2012. november 28., 10:042012. november 28., 10:04
Az ártatlan emberek százezreinek elnyomására, megfélemlítésére, likvidálására épülő rezsim bukása után több mint két évtizeddel is rengeteg a fehér folt, a hatalmat önként, mondhatni kéjjel kiszolgálók ezrei maradtak leleplezetlenül – és büntetlenül. Az okok sokrétűek.
De elsődleges, hogy a társadalom ingerküszöbét nem haladta meg az önmegtisztulás igénye, ugyanakkor a vörös uralom apparatcsikjainak sikerült átmenteniük hatalmukat ’89 után is, és oroszlánrészük van a múltfeltárás megakadályozásában. Ezért fordulhatott elő, hogy csak a kilencvenes évek végén született meg az átvilágítási törvény, a szekus dossziék folyóméterei pedig ennél is később kerültek a Szekuritáte irattárát átvizsgáló tanács, vagyis a nyilvánosság birtokába. A múlt alapos feltárása, az elkövetett gaztettekkel való őszinte szembenézés azonban még így is hiányos.
Lakmuszpapírnak tekinthető e téren, hogy a közelgő parlamenti választásokon többen is pályáznak (újabb) mandátumra olyan politikusok, akik nyíltan beismerik besúgói múltjukat, ennek ellenére minden bizonnyal újraválasztják őket. Másokról – közöttük erdélyi magyar közéleti személyiségekről, költőkről, írókról, lelkészekről – a mai napig nem tudni, mivel vette rá őket a kommunista titkosszolgálat a kollaborálásra: mert nem élnek már, mert a feltárt dokumentumok nem szolgáltatnak elegendő bizonyítékkal, vagy mert nem hajlandók beszélni róla.
Holott az akkori viszonyok megismeréséhez, a hibákból való okuláshoz is, de a megbocsátáshoz is elengedhetetlen lenne a múlttal való nyílt szembenézés, a teljes körű átvilágítás. Ez szolgálná maguknak a különböző okokból beszervezetteknek is az érdekét, hiszen nem lennének többé zsarolhatók. Hiszen sokan közülük áldozatai voltak egy olyan rendszernek, amelynek működtetőit – ahogy azt a teljes körű átvilágítást és múltfeltárást szorgalmazó Tőkés László Brüsszelben ismét felvetette – a nürnbergi perhez hasonlóan nemzetközi törvényszék előtt vonhatnák felelősségre. Ez a beszervezettek érdeke is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok