Románia elõször emlékezik az EU teljes jogú tagjaként az 1989-es népfelkelés áldozataira. Nélkülük ez az ország még évekig az emberarcú szocializmust építette volna, leragadva a változás szelétõl megcsapott földrész perifériáján. Nem a forradalmárok bûne, hogy Románia évekig képtelen volt felzárkózni a kelet-közép-európai államok sorába. A forradalom eszméjét eltulajdonító, Ion Iliescu fémjelezte posztkommunista éra mindent megtett a demokratikus berendezkedés fékezéséért, az erkölcsi-anyagi jóvátétel megakadályozásáért, emiatt többnyire az õ lelkén szárad, hogy a román állampolgárok akkoriban beindult exodusa mára hárommilliósra duzzadt. Az újabb változást hozó, politikai sete-sutaság miatt azonban a várakozásokat alulmúló Demokrata Konvenció-korszaknak, majd a posztkommunizmus restaurálását a baloldali vadkapitalista bárók uralmával ötvözõ Iliescu–Nãstase-rezsimnek ugyancsak oroszlánrésze van abban, hogy a román társadalom jelentõs része úgy ítéli meg: jobban élt a Ceauºescu-diktatúra idején. Hiányérzetünk támad a kommunista rezsimet kiszolgálók leleplezése, felelõsségre vonása, a lusztráció elhúzódása miatt is, és hogy a diktátor tûzparancsait végrehajtó Stãnculescu és Chiþac hadseregtábornokok perében még mindig nem született végleges ítélet. A ‘89-es események elárulásának számít az is, hogy a forradalmár szervezeteket nem az összefogás, hanem a széthúzás jellemzi, és hogy miközben arra érdemtelenek tucatja kap tetemes anyagi kedvezménnyel járó forradalmárstátust, a diktatúra lerombolásában elévülhetetlen szerepet játszó Tõkés László számára még egy igazolványra sem futotta a román állam ama demokratikus vezetésétõl, amely fungálását végeredményben neki is köszönheti.
Világos, hogy a 18 évvel ezelõtt kirobbant forradalom nem fejezõdött be a diktátorházaspár kivégzésével, mint ahogy a múlttal való leszámoláshoz sem elég – bár kétségkívül fontos lépés – államfõi szinten elítélni a kommunizmust. Temesvár szellemiségét nem elég évfordulóról évfordulóra megidézni, aszerint is kellene cselekedni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok