A paragrafusok jelentésének ilyen mértékű megkérdőjelezésére és vitatására korábban, az Iliescu-érában volt példa, amikor az exállamfő arra szólította fel a bírákat: ne vessék alá magukat a restitúciós törvény betűjének, és ne hagyják jóvá az állam által elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatását. Esetében a parlament nem találta indokoltnak a felfüggesztést, az iliescui ukáz következményeit, a strasbourgi emberjogi bíróság által a jogos tulajdonosoknak megítélt kártérítéseket pedig máig nyögik a romániai adófizetők.
Napjaink politikája ugyancsak az iliescui forgatókönyv alapján játszódik, ezúttal azonban a parlamenté a főszerep, amely szakmányban ontja a jogi képtelenségektől hemzsegő rendeleteket. Azon túlmenően, hogy Traian Bãsescut az Alkotmánybíróság ajánlásával szembehelyezkedve függesztette fel tisztségéből, a törvényhozás személyreszabottan, menet közben módosította a referendumtörvény játékszabályait. Ráadásul a módosított jogszabály alapján lehetővé válik az a jogi nonszensz, hogy a május 19-i népszavazáson csak abban az esetben veszik figyelembe az ötvenszázalékos részvételt követelő érvényességi küszöböt, ha az urnák elé járulók többsége az államfő leváltása ellen szavaz.
Ennél már csak a Kelemen Hunoréhoz hasonló politikai magyarázkodás az arcpirítóbb, miszerint a jog nem sport, ahol játék közben ne lehetne változtatni a szabályokon. Mondja ezt annak az RMDSZ-nek a képviselője – nem mellékesen az elnöki poszt várományosa –, amelynek vezetői ugyancsak a jogállamiságra apellálnak az ellenük beindított bűnvádi eljárások miatt.
A törvényalkotást küzdősporttá alacsonyító játékos-politikusok aztán ne csodálkozzanak, ha a bekötött szemű bíró helyett a közönség kergeti le őket a pályáról.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok