Fotó: Könczey Elemér
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
2025. április 10., 12:242025. április 10., 12:24
Távol áll tőlem, hogy magamat írónak nevezzem, viszont a világról, s a benne zajló eseményekről nekem is van véleményem, s azt alkalomadtán le szoktam írni – lehetőleg röviden. Ez esetben is ilyen kísérletet teszek. Kies tájainkon immár másodjára gőzerővel beindult az elnökválasztási kampány.
Az úgynevezett „demokrácia” egyik fontos ismérve az általános szabad választás. A demokráciára vonatkozó jelzős szerkezetet sok esetben azért használom, mert Montgomery tábornokkal (a szicíliai partraszállás idején vezette katonáit) értek egyet, aki így biztatta őket: „Mi a demokráciát védjük, nem pedig gyakoroljuk”.
Sajnos, manapság sok esetben bizonyos „érdekek” mentén védik a demokráciát, nem pedig gyakorolják. A jelöltek, vagy az önjelöltek a demokrácia felkent bajnokaiként próbálják magukat eladni. Egymásra licitálva ígérnek fűt-fát – nekünk, kisebbségieknek is –, s aztán,
megválasztásuk után minden marad a régiben.
Simán megtörténhet a marosvásárhelyi fekete március, a dormánfalvi sírgyalázás, a gyulafehérvári – a magyar elnök asszonyt ért – inzultus, vagy a kolozsvári magyar fiatalokat ért atrocitás. Mi pedig következetesen „bekapjuk a horgot”.
Igaz, ehhez kell „a fentről jövő” biztatás. Elena Lasconi lenne nekünk jó – hangzott az első
forduló után –, mert ő „a kisebbik rossz”. Pedig ez a megközelítés morálisan nem helyes, hisz a „rossz”, legyen nagyobb vagy kisebb, mégis csak negatív előjelű. A Szentírás is etikai fogalomként kezeli – hogy csak egy példát említsek: „Kerüld a rosszat, és cselekedjél jót...” (Zsoltárok 34, 15/a).
Aztán, ha az érdekek mást diktálnak, Crin Antonescu személye lesz a tuti (biztos). Mert hát ő mégiscsak „...párbeszédképes partner, nincsenek benne zsigeri magyarellenes érzelmek...” Hát nem elszomorító, hogy 35 évvel a temesvári „szikra lángra lobbanása” után, melyet mégiscsak egy református magyar lelkipásztor, Tőkés László csiholt, már ilyen alamizsnának is örülhetünk? Tehát felteszem a költői kérdést – Szörényi-Bródy rockoperájának, az István a királynak emblematikus sorát idézve: „... mondd, te kit választanál...” Aztán ki-ki adja meg válaszát saját lelkiismerete szerint.
Nem feledve egy politológus magas gondolatát, amelyet szabadon idézek: „Változás akkor lesz a világban, amikor a politika nem érdekorientált, hanem morális kérdéssé válik.” Nem véletlenül hívja fel a Könyvek Könyve is így az emberek figyelmét: „Vedd be az erkölcsi oktatást, hogy bölcs légy végre” (Példabeszédek 19, 20).
Varga Károly
A szerző nyugalmazott lelkipásztor, a nagybányai református egyházmegye volt esperese
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.
Talán nem túlzás kijelenteni: a rendszerváltoztatás óta a legintenzívebb és legdurvább választási kampányidőszak ér véget a vasárnapi országgyűlési választásokkal.
Jó egy hónapja zajlik már az Egyesült Államok és Izrael által Irán ellen indított háború, ami Donald Trump amerikai elnök legutóbbi bejelentése alapján még olyan két-három hétig tarthat.
Sokat, egyre többet foglalkozik a média és a közvélemény a családon belüli erőszakkal, no meg a távoltartás lehetőségével és gyakorlatával. Elítélendő, kerülendő, megelőzendő, büntetendő.
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!