Civilek a pályán

Vagyis: hasznos-e, ha az immár kézzelfogható közelségbe került EU-csatlakozás előtt „panaszkodunk” a brüsszeli fórumoknál, vagy az a helyes álláspont, ha kivárunk, és igyekszünk nem rossz hírét kelteni Romániának, hogy az minél hamarabb, akadálytalanul az Unió tagja lehessen, hisz a tagság hosszabb távon elvileg mindannyiunk számára csak jót hozhat.
Alapesetben úgy tehetnénk, mint a bölcs rabbi, aki a vitás kérdésben mindkét félnek igazat adott, hiszen mindkét álláspont mögött megfontolandó érvek sorakoznak. Ám a hazai és külföldi példák nyomán mégiscsak kijelenthető: szükség van a közvetlen tájékoztatásra. Tagadhatatlan, hogy egy magyar politikai szervezet is tagja a román kormánykoalíciónak, ám az is közismert, hogy a partnerek nem feltétlenül a kisebbségek iránti szimpátiától vezéreltetve emelték be a kormányba az RMDSZ-t, másrészt pedig az utóbbi hónapokban láthattuk, milyen kevés megértéssel viseltetnek a magyarok jogos igényeivel szemben. Ráadásul ott a szlovákiai példa, ahol a jelek szerint a Magyar Koalíció Pártja csak addig volt kívánatos partner, amíg kormányba emeléséért be lehetett zsebelni a brüsszeli dicséreteket, majd a 2004-es EU-csatlakozást. A tavalyi megyei önkormányzati választásokon aztán már kormánypárti és ellenzéki nacionalista pártok egyforma lelkesedéssel léptek egymással szövetségre a magyarokkal szemben.
Így aztán valóban indokoltnak tekinthető, hogy a romániai magyar civil szféra megpróbál valós képet nyújtani az itteni állapotokról Brüsszelben, és azért lobbizik, hogy a csatlakozás kapcsán a jogos kisebbségi igények is napirendre kerüljenek. Persze mindezt józan keretek között, hiszen a csatlakozás halasztása valóban nem érdekünk. Az azonban igen, hogy Európa tudjon rólunk, és számon kérje Románián a demokratikus jogállami normákat.
Mindebben természetesen az RMDSZ-nek is megvan a maga szerepe – gondoljunk csak a sok vihart kavart Frunda-jelentésre –, ám a szövetség mozgásterét a lobbitevékenység terén a kormányszereplés jelentősen beszűkíti, hisz mégiscsak furcsán festene, ha épp az egyik miniszterelnök-helyettes mószerolná be saját országát az uniós illetékesek előtt. A kétfrontos, a civil szférát is bevonó érdekképviselet már csak ezért is kecsegtet több eredménnyel.