Makkay József

Makkay József

Súlyos megszorításokkal köszönhet be az új román kormány

2024. október 02., 15:182024. október 02., 15:18

2024. október 03., 11:072024. október 03., 11:07

Rekordokat dönt a román állam költségvetési hiánya. A túlköltekező kormány valahogy kihúzza a választásokig, de hogy utána mi lesz, arról csak rossz sejtések vannak.

A buszban mellettem ülő hölgyet telefonon keresi az ismerőse, és ahhoz kéri a segítségét, hogy munkahelyén – az egyik kolozsvári klinikán – intézze el, hogy családorvosi beutalóval fogadja egy szakorvos. Az asszisztensnő próbálja elhárítani a közbenjárást, azzal érvelve, hogy nehéz időpontot kapni, de kiderül, ismerőse egy hónapja próbálkozik sikertelenül bejutni egy szakorvoshoz, közben lejár a beutaló érvényessége, és pénze nincs, hogy magánorvoshoz menjen.

A fél füllel elkapott beszélgetés minden bizonnyal napi rendszerességgel megismétlődik sok száz egészségügyi alkalmazott és a rokonok, ismerősök között. Mindez

a román közegészségügyi ellátórendszer lenyomata, ahonnan hatalmas összegek hiányoznak ahhoz, hogy a betegek idejében vizsgálati és laboreredményekhez, szakorvosi ellátáshoz és végül szakszerű kezeléshez jussanak.

A forráshiánynak ezzel a formájával találkozunk legtöbbször, amikor az egészségügyi adók és illetékek rossz behajtása, illetve a szükségletekhez képest jóval kevesebb adózó miatt az államkassza egyre nehezebben tudja pótolni az ,,ingyenes” egészségügyi ellátás hiányát.

A választásokra készülő ország pénzügyi gondjait tűpontosan mutatja a 7 százalék körüli költségvetési hiány, amit a választásokat megnyerni akaró kormánypártok csak hatalmas külföldi adósság árán tudnak pótolni.

Az elmúlt egy esztendőben a közalkalmazottak szakszervezetei jól ráéreztek arra, hogy itt az ideje a követelőzésnek. Itt a vissza nem térő alkalom, hogy tanügyben, egészségügyben, a belügyi szerveknél, illetve az égvilágon mindenhol, ahol közpénzből élnek az emberek, felsrófolják a fizetéseket. Az ugyanis mindenki számára tudható, hogy a választások után megszorítások jönnek, ez a romániai kampányidőszak logikája.

Egyértelmű, hogy az őrült költekezés, amit Nicolae Ciucă miniszterelnöksége alatt kezdtek el, és amit Marcel Ciolacu vitt tökélyre, csak a választásokig tartható. A havi több ezer eurós fizetést kilobbizó orvosoktól a tanügyön át a nyugdíjasokig a mindenki igényét kielégíteni akaró kormánykoalíció tisztában van vele, hogy a felpumpált költségeknek csupán a töredékére van hazai forrás a nemzetgazdaságot fenntartó cégek és alkalmazottaik adójából. A különbözetet hitelekből lehet finanszírozni, ami a szemünk előtt történik, de mégsem érdekel senkit. Hiába jelennek meg a riasztó adatok az ország külföldi hitelállományáról – a rendszerváltás óta eltelt 35 évben a bukaresti kormány idén vette fel a legtöbb kölcsönt –, mert az emberek nem érzik a következményeit.

A hitelekből szavazatot vásárló kormánypártok fűt-fát ígérnek a választóknak,

miközben a józanul gondolkodó adófizetőknek már sejtéseik vannak arról, hogy az államháztartást helyrepofozni hivatott leendő kormánynak nagyon nehéz dolga lesz három százalék körülire lefaragni az államháztartás hiányát. Ezt belső forrásból csak adóemeléssel, illetve a költségvetési költekezés drasztikus csökkentésével tehetik meg. Ez utóbbi nehezen kivitelezhető Romániában, hiszen a kifizető pénztárként működő minisztériumok és közintézmények emberállománya ezer szállal kötődik a pártokhoz.

Hasonló a helyzet a helyi közigazgatás túlköltekezésével is, amit a politikusok egy része megreformálna, karcsúsítana, csakhogy

a 3228 romániai község összevonása minden másnál nehezebben kivitelezhető elképzelés. Amiben az RMDSZ és az erdélyi magyarság is ellenérdekelt,

hiszen nagyon sok magyar vezetésű helyi önkormányzat felszívódna a környező román tengerben.

Nehéz tehát megjósolni, hogy a leendő kormány hogyan oldja meg a román költségvetés előtt tornyosuló súlyos problémákat. A könnyűszerrel folyósított hitelek ízét ,,megkóstoló” politikum folytatná ugyan a túlköltekezést, de az uniós pénzügyi szabályokat teljesen megkerülő költségvetési hiány már akkora, hogy azt a bólogató Jánosként viselkedő bukaresti vezetőknek sem tudják elnézni az uniós intézmények.

1 hozzászólás Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Bangladesiek, magyarok és a szolidaritás

Példás, dicséretes reakciók egész sorát váltotta ki a napokban Bukarestben történt sajnálatos incidens, amelynek során egy fiatal rasszista indíttatásból rátámadt egy bangladesi ételfutárra.

Balogh Levente

Balogh Levente

Az ukrajnai béke hullámvasútja

Olyan az ukrajnai rendezés ügye, mint egy hullámvasút: egyszer a Donald Trump által szorgalmazott béke lehetősége repít a magasba, máskor a tűzszüneti megállapodás látszólagos esélytelensége taszítja mélybe a világot.

Balogh Levente

Balogh Levente

Iliescu örökösei

Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.

Balogh Levente

Balogh Levente

Szegény luxusnyugdíjasok

Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.

Balogh Levente

Balogh Levente

Mennyire esélyes a magyar–román közeledés?

Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Első az erdélyi magyarok érdeke

Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.

Balogh Levente

Balogh Levente

Mainstream pártok, koalíciós botrányok, megszorítások és kommunista nosztalgia

Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.