Nem arról van elsősorban szó, hogy a magyar nemzetiségű román állampolgárok hiányosan ismerik az állam nyelvét – ez is probléma, ugyanakkor legalább ekkora gondot jelent, ha a többségében magyarlakta, vagy vegyes lakosságú településeken nem teszik lehetővé, hogy mindenki anyanyelvén intézhesse ügyes-bajos dolgait a közintézményekben. Hiszen az anyakönyvi hivatalban, okmányirodában félreértett félmondat akár súlyos kellemetlenségekhez is vezethet utóbb, amikor a már kész anyakönyvi kivonatot, személyi igazolványt kézbe véve szembesülünk azzal, hogy hibás adatokat tartalmaz. Még súlyosabb a helyzet a kórházban, ahol a szó szoros értelmében élet-halál kérdése, hogy a beteg és az orvos tökéletesen megértsék egymást. Hiszen az élethez való jog alapvető joga minden egyénnek, azon az államnak pedig, amelynek polgára, kötelessége mindent megtennie e jog védelmében. Például azáltal, hogy biztosítja: a kórházban azon a nyelven mondhassa el panaszát, amelyet a legjobban tud használni, hiszen így a legkisebb az esély, hogy félrediagnosztizálják. A tények is bizonyítják: a gyakorlat működik. Dél-Tirolban törvény biztosítja a kétnyelvűséget a közintézményekben, így a kórházakban is. Az eredmény: a betegnek legalább a nyelvi problémák miatt nem kell szenvednie. A labda most román térfélen pattog – de nem csupán azért ajánlatos a gyakorlat bevezetése, mert erre a kisebbségi nyelvi charta is kötelezi az országot. Hanem azért is, hogy bizonyítsa: valóban igaz, hogy nem a polgárok vannak az államért, hanem az állam szolgálja – anyanyelvtől függetlenül – a polgárok jólétét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok