RMDSZ-lista nem kap elég voksot. Vélhetően úgy gondolják, az EP-képviselet most beáldozható, hiszen másfél–két év múlva úgyis újabb európai választások lesznek, a mostani voksolás viszont főpróbaként szolgálhat a közelgő parlamenti választások előtt, az esetleges újabb kudarc után tovább gyengülő RMDSZ pedig még jelentősebb engedményekre lehet hajlandó.
Persze az RMDSZ-vezetők is taktikáznak: érzik, hogy baj van, ezért leültek tárgyalni Tőkésékkel. Engedékenységüket a befutóhely felajánlásával próbálják demonstrálni, miközben makacsul elzárkóztak attól, hogy eddig kiépített stratégiai pozícióikból – például a magyar közösségnek járó támogatások elosztására hivatott testületekben – átengedjenek néhányat. Az egyeztetések kudarca esetén valószínűleg abban bíznak, hogy a választásokra az eddigiekhez hasonlóan ismét mozgósítani tudják szavazóikat – ám a mostani helyzet annyiban eltér a korábbiaktól, hogy a közvélemény-kutatók zöme makacsul a parlamenti küszöb alatti támogatottságot jelez. Ez pedig igencsak kétesélyessé teszi a szövetség taktikáját.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok