Súlyos megszorításokkal köszönhet be az új román kormány

A forráshiánynak ezzel a formájával találkozunk legtöbbször, amikor az egészségügyi adók és illetékek rossz behajtása, illetve a szükségletekhez képest jóval kevesebb adózó miatt az államkassza egyre nehezebben tudja pótolni az ,,ingyenes” egészségügyi ellátás hiányát.

A választásokra készülő ország pénzügyi gondjait tűpontosan mutatja a 7 százalék körüli költségvetési hiány, amit a választásokat megnyerni akaró kormánypártok csak hatalmas külföldi adósság árán tudnak pótolni.

Az elmúlt egy esztendőben a közalkalmazottak szakszervezetei jól ráéreztek arra, hogy itt az ideje a követelőzésnek. Itt a vissza nem térő alkalom, hogy tanügyben, egészségügyben, a belügyi szerveknél, illetve az égvilágon mindenhol, ahol közpénzből élnek az emberek, felsrófolják a fizetéseket. Az ugyanis mindenki számára tudható, hogy a választások után megszorítások jönnek, ez a romániai kampányidőszak logikája.

Egyértelmű, hogy az őrült költekezés, amit Nicolae Ciucă miniszterelnöksége alatt kezdtek el, és amit Marcel Ciolacu vitt tökélyre, csak a választásokig tartható. A havi több ezer eurós fizetést kilobbizó orvosoktól a tanügyön át a nyugdíjasokig a mindenki igényét kielégíteni akaró kormánykoalíció tisztában van vele, hogy a felpumpált költségeknek csupán a töredékére van hazai forrás a nemzetgazdaságot fenntartó cégek és alkalmazottaik adójából. A különbözetet hitelekből lehet finanszírozni, ami a szemünk előtt történik, de mégsem érdekel senkit. Hiába jelennek meg a riasztó adatok az ország külföldi hitelállományáról – a rendszerváltás óta eltelt 35 évben a bukaresti kormány idén vette fel a legtöbb kölcsönt –, mert az emberek nem érzik a következményeit.

miközben a józanul gondolkodó adófizetőknek már sejtéseik vannak arról, hogy az államháztartást helyrepofozni hivatott leendő kormánynak nagyon nehéz dolga lesz három százalék körülire lefaragni az államháztartás hiányát. Ezt belső forrásból csak adóemeléssel, illetve a költségvetési költekezés drasztikus csökkentésével tehetik meg. Ez utóbbi nehezen kivitelezhető Romániában, hiszen a kifizető pénztárként működő minisztériumok és közintézmények emberállománya ezer szállal kötődik a pártokhoz.

Hasonló a helyzet a helyi közigazgatás túlköltekezésével is, amit a politikusok egy része megreformálna, karcsúsítana, csakhogy

hiszen nagyon sok magyar vezetésű helyi önkormányzat felszívódna a környező román tengerben.

Nehéz tehát megjósolni, hogy a leendő kormány hogyan oldja meg a román költségvetés előtt tornyosuló súlyos problémákat. A könnyűszerrel folyósított hitelek ízét ,,megkóstoló” politikum folytatná ugyan a túlköltekezést, de az uniós pénzügyi szabályokat teljesen megkerülő költségvetési hiány már akkora, hogy azt a bólogató Jánosként viselkedő bukaresti vezetőknek sem tudják elnézni az uniós intézmények.