Hirdetés
Balogh Levente

Balogh Levente

Románia, a nem etnikai alapú magyarverések országa

2025. április 11., 19:592025. április 11., 19:59

Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.

A magyarverés-botrány annak nyomán robbant ki, hogy a CFR és az U labdarúgócsapata közötti helyi derbi után egy román férfi üveggel dobott meg egy magyar fiatalt, súlyos sérüléseket okozva. A támadó a román megszálló hatóságok által 1919-ben alapított, szélsőséges, soviniszta ultrákkal rendelkező U szurkolója, míg az áldozat a magyar csapatnak tekintett vasutasoké.

Bár a panasz szerint

a támadás egyik – ha nem a legfőbb – oka egyértelműen az, hogy az áldozat társaival magyarul beszélt, ráadásul semmilyen, a CFR-hez kapcsolódó jelképet nem viselt, a rendőrség és az eljáró ügyészség is azt állítja: „csak” a labdarúgóklubok szurkolói közti rivalizálás áll az incidens hátterében, etnikai indíttatásról nincs szó,

tovább lehet menni, nincs itt semmi látnivaló.

Az eljárás illeszkedik a megszokott forgatókönyvhöz:

a román hatóságok igyekeznek kézzel-lábbal tagadni, hogy bármilyen, egyébként románok és magyarok közötti incidens oka az intolerancia és az etnikai alapú gyűlölet.

Mindezt úgy, hogy amikor annó két magyar nem hogy erőszakhoz nem folyamodott, de a legnagyobb bűne az volt, hogy egy kocsmai beszélgetés során arról fantáziált, mekkorát szólna, ha a december elsejei román megemlékezésen robbantás történne, „bizonyítékként” pedig néhány petárdát találtak egyikük lakásán, rögtön terrorizmus miatt indult ellenük eljárás, majd börtönözték be őket...

Egyébként is, Romániát ma sok külföldi kancellárián és a demokrácia, valamint a jogállamiság tiszteletben tartását vizsgáló fórumon amolyan páriának tekintik a tavalyi államfőválasztás körüli, máig húzódó mizéria miatt. Így aztán csak az kéne még, hogy most azért is a figyelem középpontjába kerüljön, mert az őshonos magyar nemzeti közösség tagjait csak azért érik atrocitások, mert az anyanyelvükön beszélnek...

Másrészt viszont

a magát következetesen a kisebbségek paradicsomának hazudó Románia által bel- és külföldön kialakított képbe sem illik bele egy ilyen imázsromboló incidens.

Pedig hát tudnánk mesélni arról, mennyire nincs Romániában magyarellenesség akár az egyszerű polgárok, akár a hatóságok – köztük az igazságszolgáltatás – részéről. Nézzük is át röviden, milyen előzmények után, milyen közegben történt a hatóságok szerint nem nemzetiségi alapú magyarellenes támadás.

Kezdhetjük 1990-től, a román hatóságok által szervezett marosvásárhelyi magyarellenes pogromkísérlettől – amely után csak a megtámadott magyarok és a segítségükre siető romák képviselőit ítélték el. A néhány évvel ezelőtti, szintén pogromszagú úzvölgyi temetőgyalázáson át – amely kapcsán az illetékes bíróság most elévülésre hivatkozva szüntette meg az eljárást két magyarverő román támadó ellen

– addig, hogy a román állam nem hogy nem hajlandó maradéktalanul visszaszolgáltatni a kommunizmus alatt, illetve egyes esetekben azt megelőzően ellopott ingatlanokat, de egyszer már jogerősen visszaszolgáltatott iskolákat és egyházi ingatlanokat oroz el az igazságszolgáltatás segítségével. (Lásd a sepsiszentgyörgyi református gimnázium vagy a nagyváradi pénzügyi palota esetét).

Egy pillanatra sem szabad elfelejteni azt sem, hogy a magyarellenességet Romániában államfői szinten legitimálta Klaus Iohannis, amikor egyszerű belpolitikai megfontolásból, a PSD lejáratása céljából uszított a magyarok ellen. És hát Kolozsvár sem az a multikulti Kánaán, amilyennek román polgármestere hirdeti – legalábbis magyar szempontból még mindig nem az. Így aztán magának az amúgy az U lelkes szurkolójának és – a polgárok adólejeiből – lelkes támogatójának számító polgármesternek a felelőssége sem tagadható el az ilyen atrocitásokban.

Elvégre

Emil Boc volt az, aki néhány éve egyenesen etnikai konfliktussal fenyegetőzött arra az esetre, ha Kolozs megye élére magyar prefektust neveznek ki.

És a városban a Funar-érához képest lezajlott kétségbevonhatatlan gazdasági és kulturális fejlődés ellenére egy dologgal azért nem lehet vádolni, hogy például a jelképek szintjén szakított volna a Funar-korszak piros-sárga-kék mániájával: a minden lámpaoszlopra kiaggatott román lobogók továbbra is hirdetik, hogy a kincses városban kik az urak.

(Na meg az amiatti frusztrációt is, hogy a belvárosi épületek tetemes része a magyar kulturális örökség részét képezi, ezért kell a zászlóerdővel jelezni, hogy azért ez már nem magyar vidék. Amit sajnálatos módon például Boc nagyváradi párttársai is eltanultak, és román zászlók garmadájával tűzdeltek tele a város utcáit, vizuális Funarisztánná züllesztve a Pece-parti Párizst).

Nos, ilyen hely Románia, a nem etnikai alapú magyarverések országa. Pedig amíg a hatóságok részéről az az alapvető hozzáállás, hogy a magyarokat ért atrocitások vagy bocsánatos bűnnek számítanak, vagy azzal csorbítják a súlyosságukat, hogy „egyszerű”, mindennapos bűncselekményként vagy szabálysértésként sorolják be őket, addig

hiába is várja bárki, hogy megváltozik a magyarokkal kapcsolatos gondolkodásmód.

Igaz, lamentálás helyett tulajdonképpen már annak is örülhetünk, hogy a román nyomozó hatóságok – legalábbis most úgy tűnik – érdemben foglalkoznak a kolozsvári üggyel, és legalább garázdaság és testi sértés miatt eljárást indítottak az agresszorral szemben.

Elvégre akár arra a következtetésre is juthattak volna, hogy valójában az áldozat a felelős mindenért, miután arccsontjával agresszívan nekirontott a román U-drukker által békésen, a magyar és a román nemzet között átívelő határtalan barátság és szeretet szimbólumaként feléje dobott üvegnek.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Ukrajnai háború: négy éve tart – de meddig folytatódik?

Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.

Balogh Levente

Balogh Levente

Béketanács: „átállás” vagy a józan ész követése?

Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Képmutató Románia, avagy államilag etetett egyenruhások, hoppon maradt tanárok

Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.

Balogh Levente

Balogh Levente

Átdobja a PNL Bolojant a hajókorláton?

Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.

Balogh Levente

Balogh Levente

A DK és a magyarellenes uszítás mint kampányeszköz

A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Miért az RMDSZ-t szorongatja leginkább az adóprés a kormánypártok közül?

Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.

Balogh Levente

Balogh Levente

A PSD mint ellenzéki kormánypárt

A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.

Hirdetés