Fölmerül a kérdés: akkor mégis miért volt szükség az elmúlt hónap során arra, hogy az SZDSZ vezetõ politikusai úton-útfélen gyalázzák a szocialistákat, akikkel a rendszerváltás óta összesen tíz évig kormányoztak közösen, és akikkel minden ideológiai érvnél szorosabban kovácsolta õket a nagy mumus, Orbán Viktor visszatérésétõl való félelem?
Úgy tûnik, mindkét párt számára az jelentheti a kiutat a jelenlegi siralmas helyzetbõl, ha véget vetnek az eddigi szoros együttmûködésnek. Az MSZP számára azért lehet üdvös a kisebbségi kormányzás, mert az utóbbi idõben alaposan erodálták a párt népszerûségét azok a vádak, amelyek szerint a szocialisták az agresszív kisebbik kormánypárt társául szegõdtek a társadalmi és gazdasági reformok ultraliberális szempontokon alapuló megvalósításában. Márpedig az MSZP szavazótábora nem azért húzta az ikszet eddig a szegfûre, mert az „Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet” elvet vallja, hanem azért, mert elvárja, hogy a szocialista párt a szociáldemokrata ideológia jegyében politizáljon. A Gyurcsány-kormány eddigi politikájára azonban aligha lehet ráfogni, hogy a klasszikus, társadalmi szolidaritáson alapuló szociáldemokrata értékekhez túl sok köze lenne. Egyedül viszont esélye lehet népszerûsége visszaszerzéséhez – ha képes a szociális demagógiától mentes szociáldemokráciát visszaemelni a fõsodorba, és a kompromittált vezetõk helyett hiteles személyiségeket felvonultatnia.
Az SZDSZ számára is a szakítás jelentheti a menekülés esélyét. A román példából láthatjuk: a három évig kormánytag demokraták ellenzékbe vonulásuk nyomán jelentõs népszerûség-növekedésre tettek szert. Ha az SZDSZ rendezi a pártelnök legitimitása körüli visszásságokat, esélye lehet a fölemelkedésre.
Így hát látványos szópárbajokra számíthatunk az SZDSZ és a kormány között, végsõ szakításra azonban aligha. Az elõrehozott választások mindkét párt – de fõleg a szabad demokraták számára – végzetesek lennének. Az MSZP és az SZDSZ ezért továbbra is együttmûködésre van ítélve.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok