Érthetõ lenne hát, hogy Cãlin Popescu-Tãriceanu és pártja – beleértve annak nõi tagozatát – kezdetben szubjektív, önös politikai érdekeket emlegetve nevezte nõgyûlölõnek és alkotmányszegõnek a szenátor asszony unokahúg-afférjával elõhozakodó elnököt. (Megjegyzendõ: Nicolai rokonának szenátusi „csínytevését\" már csak azért sem szabad bagatellizálni, mivel az ifjú hölgy biztosan nem a nagynénje tudta nélkül babrálgatta a szavazógépet).
Ezek a vádak egytõl-egyig szertefoszlottak azonban, amikor a politika hullámainak ravasz és tapasztalt szörföseként Bãsescu elõállt az általa napokig tartogatott aduásszal, a miniszterjelölt szakmai múltjával. Ezáltal az elnök két legyet ütött egy csapásra. Bebizonyította: Nicolai valóban alkalmatlan az igazságügy-miniszteri poszt betöltésére, ennek fényében még akkor sem kötelezhetõ a kinevezés aláírására, ha az alaptörvény szerint az államfõnek nincs vétójoga az ügyben. Másrészt diszkreditálta a kormányfõ erõsködését, aki a továbbiakban csak súlyos presztízsveszteség árán törhet lándzsát Nicolai mellett.
A botrány legfõbb tanulsága: bizony nem a világvége, ha a legfõbb közjogi méltóságok nem puszipajtások. Ha Bãsescu és Tãriceanu az lenne, a 18 éve megkövesedett politikai szokásjog alapján Norica Nicolai – vagy akárki más – már decemberben elfoglalja a bársonyszéket. Ugyanakkor nem kell attól tartani, hogy a tárcavezetõi tisztség ideiglenes betöltetlensége miatt apokaliptikus állapot uralkodik el a romániai igazságszolgáltatásban. Egy szakmailag alkalmatlan, politikai alapon kinevezett miniszter azonban könnyen olyan helyzetbe sodorhatja az ágazatot.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok