2007. december 04., 00:002007. december 04., 00:00
Mi több, a nagy mûgonddal megrajzolt gyûlölködõ tartalmú feliratok elkobzásáért sem törték kezüket-lábukat, ha már a megelõzési kísérletek ilyen vitatható eredménnyel zárultak. A magyarok persze elsõsorban nem az U-sok skandálására hallgatva mennek el az országból, ha elmennek. De talán azért is. Mert olyan országban, ahol a hatóság nem tartja fontosnak az állampolgárok emberi méltóságának, komfortérzetének biztosítását, ott más alapvetõ demokratikus jogok is csorbulnak. Abban az országban, ahol hasonlóan rasszista, idegengyûlölõ kirohanásokat nem sürgõsséggel bírál minden arra illetékes szerv, ahol a futballszövetség szóvivõje formai okokra hivatkozva magyarázza a fegyelmi testület passzivitását, ott nagy baj van az alkalmazott értékrenddel. Mi több, ahol a vétlen klub arra hivatkozva nem kezdeményez semmiféle eljárást, mert azzal a gyûlölködõk szintjére süllyedne le, ott éppen a rosszul értelmezett felsõbbrendûségi tudat legitimálja a barbarizmust. A romániai futballban tomboló állapotok, a pénz kizárólagos uralma, az érdekek orgiája tökéletesen modellezi az országban uralkodó állapotokat. Azt a gyáva passzivitást, amely eltûri a villamosmegállóban várakozókat terrorizáló fiatal ámokfutását, a „nem az én ügyem, miért keverednék bele\" típusú megalkuvást, a családon belüli erõszak jeleit tudomásul nem vevõ közösségi nemtörõdömséget. A tótágast álló emberi-erkölcsi értékrend, a torz követõket kinevelõ fals minták az elvetélt, többnyire valamilyen uniós elõírás által kikényszerített fegyelmezési próbálkozásokat is olyan dimenzióba helyezik, amely csak a bírság összegét rögzíti, de minden megelõzõ, nevelõ pluszt lehámoz róla. Pótcselekvések egy formai hibák igazgatta világban. Ki beszél itt már futballról?
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.