2007. november 23., 00:002007. november 23., 00:00
A kalkuláció szerint ha a román lakosság 46 százalékban vesz részt a választásokon, akkor a romániai magyar választópolgárok 61 százalékának kell megjelennie az urnák el?tt, hogy bejuttathassa mindhárom jelöltjét.
Ez nem irreális arány, nem teljesíthetetlen feladat.
A matematika objektivitása természetesen nem számol azokkal a tényez?kkel, amelyek nem racionalizálhatók, nem fordíthatók le a statisztikai adatok „nyelvére”. Ez a választás nem csak arról szól, hogy lesz-e erdélyi magyar képvisel? az EP-ben. Ennek a választásnak nagyon komoly belpolitikai tétje van. Most el?ször történik meg, hogy a honi magyarság reális választási lehet?séget kapott – s ez a tény, valamint az er?viszonyok felmérése nyomán kialakuló állapot a legújabb kori romániai magyar politikatörténetben eddig ismeretlen, új helyzetet eredményezhet.
A szó szoros értelmében vett kampány véget ért. A felek – amint az lenni szokott – nem kímélték egymást, a kampánystábok nem hagyták a templomot és az Iskola Alapítványt sem, s néhol régi, elvtársias ízek is vegyültek a szurkolótoborzási hadjárat módszerei közé. Az ügy viszont ezzel koránt sincs letudva, az igazán izgalmas folyamatok november 26-án reggel kezd?dnek.
Eldöntetlen kérdés, hogy a versenyhelyzet mobilizálja vagy inkább demobilizálja a magyar választók tömegeit. Emlékeztetnénk azonban arra, hogy nem lehetetlen mindhárom képvisel?nket bejuttatni az EP-be. Ehhez az kell, hogy minél többen elmenjenek szavazni, és ki-ki saját lelkiismerete szerint válaszszon – de válasszon, ha már megadatott ez a lehet?ség.
Meg kéne szokni ezt is végre.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.