A PSD instant karmája helyett hatalomhoz ragaszkodó kormánypártok

Ami azt jelzi: a jelenlegi kormánypártok ragaszkodnak a hatalomhoz, és még korlátozott jogkörű ügyvivő kabinetként is szívesebben működnek, mint hogy átadják a hatalmat a PSD-nek. Pedig az nagyon is megérdemelné, hogy most a nyakába hulljon minden, amit közel két hónappal ezelőtt kavart, és egyedül viselve a felelősséget kelljen megküzdenie mindazon nehézségekkel, amelyeket jórészt maga idézett elő.

Pedig egy darabig úgy tűnt: mivel az előző kormánykoalícióból kilépett, majd azt megbuktató szociáldemokratákkal már a PNL és az USR nem hajlandó együttműködni, mint ahogy ők sem támogatnának már egy PNL-USR-RMDSZ kisebbségi kormányt, nekik kell vállalniuk a kormányzást – ráadásul egyedül, kisebbségben, kitéve a PNL, az USR és az RMDSZ kénye-kedvének.

Mindezt úgy, hogy a kormánybuktatásig igazából a potyautasok kényelmes mindennapjait élték: úgy élvezhették a kormánytagság előnyeit, hogy – miután a népszerűtlen gazdasági intézkedések miatt lemondtak a miniszterelnöki tisztségről a PNL javára – közben teli szájjal adhatták elő a belső ellenzéki pártot, amely a valódi ellenzéknél is hangosabban ostorozza a kormány népnyúzó intézkedéseit.

A terv az volt, hogy a PSD által az állami pénzek megcsapolására használt állami cégek átalakításán ügyködő Ilie Bolojan miniszterelnök eltávolítása után egy másik liberális miniszterrel folytatódjon a kényelmes, kinn is vagyok, benn is vagyok állapot.

Miközben tovább csorognak a pártkasszába és a csókosokhoz az állami pénzek, majd a korábbi koalíciós megállapodás értelmében jövőre, amikorra a tervek szerint elkezdenek beérni a reformok eredményei, és növekedésnek indul a gazdaság, átveszi a kormányrudat, hogy learassa a babérokat a választások előtt – de a valóság a PNL és az USR képében közbeszólt.

Miután eldöntötték, hogy nem hajlandóak többé együttműködni vele, és az eddigi kormányalakítási próbálkozások elbuktak, úgy tűnt: a PSD-nek a tervezettnél korábban kell átvennie a gyeplőt, és neki kell a további népszerűtlen intézkedéseket meglépnie, ami egyértelműen tovább csökkenthette volna a párt amúgy sem túl magas támogatottságát.

Ráadásul – bár a kiszivárgott hírek szerint nem nagyon fűlt hozzá a foga – Sorin Grindeanu pártelnököt szánták miniszterelnöknek, így ő lett volna a kormányzás és a további szükséges gazdasági reformok arca.

Persze előfordulhat, hogy nem akkora elszántsággal mentek volna neki a saját túlélésüket évtizedek óta szolgáló rendszernek, mint Bolojan, de valamit mindenképpen lépniük kellett volna, ha nem akarják, hogy a hitelminősítők bóvliba vágják az országot.

Ezért aztán Siegfried Mureșan liberális párti EP-képviselő személyében saját miniszterelnök-jelöltet állítottak, majd az USR javaslatára rotációs kormányzást követeltek, amely szerint előbb egy PNL-USR-RMDSZ kisebbségi kormány jött volna, amit áprilisban egy PSD-s kisebbségi kabinet váltana fel.

Ezzel ugyan lehet, hogy biztosítanák a bolojani út folytatását, de fennállt volna a veszélye, hogy csak még jobban leamortizálják magukat, miközben a PSD ellenzékben politizálva profitálhat a helyzetből, hogy nélküle nincs meg a kormánytöbbség, és akármikor kihátrálhat mögülük.

Az, hogy az USR az előre hozott választásokat lebegteti, nem azt jelenti, hogy annyira biztos benne, hogy jobb eredményt érne el, mint másfél éve,

mivel a szociáldemokraták se jönnének ki jól egy idén megtartott parlamenti választásból – az csakis és kizárólag az AUR-nak kedvezne.

Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a PSD erre nem hajlandó.

Így aztán marad a patthelyzet és az ügyvivő kormány, amelynek nincs meg a jogköre számos, az ország szempontjából fontos reformintézkedés meghozatalára.

De legalább jól megmutatták a PSD-nek.

Mindeközben elmondható, Bolojan jelentős csatát nyert, de lehet, hogy győzelme mégis pürrhoszi.

Hiszen igaz ugyan, hogy Nicușor Dan államfő machinációi ellenére a Veștea-féle puccsot elhárítva megőrizte pártelnöki tisztségét, sőt megerősítette hatalmát azáltal, hogy hűséges embereiből alakította ki az új vezetést, de a párt gyengülhet, hiszen számos vezető politikus fordított hátat a Bolojan-irányvonalnak, ami a PNL-ből való kizárásukat vonta maga után.

Ha pedig úgy döntenek, hogy új pártot alapítanak, amely a PNL konkurenciája lesz, az számos szavazó elvesztését is jelentheti.

miután az alakulatot eddig lelkesen szélsőségesező pártok egy része saját hatalmi számításai érdekében lelkesen tolja a politikai közép felé – miközben ugyanaz a szélsőjobboldali alakulat, amely eddig volt.

Olyan helyzet állt elő, hogy a politikai válság közepette nem az államfő által a PNL megkérdezése nélkül kormányalakításra felkért PNL-es politikus, Adrian Veștea vált főszereplővé, hanem George Simion, az AUR elnöke, hiszen a kommunikáció és a taktikázás szintjén is jól játszott, így arra terelődött a hangsúly, hogy rajta múlik a kormány és ezzel az ország sorsa, hiszen az AUR támogatása nélkül Veștea nem lehet kormányfő.

Simion konkrétan megmutatta, hogy az államfő és a fősodratú pártok által előidézett helyzetben ő a főnök, és ki is használta: gyakorlatilag végig szórakozott Veșteával és az elnökkel, hiszen azok abba a helyzetbe manőverezték magukat, hogy ultimátumot adhatott nekik.

Ezzel ugyanakkor Simionéknak is szívességet tett, hiszen ürügyet adott nekik arra, hogy ne támogassák a kormányt, így nem kell a saját választótáboruk felé magyarázkodniuk, miért mentek bele a rendszerpártok támogatásába, ha egyszer a rendszer leváltásával kampányoltak.

Persze Simion vélhetően szándékosan szabott olyan feltételt, amelyről sejtette, hogy az elnök még nagyobb arcvesztés nélkül nem teljesíthet, ezért nem is teljesíti, hiszen az AUR célja most nem a paktumok révén történő kormányzati szereplés, hanem az előre hozott választás kicsikarása, miután a felmérések azt mutatják, hogy neki áll a zászló.

A baj ugyanakkor már megtörtént: miután néhány éve az USR kiengedte a karanténból az addig egyöntetűen vállalhatatlannak tekintett AUR-t, és közösen buktatott vele kormányt, most ugyanezt megtette a PSD is, majd pedig az államfő húzása nyomán a PSD ismét, valamint Veștea, illetve a PNL Veștea és a PSD-vel való újabb koalíciókötés mellett felsorakozó tagjai is a szélsőjobboldali pártnak gazsuláltak.

A mostani eset is megmutatja: a romániai politikum – és a társadalom – nagyobbik része semmi kivetni valót nem lát a soviniszta megnyilvánulásokban, csupán a nyugati elvárások miatt tesznek úgy, mintha valóban elítélendőnek tartanák őket.

Sőt igazából a hazafiság jelének tekintik, ha az AUR a kormány támogatása mellett dönt – mint azt megtudhattuk Veștea kijelölt miniszterelnök keresetlen szavaiból. Mint ahogy a PSD vezető politikusainak megnyilatkozásaiból is leszűrhető volt, hogy valójában nem bánnák, ha „összeaurozódnának”, még úgy sem, hogy egyébként ugyanarra a szavazóbázisra hajtanak, és a versenyben most éppen az AUR áll jobban.

Már csak ezért is nagy elégtétel lenne, ha a szociáldemokratákat tényleg utolérné az instant karma.